Korda Sándor a semmiből teremtette meg a brit filmipart

Sosem fogom elfelejteni, amikor először láttam A bagdadi tolvajt a televízióban. Azon kevés filmek egyike, amely sok-sok évtized távlatából is meggyőző erővel jeleníti meg az Ezeregyéjszaka varázslatos világát, ahogy a sztori szerint Abu, a híres bagdadi tolvaj és az igazságtalanul börtönbe vetett kalifa megszöknek a fogságból, hogy megleckéztessék a gonosz Jaffar varázslót. Jóval később tudtam csak meg, hogy állítólag ez Francis Ford Coppola egyik kedvenc filmje, valamint hogy a legendás fantasyt Londonban kezdték forgatni, de közben kitört a második világháború, így a munka Hollywoodban fejeződött be.

No meg azt, hogy számos tehetséges magyar emigráns dolgozott benne: Alexander Korda, azaz Korda Sándor, és Korda Zoltán a produceri feladatok mellett a rendezésbe is besegített, harmadik fivérük, Korda Vince a látványvilágért felelt, Bíró Lajos a forgatókönyvet, Rózsa Miklós pedig a film zenéjét jegyzi. Nem csoda, hogy a látványvilág égett be már pici gyerekként a retinámba, hiszen a film három Oscar-díjat nyert, méghozzá a látványért, az operatőri munkáért és a különleges effektusokért. Korda bátran használta a kékvászon-technikát, az óriáspókok és repülő dzsinnek, valamint a Technicolor színekben vibráló képek egy olyan mesevilágba repítették a nézőt, amelyet addig még sosem látott.

Korda Sándor 1893. szeptember 16-án zsidó családban született Kellner Sándor László néven a Túrkeve melletti Pusztatúrpásztón. Már említett Zoltán testvére szintén filmrendező, Vince díszlettervező lett: a fiúk édesapjuk halála után Kecskemétre, majd a fővárosba költöztek, Sándor már itt járt gimnáziumba.

Ő alapította mindössze huszonkét évesen az első magyar filmes szaklapot, közben pedig már el is kezdett némafilmeket rendezni Kolozsvárott, majd 1917-ben megvette a budapesti Corvin filmgyárat. Moholy-Nagy László tervei alapján korszerű filmstúdiót épített Zuglóban: Magyarországon mintegy húsz filmet készített, ezek közül biztosan ismerős A nagymama, amelyben Blaha Lujza is szerepet kapott, a Mágnás Miska, a Karinthy Frigyes által írt forgatókönyvből készült A gólyakalifa, a Szent Péter esernyője, no és Az aranyember.

A Tanácsköztársaság idején részt vett a filmgyártás átszervezésében, ezért a kommün bukása után letartóztatták. Felesége, Korda Mária ünnepelt színésznő közbenjárására elengedték, a házaspár pedig ekkor nyomban emigrált. 1919–1922-ig a bécsi Sascha Film rendezőjeként nemzetközi hírnévre tett szert különféle kosztümös történelmi filmekkel, 1923-ban Berlinben pedig már saját filmgyárat alapított. Sikerei predesztinálták arra, hogy Hollywoodban kössön ki, ahol reklám-, dokumentum- és játékfilmeken is dolgozott, mielőtt visszatért volna a kontinensre 1929-ben, és egy párizsi kitérőt követően végleg letelepedjen Angliában 1932-ben.

A szigetországban London Films néven alapított vállalatot, majd a London melletti Denhamben vásárolt birtokon gyakorlatilag a semmiből teremtette meg és tette versenyképessé az angol filmipart.

Korda Sándor stúdióiban évente átlagosan 250 filmet gyártottak, a testvérek pedig alkotótársként dolgoztak: a rendező Zoltán és a díszlettervező Vince volt, de más magyarokkal is előszeretettel kooperáltak, mint például Bíró Lajos dramaturg, Rózsa Miklós zeneszerző, Máthé Rudolf operatőr, Pressburger Imre forgatókönyvíró vagy Pallós István gyártásvezető.

A mogul első nagy sikere az 1933-as VIII. Henrik magánélete lett, amely első brit filmként tört be az amerikai piacra, és első brit alkotásként kapott Oscar-díjat a címszereplő Charles Laughton alakításának köszönhetően. Szeretett nagy művészekről és történelmi alakokról forgatni (Don Juan magánélete, Rembrandt, Lady Hamilton), de legalább ilyen sikeresek voltak a fivére által rendezett egzotikus mesefilmek is – mint például a három Oscarral jutalmazott A bagdadi tolvaj vagy A dzsungel könyve, amelyet négy kategóriában jelöltek, Korda Vince mellett a zenét komponáló Rózsa Miklóst is.

Korda Sándor eleganciája legendás volt: mindig öltönyt, kesztyűt és kalapot viselt, a társaság középpontja, igazi showman - no és híresen nagy pénzügyi hazardőr is volt. Filmjein nemegyszer veszített valóságos vagyonokat, ám utána mindig talpra állt. Az a mondás járta róla, hogy az üres páncélszekrényből is képes volt pénzt kivenni. Nemcsak a hangos- és színes film egyik úttörője volt, de például ő volt az, aki idejekorán felismerte a televíziózás jelentőségét, és filmjei jogát nagy tévétársaságoknak is eladta, valamint már akkor érdekelte a háromdimenziós film, amikor azt hírből sem ismertük. 

1936-tól brit állampolgár, 1942 nyarán pedig VI. György király lovaggá ütötte Korda Sándort az angol filmiparban szerzett érdemeiért, az angol nemzeti filmgyártás fellendítéséért.

VI. György egyébként, mivel a Buckingham-palotában akkor még nem volt moziterem, rendszeresen Kordához járt mozizni. Korda ráadásul még Winston Churchill-lel is szoros barátságot ápolt, aki több forgatókönyvet is írt neki – hasonlóan Graham Greene-hez és Orson Welleshez.

Sir Alexander Korda hét országban összesen 63 filmet rendezett, 54 film producere, hat film forgatókönyvírója volt, és gyakorlatilag ő indította el a kor power couple-ja, Laurence Olivier és Vivien Leigh pályáját – akik a Lady Hamiltonban játszottak együtt. Dolgozott a szintén magyar származású Leslie Howarddal (Női szakasz, A vörös Pimpernel) és Marlene Dietrichhel is (Őnagysága nem akar gyereket). Utolsó filmje az Olivier rendezésében és főszereplésével készült III. Richard volt 1955-ben. Hatvanévesen harmadszor is megnősült, ám ezután nagyon hamar, 1956. január 23-án a Kensington-palota közelében lévő otthonában elhunyt szívrohamban.

Korda Sándor emlékét szülőhelyén, Túrkevén filmszínház őrzi, és mellszobra is áll. 1996-ban posztumusz Pro Cultura Hungarica kitüntetést kapott, de róla nevezték el a Brit Filmakadémia (BAFTA) az év legjobb brit filmjének járó kitüntetését, a Corvin mozi legnagyobb termét, valamint az etyeki Korda Sándor Filmstúdiót.

Címlapfotó: Korda Sándor magyar származású filmrendező. Fotó: © Lipnitzki/Roger-Viollet/Roger-Viollet via AFP