Esztergálni tanult, mosodásként vált ikonná a beskatulyázhatatlan művész

Budapesten látta meg a napvilágot Grósz Dezső néven. Igazi pesti srác volt, gyermekkorát és ifjúságát a főváros hetedik és nyolcadik kerületében töltötte el. Egy gyerekkori sürgősségi gégemetszés miatt egész életében vigyáznia kellett a hangjára. Vasesztergályos tanuló volt, amikor a tanonciskolában a Színművészeti Főiskola akkor végzős rendező szakos hallgatói alkalmi színjátszó csoportot alakítottak, amelynek ő is tagja lett.

Tetszett neki a szereplés, ekkor gondolt először arra, hogy a színi pályára lép. A legenda szerint végül fogadásból 1953-ban jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, és első nekifutásra felvették. Kiváló tanárai voltak, mint például Gombaszögi Frida, aki az első órát azzal kezdte: „Gyerekek, aki közületek nem akar a világ legnagyobb színésze lenni, az most álljon fel, és menjen ki.” Osztálytársai közül a magyar színjátszás olyan jeles alakjai kerültek ki, mint Harkányi Endre, Medgyesi Mária vagy Láng József.

1957-ben kapta meg diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd Major Tamás a Nemzeti Színházhoz szerződtette. 1965-ben lett a Madách Színház tagja, az itt töltött tíz év alatt számos nagy siker részese volt. Kiváló előadásokban partnere lehetett Kiss Manyinak, Pécsi Sándornak, Márkus Lászlónak, Domján Editnek. 1975-ben egyik pillanatról a másikra lett szabadúszó, egy év múltán pedig a Mafilm színészgárdájának tagja. 1990–92-ben a Szolnoki Szigligeti Színházban, majd két évadig a Művész Színház vendégművészeként játszott. 1993-tól 2003-ig szabadfoglalkozású színész volt. 1999 és 2002 között a budapesti Katona József Színházban játszott. 2003-ban egy évadra a Vígszínház, 2004-től haláláig újra a Nemzeti Színház művésze volt.

Megszámlálhatatlanul sok szerepe közül emlékezetes színpadi alakításai voltak Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Peachum (Brecht: Háromgarasos opera), Sosias (Kleist: Amphitryon), II. Henrik (Goldman: Az oroszlán télen), Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár) és Woland (Bulgakov: A Mester és Margarita).

Filmes pályafutása 1954-ben az azóta legendává vált Liliomfival kezdődött, amelyben az ifjú Schnapsot alakította ellenállhatatlanul. A legenda folytatódott a Két félidő a pokolban (1961) című filmmel, majd kisebb szerepek után 1973-ban a megszállott Minarik Ede, a gőzmosodás következett Sándor Pál Régi idők focija című filmjében. Szerepelt a ’80-as, ’90-es évek számos meghatározó alkotásában (Sándor Pál: Ripacsok, Szerencsés Dániel; Tímár Péter: Mielőtt befejezi röptét a denevér; Gárdos Péter: Uramisten, Szamárköhögés, A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire; Jancsó Miklós–Makk Károly–Sándor Pál: Szeressük egymást gyerekek!; Bacsó Péter: Banánhéjkeringő). A 2000-es években már kevesebb filmszerepet kapott, utolsó alakítása a vásznon Stock Ede volt Sándor Pál Noé bárkája című mozijában. Országos siker volt az Abigél című négyrészes tévésorozat (1976), amelyben König tanár urat játszotta. 1989-ben filmrendezőként is bemutatkozott A legényanya című politikai szatírával, színházban pedig többek közt megrendezte Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét, Schwajda Csodáját, Bartis Attila Anyám, Kleopátra című művét.

A magyar színház- és filmművészet élvonalába tartozott, drámákban és vígjátékokban, súlyos veretű, nehéz szerepekben kiváló alakítást nyújtott csakúgy, mint könnyed vagy groteszk komédiákban. Művészetét számos kitüntetéssel ismerték el. 1963-ban és 1965-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1978-ban érdemes, 1983-ban kiváló művész lett. A Kossuth-díjat 1988-ban kapta. 2000-ben a Nemzet Színésze kitüntető cím első tizenkét tulajdonosának egyike volt, 2002-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét vehette át. 2004-ben Budapest díszpolgára lett, majd ugyanebben az évben Prima Primissima díjat, 2007-ben Hazám-díjat kapott.

Garas Dezső hosszú vesebetegség után, 2011. december 30-án hunyt el Budapesten.

1999-ben felavatták lábnyomát a Nagymező utcai Pesti Broadwayn, miután a közönség szavazatai alapján megkapta az Örökös Tagság kitüntető címet a Halhatatlanok Társulatában. 2016-ban szülőháza falán, a VII. kerületi Alsó erdősor utca 10. szám alatt felavatták emléktábláját. 2022-ben a II. kerület díszpolgára lett (posztumusz), 2024 óta nevét viseli az 552748 Garasdezső kisbolygó.

Kiváló művész volt, aki hol megnevettette, hol megríkatta közönséget. Jó pár filmbéli mondata szállóigévé lett: „egyedül nem megy”, „kell egy csapat”.