A jáki templomot 1214-ben a Ják nemzetségből származó Jáki Nagy Márton nemes, a környék gazdag földbirtokosa alapította. A nemzetség őse az a Wasserburgi Vecellin nevű bajor lovag volt, aki Gizella királynő, I. István feleségének kíséretében jött be Magyarországra, majd itt a királyi testőrség parancsnoka lett és nagybirtokot kapott.
A templom stílusa alapvetően román, de már megjelennek rajta a gótikus elemek is. A díszítésekben fellelhető az észak-francia, normann, valamint a burgundi, a bambergi dóm kőfaragók hatása is. Az építkezés nem sokkal később, az alapító halála vagy a tatárjárás miatt félbeszakadt. A befejezést a harmadik ún. provinciális iskola végezte. Ők az északi hajó (bordás keresztboltozat), illetve a fő és déli hajók fakazettás lefedésében és a Jakab kápolna felépítésében jeleskedtek. A felszentelést Omodé győri püspök és Favus pannonhalmi főapát végezték 1256-ban. A szentelést az alapító nem érhette meg, ezt örökíti meg a déli torony alatt látható egyik freskótöredék, amelyen egy temetési jelenet látható a jáki templom előtt.
Az 1331-ből való oklevél 50 szerzetesről tesz említést, amely minden bizonnyal túlzásnak tekinthető. Az 1455-ben gazdátlanná vált jáki kegyuraságot V. László a monyorókeréki (Eberau) Elderbach Berchtoldnak adta, majd később Bakócz Tamás örökölte. Őt követte unokaöccse Erdődy Péter, és ettől kezdve az Erdődy grófi család lett a környék kegyura. A Zrínyi-családhoz csak rövid időre került (1557-1613). 1532-ben, a kőszegi ostromkor, a törökök a monostort és a templomot is megrongálták, számos apostolfejet levertek. 1562 után megszűnt a szerzetesi élet, a kolostornak ma már nyoma sincs.
1626-ban Erdődy Bálint és Zsigmond megegyeztek, hogy a templomot kijavítják. Valószínűleg ezen restaurálás emlékét őrzi egy szívben látható név és évszám (Theodosius Duchon 1637) a főhajó egyik északi ívében. A templomban ezen kívül más barokk-kori festésmaradvány is fellelhető. A 17. század közepén az épületet villámcsapás érte, és erősen megrongálta déli részét. Három déli pillért és a főhajófal nagyobb részét újjá kellett építeni. Ez a hatalmas munka Folnay Ferenc apát nevéhez fűződik (1643-1666). A templom déli kertjébe vezető ún. Folnay-kapu is ekkor épült. Vaskapuját Pölöskei József készítette 1970-ben.
A 18. század elején a későbbi egri püspök Erdődy Gábor gróf restauráltatta a tornyokat (1733-35), amiről az 1756-os egyházlátogatási jegyzőkönyv is beszámolt. Mindez azonban mulandó volt: 1780-ban Szily János Szombathely első püspöke, egyházlátogatásának alkalmával a főhajó tetőzetét és a tornyokat igen elhanyagolt állapotban találta.
1846-ban a szombathelyi püspöki hatóság már azt sürgette, hogy a templomot művészettörténeti szempontok szerint kell helyreállítani. Ettől kezdve a templom felújítása nem csak egyházi, hanem nemzeti ügy lett. 1892-ben a Műemlékek Országos Bizottsága Mőller Istvánt bízta meg a munkálatok irányításával. A templom történetében a második legjelentősebb helyreállítási munka 1896-1904-ig tartott, amikor a munkálatokat Schulek Frigyes és Gyalus László vezette. A munkálatok során sok eredeti kőfaragványt kivettek a templomból és azokat múzeumba vitték.
1902-ben Angster József és fia új orgonát készítettek, a padok és a sekrestye berendezései Budapesten készültek a Gregersen cégnél. A tetőszerkezet Trummer János szombathelyi ácsmester munkája volt. 1937-ben Gróf Wenchein Frigyes apát idejében olasz művészek restaurálták a főoltár mögött "elfelejtett" Szt. György freskót és a déli torony alatt lévő freskókat.
Az 1980-as évekre ismét esedékessé vált a templom általános restaurálása, ugyanis az eltelt idő és a savas eső sok kárt okozott. 1982-ben megtörtént a főhajó cserepezése és a két oldalhajó rézzel való lefedése. A régi rézlemez felhasználásával készült el 1988-ra a II. világháború idején elvitt nagyharang helyett a 11 mázsás új Mária-harang. A templom és a Szent Jakab kápolna restaurálása az Országos Műemlékvédelmi Hivatal irányításával zajlott. A munkálatokat a mindenre kiterjedő kutatások, szakrajzok, felmérések előzték meg. Ekkor készült el a nyugati kapuzat oromfala, az apostolok galériája, a szobrok restaurálása és másolata. Kijavították a Jakab kápolnát és annak barokk oltárait. Elkészült az apáti házak közül a B épület, amelyhez csatlakoztatva új rész is épült, hogy a több száz eredeti faragott követ tárolni lehessen.
Az ásatások is szakaszonként folytak. 1990-ben a sekrestyénél, a nagy ablak előtt megtalálták a negyedik apszis alapját, amiből kiderült, hogy a sekrestye területén apáti kápolna állt. A Jakab kápolnát 1992-ben tárták fel, ekkor beigazolódott, hogy a kápolna nem csontház volt, hanem a falu temploma. Sőt megtalálták a még korábbi templom rotunda rajzolatú fundamentumát, valamint a már a XI. században is használt temetőt is. 1991-ben az ún. Mária-oltár restaurálásakor leltek rá a jáki gótikus szárnyasoltárra az elveszettnek vélt négy táblaképpel (Péter, Pál, Bertalan és Ker. Szent János), amelyek ezután visszakerültek egykori helyükre a nagytemplom északi hajójának oltárához.
(Forrás: Ják.hu)
