A banktól a színházig – A Nemzeti Színház Egy, kettő, három – Az ibolya című előadásáról

A botrány megúszása érdekében kétségbeesett lépésekre szánja el magát az ember. Különösen igaz ez akkor, ha olyan anyagi és kapcsolati lehetőségekkel bír, mint amilyenekkel Norrison bankigazgató úr rendelkezik. Mindössze egy óra alatt kell a vezérnek a fiatal férjet „kicsinosítania” anyagilag és társadalmilag, hogy az ifjú feleség gazdag szülei elfogadják újdonsült vejüket. Az Egy, kettő, három igazi főszereplője a rohamosan múló idő, hiszen Norrison órája együtt ketyeg a nézőével.

A magányos Igazgató csakis a színpadi képességeket veszi figyelembe a kezdő színésznők jelentkezésekor. Az életkép műfaját működtető Az ibolya egy jellemvonást, az erkölcsiséget hangsúlyozza, hiszen az Igazgató nem ismeri az úgynevezett „szereposztó díványt”.

Molnár Ferenc két, az 1920-as években írt bravúros egyfelvonásosát, az Egy, kettő, három és Az ibolya címűeket egy előadás keretében rendezte meg Rátóti Zoltán a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. Az utóbbi egy egész estés, három egyfelvonásosból álló színdarab utolsó része. Az Előjáték Lear királyhoz, valamint a Marsall című darabokkal kiegészülve Színház címen jelentek meg.

Mind az Egy, kettő, három, mind Az ibolya egyszerű, könnyen átlátható darabok – látszólag. A sok kicsi, pontosan kidolgozott részletből áll össze a nagy egész.

A két egyfelvonásos színrevitelének egyik oka az lehetett, hogy a Nemzeti lehetőséget kívánt adni a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakos hallgatóinak. Rátóti azonban nem tud mit kezdeni a színészhallgatókkal. Ez különösen az első felvonásban zavaró. Az Egy, kettő, három epizódszereplői bejönnek a színpadra, és azonnal távoznak, máskor szép sorban állnak egymás mellett. Feltűnően kidolgozatlan a háttér. Látjuk Norrison gépezetének láncszemeit, például a gyorsírókisasszonyokat, ám a karakterek személyiségéről nem derül ki semmi. A színész, még ha nyúlfarknyi időt tölt is a színpadon, mint a jelen esetben, kivétel nélkül jelenteni szeretne valamit, ám a rendezés az esélyt sem adja meg erre.

Hiányérzete lehet a nézőnek a látvány miatt is. Székely László az első felvonásban elegáns irodában, a második részben elhasználtabb hivatali helyiségben játszatja a cselekményt. Ez rendben is lenne, ám a teljes díszlet nem látható a terem jobb oldaláról, mivel a nézőtér szélesebb a színpadnyílásnál.

Mindkét részben akad egy rutinos színész, aki igyekszik a a hátán vinni az előadást. Az Egy, kettő, három esetében ez Schnell Ádám. Schnell jóvágású úriembernek játssza Norrisont, ahogyan azt kell. Norrison szavára indul a gépezet, mindebben a Titkár úr (Bodrogi Gyula) segíti. A bankigazgató ott olajozza a mechanikát, ahol kell. Annak udvarol néhány pillanatig, akinek kell. Annak az egészsége után érdeklődik, akire éppen nagyobb szüksége van. Schnell akkor lehetne meggyőzőbb, amikor a családapa megtudja, hogy szeretője hűtlen hozzá, mert nem látszik eléggé a magabiztos külső mögött a megrendült belső világ.

Kristán Attila a feddhetetlen hivatalnok külseje mögé rejti a clown fanyar vonásait. Amikor igazgatói posztját elcserélve a Zeneszerzővel (Ficsor Milán) a sarokba húzódik, a hol meglepetésében, hol felháborodásában a nézőkkel cinkosságot kereső arca Az ibolya nagy erőssége. Az érzékeny bohóc fizimiskája ez. A bohózati szituáció mögött látható a dráma. Ami a szívén, az az arcán is megjelenik. Miközben az Igazgató hivatalnok, aki már maga sem hiszi, hogy őszinte érzésekre találhat. Aztán talán áthatol a sérthetetlennek tűnő páncélon Ámor nyila.

A fiatalok közül László Rebeka él az előadás kínálta lehetőséggel. A második részben, Az ibolya szereplőjeként a színésznői babérokra áhítozó Ilonka jól érzi Molnár Ferenc pattogós, rövidre szabott dialógusait. László Rebeka hozza azt a bájos naivát, aki nem is annyira kezdő az élet és a szerelem dolgaiban. Általában eléri, amit akar, de most a szerelem keresztülhúzza számításait. Távozásakor érezzük, hogy mennyit veszíthet vele az Igazgató.

Igazi ritkaságként mindkét felvonásban jóra használják hatalmukat a vezetők. Norrison a háttérbe vonul, miután kitanította a leggazdagabbak körében történő érvényesülés mesterségére az ifjú férjet. Az Igazgató felveszi társulatához a kezdő színésznőt, még úgyis, hogy a villámgyorsan kialakult, kölcsönös szerelmük talán nem teljesedik be.

Az előadás szólhatna arról, hogy a fogyasztói társadalomban mennyire nehéz jót tenni még azoknak is, akiknek hatalmukban áll mindez. Esetleg mesélhetnének nekünk, hogy a szerelem hiába szépíti meg az életet, az érzelem legtöbbször kesernyés is. Ám a Nemzeti Színház előadása nem hatol mélyre, inkább a biztos lebonyolításra törekszik Rátóti Zoltán rendezése.

Színlap, előadás-időpontok és jegyinformáció a Nemzeti Színház honlapján.

Nyitókép: részlet Molnár Ferenc Az ibolya című egyfelvonásosából. Fotók: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház