Az öntudatos gyermek

A skóciai Dunfermline-ban született három fiúgyermek közül a legfiatalabbként, élete első éveit Edinburgh-ban töltötte. Az észak-angliai Blackpoolban nőtt fel, itt egyik iskolájából azért csapták ki, mert nem volt hajlandó alávetni magát az akkor még engedélyezett testi fenyítéseknek.

Festő, rendőr, zenész

A művészeti középiskolában még festőnek készült, utána egy darabig alkalmi munkákból élt, még a rendőri pályát is fontolgatta. 1963-ban alapított első együttesében énekelt és szájharmonikán játszott.

Az autodidakta

Autodidakta módon tanult meg gitározni, de amikor ráébredt, hogy soha nem fog úgy játszani, ahogy Eric Clapton, a gitárt fuvolára cserélte. Még csak néhány hónapja fuvolázott, amikor 1968-ban elkészült a Jethro Tull első lemeze. Később ugyancsak önmagát tanította meg szaxofonon, mandolinon, lanton és billentyűs hangszereken játszani.

A névadó

A 18. század eleji angol mezőgazdasági szakíró és feltaláló nevét egyszerűen azért választotta együttesének, mert megtetszett a név, amit menedzserük apjának könyvtárában látott.

A szerepjátékos

A torzonborz, hosszú és kopott kabátban, kockás nadrágban, csizmában fellépő fiatalember vad külsejével ellentétben nagyon is finom hangon énekelt. Szerette az őrült jelmezeket, szerepjátékokat. Ezek közül a leghíresebb a rongyos vén csavargó, Aqualung figurája. Fuvoláját fél lábon állva fújja, ezért is nevezik „szédült flamingónak”. Ikonikus sziluettje számos Jethro-lemez borítóján látható.

A költő

Anderson szinte valamennyi Jetrho Tull-szám zeneszerzője és szövegírója, akit bízvást nevezhetünk költőnek is, hiszen irodalmi díszdoktori címe is van.

A kísérletező

Zenéje a rock, a blues és a brit folk, sőt a középkori és reneszánsz zene sajátos elegye, amelyben különös szerepet kap az akusztikus és az elektronikus gitár kettős játéka.

Együttesében több focicsapatra való zenész megfordult. Az állandóságot rajta kívül a gitáros Martin Barre képviseli, aki 2015-ig minden lemezükön játszott. A Jethro Tull olyan, mára klasszikussá vált lemezekkel rukkolt elő, mint az Aqualung, a Thick As A Brick, az A Passion Play, a Songs From The Wood, a Too Old To Rock And Roll: Too Young To Die. A Thick As A Brick igazi konceptalbum, amely ugyanakkor a progresszív rock és a konceptalbumok paródiája is.

A kísérletező kedvét soha el nem vesztő Anderson a nyolcvanas évektől több szólólemezt is készített. Ezek között volt klasszikus zenészekkel felvett zenekari szvit, világzenei ihletésű darab és akusztikus próbálkozás egyaránt. 2012-ben elkészítette a Thick As A Brick folytatását, majd az évtized végén újraélesztette a Jethro Tullt, amely majd húsz év kihagyás után idén jelentkezett új stúdiólemezzel.

A besorolhatatlan

A besorolhatatlan Jethro Tull a pályafutása során egyetlen Grammy-díjat nyert, 1989-ben a Crest Of A Knave című albumukért. Jóllehet pályafutásukat 60 millió eladott lemez, ezek közül öt platina- és 11 aranylemez fémjelzi, nem kerültek be a Rock Dicsőségcsarnokába, még a jelöltek listájára sem fértek fel soha. Magyarországon tucatnyi alkalommal jártak, legutóbb tavaly hozták el legjobb dalaikat. Első magyarországi koncertjük emlékét Budapest című daluk őrzi.

A kiegyensúlyozott

Ian Anderson soha nem tartozott az önpusztító, pazarló muzsikusok közé. Soha nem drogozott, nem ivott, évtizedek óta él boldog házasságban második feleségével udvarházukban az angol vidéken. Már az 1970-es évek közepén befektette vagyonát egy lófarmba (a zenekar külön lemezt is szentelt a lovaknak), később két nagy lazacgazdaságot hozott létre, és négy üzleti vállalkozása van. Néhány éve a kóbor macskák megmentéséért indított kampányt, régi fényképezőgépeket, főleg Leicákat gyűjt, és indiai szakácskönyvet is publikált, egyelőre csak az interneten.

Nyitókép: DPA Picture-Alliance via AFP/Sven Simon/Frank Hoermann