 |
| fotó: nlcafe.hu |
Nem a most díjazott a Kalligram Kiadó gondozásában áprilisban megjelent Móricz-monográfiája az első könyve a XX. századi íróról. Milyen nézőpontokból közelítette meg eddigi kutatásaiban Móricz pályáját?
Az előző, A továbbélő Móricz című könyvemben a kortárs irodalom felől közelítve vizsgáltam Móriczot: ott arra voltam kíváncsi, látva, milyen sok és sokféle alkotásban íródtak tovább egyes Móricz-művek, hogy miként lehet feltenni akkori és mostani kérdéseket, Móriczcal együtt olvasva Háy Jánost, Grecsó Krisztiánt, Oravecz Imrét, Nádas Pétert. Olyasmikre gondolok, mint a testiség irodalmi nyelve, a falu pusztulása, a magyar parasztregény megírhatósága, és így tovább. A mostani monográfiámban más volt a célom, még ha igyekeztem is a jelenből, a mai kérdések felől közelíteni: teljes, új képet akartam adni Móriczról, alapvetően időrendben haladva, de egyes problémák mentén ?, amilyen például a színházi működése, a történelmi regényhez vagy a ponyvához való viszonya volt ? áttekinteni az életművet, egy olvasmányos, nem csak a szűk szakmának szóló kötetben.
Népszerű téma hazánkban Móriczot kutatni az irodalomtudósok között, vagy egyedülálló vállalkozást jelent egy hasonlóan átfogó mű elkészítése?
Volt időszak, például akkor, amikor éppen egyetemre jártam, a kilencvenes években, hogy nagyon kiment a divatból ? mostanra úgy látom, újra népszerű szerző lett Móricz. Ezt a változást egyedül az irodalomtudósok nem tudták volna elérni, még ha fontos szerepet is játszottak a fordulatban: ehhez kellettek a kortárs írók, akik esszéket írtak róla, kedvelt műveikben mottóvá emelték, mint például Grecsó Krisztián az Isten hozottban. Illetve hozzájárultak az új szövegkiadások is, különösen a két, Cséve Anna által szerkesztett naplókötet, amely az 1924-25-ös, illetve az 1926?29 közti naplófeljegyzéseket tartalmazza. Hiszen így voltaképpen élő, ismeretlen szövegekkel az olvasóközönség elé lépő szerzővé vált Móricz. Ilyen terjedelmű átfogó munka viszont kétségtelenül évtizedek óta nem született róla, de, hozzáteszem, más szerzőről sem sok.
Mégis milyen magyar Móricz-kutatók tanulmányaihoz fordulhatott a kutatás során?
A hagyományos Móricz-kép megteremtőinek, Czine Mihálynak és Nagy Péternek a könyveit, bár kritikusan, de ugyanúgy használnom kellett, mint a legfrissebb Móricz-értelmezések szerzőinek, például Benyovszky Krisztiánnak, Baranyai Norbertnek és kiemelten a már említett Cséve Annának a munkáit. Mivel azonban Móriczot nem pusztán saját kora irodalmának fontos szerzőjeként, hanem jelentős irodalmi alakjaként, szerkesztőjeként, szervezőjeként is meg kívántam mutatni, így nem csak Móricztól és Móriczról kellett olvasnom. Illetve, mivel a társadalomtörténet szempontjait is termékenynek gondoltam, hiszen Móricz személyes emelkedéstörténetét, amelynek során Tiszacsécséről egy hétgyerekes családból a pesti írófejedelem helyzetébe jutott el, szintén szerettem volna megérteni, így történészek, például Gyáni Gábor munkáit is tanulmányoztam.
Függetlenül attól, hogy az irodalomtudomány épp mekkora figyelmet fordít rá, Móricz hazánkban megingathatatlanul az irodalmi kánon részét képezi. Vajon külföldön ismerik-e a nevét? Szükséges egyáltalán egy hasonló munka során a nemzetközi hatásokat is megvizsgálni, a külföldi megjelenést is beépíteni?
Léteznek fordítások, már az életében készültek ilyenek ? de nem lett valódi sikere és ismertsége külföldön. Bár amikor Thomas Mann Magyarországon járt, mindenképpen találkozni akart vele ? valami olyasmit mondott állítólag, hogy a német fordítások alapján csak érzi, hogy ő egy nagy író lehetne, ha jó fordítások készülnének a műveiből. Azóta sem nagyon születtek jó fordítások, sajnos ? azt, például, végignéztem, mely művei vannak meg orosz változatban, és milyen képet alakítottak ki róla az orosz olvasóban a hatvanas-hetvenes években, amikor ezek a fordítások megjelentek. Móriczból akkortájt valamiféle ?magyar Gorkijt? csináltak, és olyan, szerintem határozottan ?oroszos? műveit, mint a Csehov Cseresznyéskertjével összevethető Kivilágos kivirradtig, máig nem fordították le. Nemzetközi hatásokat igyekeztem figyelembe venni, legalábbis számoltam a közép-európai rokon művekkel, például a Barbárok kapcsán, vagy megnéztem, lehet-e krimiként olvasni a Forró mezőket, ahogy azt is, mit szólt Móricz a korabeli európai színházhoz.
Miben változott a Móriczról alkotott képe a kutatás kezdetéhez képest? Érték nagy meglepetések: pozitív vagy negatív csalódások?
Csaknem 10 évig dolgoztam a könyvön, nem könnyű visszaemlékezni arra, milyen Móricz-képpel vágtam bele a munkába, olyan sok mindennel szembesültem munka közben. Azt tudtam már kezdetben is, hogy Móricznak sokféle arca van, de azt, hogy ennyire gyakorlati figura is volt ? irodalomszervezőként, színházi emberként, szerkesztőként, később fiatal írók gyámolítójaként?, csak munka közben értettem meg. Ahogy az is újdonság volt, erre a korabeli sajtó olvasása vezetett rá, hogy mennyire népszerű alakja volt a saját korának, sőt hogy az író, úgy általában, a bulvársajtó számára is érdekes volt: a lábfájásával, a strandolási szokásaival, a tavaszról alkotott véleményével együtt. Sok izgalmas meglepetés ért, bízom benne, hogy ezeket a könyv olvasóinak is sikerül továbbajándékoznom.
