Fried Péter 35 esztendeje megszakítás nélkül kötődik az Operaház társulatához, noha bejárta a nagyvilágot. Számos felkérést kapott rangos operaházaktól, koncertközpontoktól a pályáját végigkísérő, meghatározó szerepre, a Kékszakállú hercegre. Mikor ismerkedett meg Bartók hősével?

Nagyon korán megismerkedtem a szereppel, még nem voltam 21 éves. Ezt követően több éven keresztül dolgoztam ki a szerepet. Sok felkérést kaptam, és a Magyar Állami Operaháztól is többféle rendezésű Kékszakállú-bemutatóra kaptam meghívást, így Mikó András, Nagy Viktor, Kovalik Balázs rendezésére.

Bohémélet (1997). Fotó: Mezey Béla

A hazai színrevitelek közül a Szinetár-rendezés állt legközelebb a szívéhez, mert ebben egyszerre volt szakmai és közönségsikere.

A Kékszakállú szerepére csaknem 120 felkérést kaptam a világ minden tájáról USA-tól Japánig. Az évtizedes Boulez-koncertsorozatok közül is kiemelkedik a londoni Royal Albert Hall-beli, illetve a párizsi a Radio France közvetítésével a Théâtre du Châtelet-beli Pierre Boulez dirigálásával. Ez az előadás elnyerte az év legjobb operakoncertje címet. De ide sorolnám az Eötvös Péter vezényletével elhangzó párizsi és római sorozatokat is. Ugyancsak Eötvössel készült felvétel Stuttgartban, amely elnyerte az év legjobb operafelvétele címet, és megkapta a Grammy-jelölést. Eötvös révén érezhettem azt a felemelkedettséget, hogy a bartóki zene akkordjaiban benne van az egész univerzum. A bartóki hangszerelés csodálatos világában és felhangjain át Eötvös éreztette meg velem, hogy ez egy olyan tökéletes zene, amiből sem elvenni, sem hozzátenni nem lehet egy hangot sem. Ő nagyon jól hallja a bartóki szólamokat, és pontosan tudja, mit kell kiemelnie. Ez nem véletlen, hiszen Boulez munkatársa volt. De kiemelhető még a világhírű rendező, Robert Lepage torontói Kékszakállú-előadása is. A többiek közül szívesen említem a világhírű Laurent Pellyt, aki a Lyoni Operában vitte színre a darabot, igen alapos felkészülés után.

Virágh András Gábor és Fried Péter. Fotó: MTI/Erdős Dénes

Pályája során milyen világhírű karmesterekkel dolgozhatott együtt?

Yehudi Menuhin, Paul Sacher, Philippe Jordan, Richard Bradshow, Jukka-Pekka Saraste, Pier Giorgo Morandi, Rico Saccani, Jurij Simonov, Kobayashi Ken-Ichiro, Eötvös Péter, Pierre Boulez.

A két zenei géniuszhoz, Yehudi Menuhinhoz és Paul Sacherhez milyen zenei élmény fűzi?

1994-ben Jeney Zoltán kért fel Halotti szertartás című művének ősbemutatójára, amit Yehudi Menuhin dirigált. A koncert után Menuhin méltatta a bartóki életmű hatásait, többek közt Bartók Szólószonáta hegedűre című művét is, amelyet Bartók Menuhin számára komponált. Érdekesség, hogy pályám kezdetén egy másik olyan világhírű karmesterrel is dolgozhattam, aki személyesen ismerhette Bartókot, mert a mecénása volt: ő Paul Sacher, akinek a dirigálásával énekeltem Honegger Johanna a máglyán oratóriumának rádiófelvételét.

Lammermoori Lucia (2014). Fotó: Nagy Attila

Mi volt az első szerepe, amelynek sikere után a hazai pályája elindult?

Az első szerep Bayreuthban Bach Phoebeus és Panjának címszerepébe való beugrás volt. Ezt követően jöttek a feladatok neves magyar zeneszerzők, például Balassa, Durkó, Eötvös, Jeney, Kósa, Ligeti, Madarász, Olsvay, Szokolay, Vajda műveinek bemutatására. A velük való közös munkákat rádió-, CD- és tévéfelvételek őrzik. A pályám induláskor már tapasztalhattam, hogy az előttem álló, halmozódó feladatok pontos felkészülést, precíz tudást, megbízható intonálást és a magyar zene odaadó támogatását is igénylik.

Részt vett-e a határon túli magyar zenekultúra, illetve operajátszás támogatásában is?

Kassán karitatív koncerteken magyar szerzők, Bartók és Liszt műveit énekeltem, majd 1993-ban Varsóban a magyar zene népszerűsítéseként Kodály műveivel volt sikerem. Ide kapcsolódik pályámnak emlékezetes állomása is, amikor megismerkedtem a kolozsvári Demjén Attilával és Selmeczi Györggyel. A velük való munka révén résztvevője lettem a kolozsvári magyar operaszínjátszás támogatásának is. Így kerültem a Kolozsvári Operába, ahol 1994-ben a Cosi fan tuttéban Don Alfonso és Figaró házasságában Bartolo szerepét játszottam. Ezután kért fel a budapesti Operaház Balassa Sándor Karl és Annájának ősbemutatójára, és ezt követte Durkó Zsolt Széchenyi oratóriuma Vásáry Tamással.

Mi az, amit egy művész nehéznek érez az évek során, ha sok a felkérése?

A hazai Operaházban az évi 30-40 előadást mindig párhuzamosan teljesítettem a külföldi felkérésekkel. 35 év alatt a hazai Operaháztól egy évadra sem szakadtam el. A külföldi és a hazai felkérések premierjein túl vállaltam magyar zeneszerzők műveinek bemutatását. Az opera-, az oratórium- és a kortárs repertoár kialakításával mintegy 150 szerepet bíztak rám. A nemzetközi karrierem valójában Nizzából indult el a Sarastro szerepébe való beugrással. A sikert újabb sorozatos visszahívások követték Ozmin szerepére, majd a Pulai Arénában Ramfis szerepére, ezt követte Colline, majd Amszterdamban Timur.

Milyen Verdi- és Mozart-operaszerepeket alakított itthon vagy külföldön?

A Verdi-szerepek közül: II. Fülöp, Banquo, Főinkvizitor, Gvárdián, Ramphis, Sparafucile és a Requiem basszus szólója, Mozarttól Sarastro, Osmin, Kormányzó, Don Alfonso, Bartolo, Publius, de énekeltem többek között Rossini-, Donizetti-, Puccini- és Wagner-szerepeket is. A hazai karmesterek közül csak Medveczky Ádámmal majdnem 100 előadásom volt.

Kik segítették a nemzetközi pályához?

A Kékszakállú kidolgozása P. Szabó Anikóhoz fűződik, aki több karmester és rendező leszűrt tudását adta át nekem. Mikó Andrástól is több hasznos tanácsot kaptam. Felejthetetlenek Patkó József rutinos operaházi tanácsai, a színpadi hatások elemzésétől a zenei megoldásokig, amelyek nagyon sokat segítettek, például a Kékszakállú aprólékos kialakításában. Az operaházi utamon is ők indítottak el. 1991-ben kerültem ki Bécsbe Nyesztyerenko mesterhez, aki maga is nagyszerű Kékszakállú volt.Tanításának konzervatív, klasszikus elemei, elmélyült instrukciói végigkísérték pályám. Sok szerep kidolgozásához nagy segítséget jelentenek még ma is. Vele tanultam meg Gremin herceg és Koncsak kán szerepét is. 1997-ben Eötvös a Három nővér című művéhez engem választott ki Soljonijra, amit a Lyoni Operaház meghívása után a Bécsi Zenei Fesztiválon is sikerrel énekeltem.

Varázsfuvola (2018). Fotó: Csibi Szilvia

Mikorra nyúlik vissza a Kocsis Zoltánhoz fűződő zenei kapcsolata?

Kocsis Zoltánhoz a nemzetközi karrierem elindulása után, 2000-ben kerültem, aki ekkor már tervezett egy Kékszakállú-bemutatót, rám gondolt, és ezt tudatta velem. Ezért többször dolgoztunk közösen a bartóki megformálás magával ragadó elemein. Igyekeztünk elmélyült és aprólékos munkával előkészíteni a szerep minden részletét. Mivel hozzá már jól megalapozott szakmai előélettel és tudással kerültem, így könnyebb volt számomra együttműködni vele, mert képes voltam együtt lélegezni és érezni mindazzal a bartóki szuperlatívusszal, amelyek Kocsis zseniális megközelítéséiből áradtak át hozzám.

Hogyan viszonyul a bel canto klasszikus megközelítéséhez?

Szeretem a bel canto operákat, a bel canto énekelésnek és technikának folyamatosan jelen kell lennie egy énekes életében. Egy bel canto opera már begyakorolt szólamaival kezdeni a skálázást nagyon jót tesz a hangnak és segíti a megformálást.

Olvastam, hogy az ön bel canto technikájáról és Don Basilio alakításáról így írt egy kritikájában Fodor Géza : „Fried Péter a magyar operaszínpadnak egy markáns egyénisége, először kapott az Operában olyan típusú jelentős szerepet, amelyben a bel cantóhoz közel álló értelemben kell jól és szépen énekelni, holott ezt már régen kiérdemelte.

Szintén bel canto opera volt a Rossini-opera Hamupipőkéjének basszus főszerepe is, Alidoro. Donizetti Lammermoori Luciája basszus főszerepét, Raimondót is alakítottam. Az is emlékezetes előadás volt, amikor Edita Gruberovával alakíhattam a Raimondót, Andrej Jurkevics dirigálásával, illetve szintén az ő partnereként énekelhettem a Roberto Devereux basszus főszerepét is.

A Don Carlos Fülöp királya a mély basszusok egyik vágyott szerepe. Énekelte-e itthon?

Fülöp királyt több évadon át énekeltem a Magyar Állami Operaházban, és ezzel egyik szerepálmom valósult meg. A Fülöp király alakításával megmutathattam, hogy előttünk áll a szigorú uralkodó, aki próbálja palástolni a mély emberi érzéseit. Eltérő vonások jellemzik, a szigorú, tartózkodó, saját parancsait betartó uralkodó és az önmarcangoló férfi érzelmi hullámzása az, ami a híres áriában csúcsosodik. Sajnos manapság már nem így írnak zenét. Eötvös Péterrel beszélgettünk arról, hogy a XX. századi zene majdnem ráment arra, hogy nem az énekhangból indult ki, és tudományosan akartak zenét írni, míg rájöttek, hogy az csak szegmense lehet a zenének, mert továbbra is az ember belső drámáját kell megfogalmazni és zenébe önteni. Ahogy a fiatalabb generáció tagjai közül például Fekete Gyula A megmentett város című operája teszi, amelynek basszus főszerepét én énekelhettem ugyancsak egy ősbemutatón az Operaházban.

Hogy viszonyul Wagnerhez és a magasabb fekvésű szerepekhez egy ilyen igazi sötét hang?

A magasabb hangfekvésű szerepekkel kapcsolatos terveim is megvalósulhattak. 2004-ben Marton Éva partenereként énekeltem a Lohengrinben Henrik király basszus főszerepét. Az előadás érdekessége, hogy Wagner dédunokája volt a rendező, Katharina Wagner. A másik Wagner-mű, a Tannhäuser is kiemelkedő előadás volt, mert egy világhírű karmester, Jurij Szimonov dirigálta, és ebben is én alakítottam a basszus főszerepet. Érezhető volt, hogy könnyen éneklem, mert ehhez hozzájárult, hogy korábban már ezt a szerepet is sikerült elmélyítenem egy nagyszerű külföldi előadással, ahogy a másik kedvenc Wagner-szerepet, Marke királyt is a Trisztán és Izoldában.

Tannhauser (2006). Fotó: Éder Vera

A kezdetektől basszusnak indult?

Igen, ez nem volt kérdés. 15 évesen Fülöp és Sarastro volt a szerepálmom, később is ezek szólamaival skáláztam be, mert jót tett a hangomnak, akárcsak az összes bel canto szerep. Igen korán tanultam meg a két szerepálmomat, de arról álmodni sem mertem volna, hogy több mint 40 basszus főszerepet fogok teljesíteni a pályámon.

Mi volt a legutóbbi?

Debussy alkotásában, a Pelléas és Mélisande-ban a basszus főszerepet, Arkel király szólamát tanultam meg egy évvel ezelőtt.

Melyik a kedvenc szerepe?

Mindig az, amelyiket épp tanulom. De nagyon szép emlék fűz Goldmark Sába királynőjében a Főpaphoz, amit 2018-ban New Yorkban játszottam, és amit Németh Anikó jelmezei, Gál Erika és kedves kolléganőm, Sümegi Eszter alakítása által szerettem meg. Ehhez a pozitív élményhez természetesen nagyban hozzájárult, hogy ezt a különleges operát igazi színházi élményhatásokkal teli rendezésben mutathattuk be.

Nyitókép: Fried Péter a MaszkaBál című operaesten az Eiffel Műhelyházban. Fotó: Berecz Valter