A Fővárosi Szabó Ervin (FSZEK) könyvtár palotája éppen kilencven esztendeje, 1931 tavasza óta szolgálja a közművelődés ügyét. Az épület azonban ennél sokkal régebbi: 1889-ben húzták föl az akkoriban palotanegyeddé váló pesti külvárosban. A környékhez, az épülethez, az építtető családhoz és a könyvtárrá alakított palota történetéhez is sok-sok érdekesség kapcsolódik.
1# Gyümölcsöskertből palotanegyed
A hajdani Pest városfalain kívül, nagyjából a Hatvani kapu, a mai Astoria és a Kecskeméti kapu, a mai Kálvin tér közötti területen valamikor zöldséges- és gyümölcsöskertek sorakoztak, amelyeket a városlakók műveltek. A 19. század elején földszintes házakat építettek itt, ám az 1838-as árvíz nagyrészt elpusztította őket. Így jött létre az a helyzet, hogy a terület egyik végében felépülhetett a Nemzeti Színház (1837-ben), közepén a Nemzeti Múzeum (1847-ben), majd a múzeum megépülte után a környéken csodás középületek, mint amilyen a régi Képviselőház (ma Olasz Kultúrintézet) a Bródy Sándor utca 8. szám alatt (1865-ben), továbbá az arisztokraták palotái, főleg a század hetvenes-nyolcvanas éveiben. A poros külváros ötven év alatt új arculatot kapott, Pest legfelkapottabb része lett. Nem csoda, hogy a divatos városnegyedben épült meg a csodálatos Wenckheim-palota.
2# Jogvita és szerelem
A palotát a százezer hold földbirtokkal és három vidéki kastéllyal rendelkező Wenckheim Frigyes gróf országgyűlési képviselő és felesége, Wenckheim Krisztina építtette. Érdekesség, hogy a házastársak első unokatestvérek voltak, ráadásul a két család perben állt egymással. Frigyes apja, Krisztina apjának testvére ugyanis vitatta Krisztina örökösödésének jogosságát, és el akarta érni, hogy a vagyon fiára, Frigyesre szálljon. És amire a jogászok nem voltak képesek, képes volt a szerelem (vagy a józan számítás…).
3# Koporsó nászajándékba
A pereskedés mögött ugyancsak regénybe illő történet húzódik meg. Annyira regénybe illő, hogy Jókai bele is szőtte a sztorit az Egy magyar nábob című regényébe. Történt, hogy a kétszer megözvegyült, 67 esztendős Wenckheim József grófnak megakadt a szeme házvezetőnője 22 éves lányán, s tenni kezdte neki a szépet. A mama azonban nem nézte jó szemmel az udvarlást, s mivel kiszolgáltatott helyzetben volt, inkább felmondott, csak hogy a gróf ne kerülhessen a lány közelébe. Az azonban felöltötte díszmagyarját, az asszony elé járult, s szabályosan megkérte tőle a lánya kezét. Az esküvőt 1847. november 25-én tartották. A házasság elkeserítette a Wenckheim rokonságot. A gróf testvére, Wenckheim Károly – aki számított gyermektelen testvére örökségére – az esküvőre fekete koporsót küldött „nászajándékul”, ezzel az üzenettel: „Neked nem asszony, hanem ez kell.”
4# Írók, árvák, vakok és siketek támogatása
A két Wenkheim-csemete egybekelésének története is emlékezetes, mivel gróf Wenckheim Krisztina esküvője emlékére százezer forintos alapítványt hozott létre egy gyulai árvaház építésére. „Ezen kivül a magyar írók segélyegyletének 10,000, a pesti vakok intézetének, a váczi siketnémák intézetének és a békésmegyei közkórháznak 4-4 ezer forint alapítványt adományozott. Jótékony adományai nagy számából ezúttal még csak azt a nagy alapítványát említjük föl, hogy a Békésmegye székhelyén, Gyulán felállítandó gymnáziumra a király koronázásának 25 éves jubileuma alkalmából ötvenezer forint alapítványt tett, míg férje (1880-ban) 5000 forint ösztöndíjat alapított, melynek kamatja egy szegény jó tanulónak adassék” – írta a Vasárnapi Újság 1893. évi 37. száma a főúri esküvőről beszámolva.
5# Meinig Artúr, az építész
A budapesti palota felépítését a szászországi származású Meinig Artúrra bízta a család. A kor kedvelt építésze ekkorra már vagy féltucatnyi kastélyt és jó húsz városi palotát hozott tető alá, melyek közül ma a Wenckheim- és talán a Stefánia-palota a legismertebbek. A Wenckheim-palota igazi nagyúri lak lett: kívülről a drezdai barokk építészet stílusjegyeit hordozza, belseje XV. Lajos stílusát idézi. Az elegáns, neorokokó épület 1889-ben, a Baross utca és Reviczky utca határolta telken épült fel.
6# Hegyi törpe, grófi korona
Akad benne néhány érdekes és különös díszítőelem. A homlokzatok – a főhomlokzatot kivéve – aránylag egyszerűek, a főpárkányt azonban a Wenckheim-címer díszíti, a kupolaszerű tetőidom csúcsán pedig a kilencágú grófi korona látható. Különösen díszesek a kocsiáthajtó vaskapui, amelyek már a pompás belsőt idézik. A márvány főlépcsőt szokatlan kariatidák, szakállas hegyi törpék tartják, melyek állítólag Fadrusz János alkotásai, de erre nincs bizonyíték. A korlátokon érdekes kis sárkánydíszítés látható, ami az FSZEK egyik „kabalamotívumává” vált.
7# Főúri táncterem, asztalosok szakegylete, majd művészklub
A palota tánctermeiben egyszerre ötszázan fértek el, s reprezentatív jellegének köszönhetően az uralkodó is méltó környezetnek tartotta. Ferenc József királyunk is járt itt. Ám az épület nem volt mindig az úri társaság központja. A Tanácsköztársaság idején előbb az asztalosok szakegylete, majd a proletáriátus múzeuma foglalta el. A háború végén a Budapestet megszálló román hadsereg rendezkedett be benne, majd politikai pártok, később újságírók és művészek klubja működött itt. A fővárosi közgyűlés 1927-ben úgy döntött, hogy megvásárolja a Fővárosi Könyvtár számára. Az átalakítás négy évet vett igénybe, így a könyvtár 1931-ben nyílhatott meg.
8# Az aula eredetileg kocsiszín volt, a büfé pedig istálló
A húszas években már komoly tagkönyvtári hálózatot is működtető Fővárosi Könyvtár új központi bibliotékáját – a kor arisztokratikus kultúrafelfogásának megfelelően – a főúri miliő megtartásával alakították át. A reprezentatív termeket megtartották, csak kiegészítették az új funkció igényeinek megfelelő bútorzattal. A komoly megbízásokért a legjobb műbútorasztalosok versenyeztek.
A nagy táncteremből lett az olvasóterem, az ebédlőből a folyóiratterem, a kis táncteremből a katalógus-, az ezüst szalonból a referenciaterem, az arany szalont a Budapest Gyűjtemény, a dohányzót a Keleti Gyűjtemény kapta.
A fogadótermet kiállítóteremként és fogadások, kitüntetések átadására szolgáló reprezentatív térként használták. A raktárakat és a munkaszobákat a lakó- és kiszolgáló helyiségek helyén alakították ki. A mostani aula eredetileg a kocsiszín volt, a büfé az istálló.
9# Ma a főváros egyik leglátogatottabb kulturális intézménye
A főváros könyvtára kilencven évvel ezelőtti beköltözésétől egészen 1998-ig szinte változatlan körülmények között működött a Wenckheim-palotában. Akkor azonban nagyszabású bővítés és felújítás kezdődött, amelynek során a könyvtár elfoglalta a palota melletti két épületet, sőt a közeli, megszépült Pálffy-palotát is, amelyben a könyvtár zenei gyűjteménye kapott helyet. 2001-re létrejött a ma ismert és kedvelt, 13 000 négyzetméteres, egyszerre ezer olvasót kiszolgálni képes, funkcióiban és szolgáltatásaiban is rendkívül korszerű, változatos tereket kínáló nagyvárosi könyvtár, amely ma a főváros egyik leglátogatottabb kulturális intézménye, a budapesti egyetemisták népszerű találkozóhelye.
Nyitókép forrása: Kitervezte.hu
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
