- Hogyan lett a két háború között gyerekszínész?
- Anyám színésznő akart lenni, és elhatározta, hogy ha leánya születik, színészi pályára lép majd. Táncolni, akrobatikázni taníttatott, Lakner Artúr Gyermekszínházában és a Rádió gyerektársulatában játszottam. Ezek mellett hangjátékokban szerepeltem olyan művészekkel, mint Bajor Gizi, Csortos Gyula. Igazi szerepálmom sosem volt, mindig fegyelmezett voltam, a rám bízott feladatot a legjobb tudásom szerint játszottam el. Életemben szerepet nem kértem és nem adtam vissza!
- Milyen emlékei vannak a Színművészetiről, él még valaki az osztálytársak közül?
- Csak egy évet végeztem, 1949. szeptember 1-jén, a színházak államosításakor a Bányász Színházhoz kerültem, és a stúdió elvégzése után '54-ben kaptam diplomát. Csupa jó és szép emlékem van a főiskoláról. "Sztárosztályba" jártam, osztálytársam volt Hacser Józsa, Horváth Teri, Szemes Mari, Psota Irén, Váradi Hédi, Soós Imre. A fiúk közül sajnos már senki sem él, a lányok közül is csak Hacser és Psota.
- 1962 óta a Budapesti Operettszínház (korábban Fővárosi Operettszínház) tagja. Hogy került a társulathoz?
- Áthelyezéssel, miután 14 évig vidéki utazótársulatoknál (Bányász, Déryné) játszottam, mindent elkövettem, hogy kőszínházhoz kerüljek, és a kisfiamat nevelhessem. Bródy Tamás meghallgatott, Szlovák László igazgató szerződtetett, én pedig a főszerepek után epizodista lettem.
- Szerintem prózai színháznál hangosabb sikereket ért volna el. Nem vágyódott soha máshová?
- Nagyon boldog voltam a kis szerepeimmel, amelyekkel nagy sikereket arattam, és a társulat olaszországi vendégjátékai alkalmával én lehettem az olasz nyelvű narrátor. Hűséges természet vagyok, nem akartam az Operettből elszerződni.
- Óriási egyéniségekkel játszott együtt. Ha csak egyet lehetne választani, ki lenne az?
- Legyen kettő. Latinovits Zoltánnal A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című darabban léptem fel. A premieren, amikor Latinovits színre lépett, a publikum hatalmas ovációval fogadta. A tapsvihar már-már tüntetésnek hatott! A másik Bessenyei Ferenc. Először a My Fair Ladyben volt közös jelenetünk, majd a Hegedűs a háztetőnben, ahol tekintetével segített és öntötte belém a lelket. A premierre küldött virágjában a következő szöveg volt: "Látod, Adrikám, így kell a társulat fölé emelkedni!"
- Arra utalt, hogy ebben az előadásban ön több méter magasban repült és énekelt Fruma Sáraként? Engem a nézőtéren a frász kerülgetett, nem félt?
- Nem, mert a Feri szemével olyan kontaktusban voltam, hogy ő nemcsak erejét, hanem a tehetségét is belém sugározta!
- Ki a kedvenc rendezője?
- Vámos László. Mélységes és meleg emberi barátság fűzött hozzá, a mai napig gyászolom és siratom. Borzasztóan hiányzik egyénisége, modora, tudása és tisztessége színházi életünkből.
- A mai fiatal rendezők (Alföldi Róbert, Béres Attila, Somogyi Szilárd) is szívesen dolgoznak önnel.
- Mint említettem, hűséges típus vagyok, 47 éve az Operettnél, de még soha ilyen megbecsülésben, tiszteletben és szeretetben nem volt részem színháznál. Úgy vélem, hosszú élettapasztalattal a hátam mögött, hogy ez a vezetőségtől is függ. Direktorom, Kerényi Miklós Gábor - aki már 25 évvel ezelőtt is rendezett - nemcsak a koromat, a tehetségemet is elismeri. Ezt csak megköszönni lehet. A fiatalok a nagy-nagy korkülönbség ellenére is barátként elfogadtak, egyenrangúnak tekintenek, szeretnek és vigyáznak rám.
- A jubileum kapcsán lesz ünnepség?
- Hogy a színházamban lesz-e, fogalmam sincs, viszont a MASZK-ban arról, aki ilyen öreg, mint én (a kerek szülinaposokkal egyetemben) úgynevezett babazsúron megemlékeznek.
- Milyen ajándékot szeretne kapni születésnapjára?
- Hogy a fiam egészséges legyen, mert én hiszek a csodákban!
