Kecskeméten született. Apjához, Orosz László irodalomtörténészhez hasonlóan irodalommal szeretett volna foglalkozni, mégis a Magyar Iparművészeti Főiskolán diplomázott grafikusként 1975-ben. Mestere volt Balogh István tervezőgrafikus, tanította többek között Rubik Ernő és Szoboszlay Péter rajzfilmrendező, grafikus is. Diplomamunkája a Kecskeméti Színház új arculatterve volt, később felkérték díszletek és műsorfüzetek megtervezésére is. A Pannónia filmstúdió akkoriban keresett háttérfestőket a Lúdas Matyi című rajzfilmhez, és mások mellett neki is szerződést ajánlottak. A grafikusok pontozásos technikával dolgoztak, amely annyira időigényesnek tűnt, hogy végül elvették tőlük a munkát, de Orosz István három évtizedre a stúdiónál maradt.

Rajzoló gyakornokként, háttértervezőként, majd rendezőként dolgozott. Első animációs filmje, a Csönd 1977-ben a Zágrábi Animációs Világfesztivál legjobb elsőfilmes elismerését hozta meg számára. A későbbiekben olyan emlékezetes filmeket rendezett, mint a Krakkói Animációs Rövidfilmfesztivál különdíját elnyert Álomfejtők (1980), a film- és tévékritikusok díjával és a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjával jutalmazott Ah, Amerika! (1985). Jelentős rendezései közé tartozik a Vigyázat, lépcső! (1989), A kert (1993), a Sírj! (1995), Az idő látképei (2004) és a Horkay Istvánnal közösen rendezett, 2017-ben bemutatott Albrecht Dürer rinocérosza. Filmjeivel számos hazai és nemzetközi filmfesztiválon sikerrel szerepelt.

Orosz István Az enyészpont kijelölése című kiállításán a Rovás Akadémia épületében, Kassán 2013. április 5-én. Fotó: MTI/Komka Péter

A filmkészítés mellett pályája kezdetétől foglalkozik alkalmazott grafikával, ennek során az illuzionizmus, a kettős jelentésű ábrák és az anamorfózisok eredményeit használja. Sok munkáján jelennek meg a természettudományos, főleg geometrikus és optikus témák. Egyik legismertebb munkája az 1990-es, első szabad választásokra készített „Továrisi konyec” plakát. Ő az egyetlen magyarországi művész, akinek alkotása bekerült a londoni Tate Modern gyűjteményébe, munkáival rendszeresen szerepel grafikai biennálékon és nemzetközi képzőművészeti kiállításokon.

1993-ban lett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, 2004–2007 között a testület ügyvezető elnöke volt, 2007 óta elnökségi tagja. 2004-ben tagjai közé választotta a Grafikusok Nemzetközi Szövetsége (Alliance Graphique Internationale), 2011-ben a Magyar Művészeti Akadémia is. Tagja a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének, a Kepes Társaságnak, a Szinyei Merse Pál Társaságnak, a Filmművész Szövetségnek, a Képző és Iparművészek Szövetségének.

Orosz István a Holló című alkotásával (2013). Fotó: MTI/Czimbal Gyula

 2002-ben az Iparművészeti Egyetemen habilitált, 2004 óta a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének tanára. Szépirodalommal is foglalkozik, több verses- és novelláskötet, valamint regény szerzője, tavaly Pótszarv címmel novelláskötete, idén Páternoszter címmel regénye jelent meg. 1984-től használja az Odüsszeiából kölcsönzött Utisz (jelentése: Senki) művésznevet is.

Művészete elismeréseként 1990-ben elnyerte a brnói grafikai biennále aranyérmét, 1991-ben a lahti plakátbiennále első díját és a Mediawave fődíját, 2001-ben az Amerikai Illusztrátorok Társaságának díját. 1991-ben Balázs Béla-díjat, 1993-ban Munkácsy Mihály-díjat, 2003-ban Aranyrajzszög-életműdíjat, 2005-ben érdemes művész címet kapott. 2011-ben Kossuth-díjjal tüntették ki történelmi pillanatokat maradandóan megőrző műveiért, sajátos karakterű, klasszikus hagyományokban gyökerező, határainkon túl is nagyra becsült, sokoldalú művészi munkássága elismeréseként. 2012-ben Koller-díjat, 2013-ban Prima-díjat kapott. 2018-ban a Nemzet Művésze díjban részesült.

Orosz István Képek Poloniusnak című kiállításán az Ernst Múzeumban, 2006-ban. Fotó: MTI/Féner Tamás

Hetvenedik születésnapja alkalmából plakátjaiból Vigyázat, illúzió! címmel nyílt kiállítás az óbudai Selyemgombolyítóban.

Nyitókép: Orosz István Árnyékrajzoló című alkotásával budakeszi műtermében 2013. szeptember 6-án. Fotó: MTI/Czimbal Gyula