A Collegium Hungaricum Berlinben szeptember 13-án nyíló tárlat a kortárs művészet és egyben a kortárs psziché sajátos jelenségét, a gyermekkor iránt érzett nosztalgia megjelenési formáit vizsgálja magyar és német alkotók munkáin keresztül.
A modern társadalom hétköznapi taposómalma és a körülöttünk lévő világ aggasztó eseményei, a pandémia, a klímakatasztrófa vélt vagy valós fenyegetése komoly szorongásos tüneteket vált ki sok fiatalnál. Válaszként többen pótcselekvésekbe menekülnek vagy káros szenvedélyek rabjai lesznek, jobb esetben pedig gyermekkori emlékeikben találnak meghitt, biztonságos menedéket. Más szóval regresszálnak.
A regresszió fogalmát Sigmund Freud vezette be a pszichoanalízisben, majd lánya, Anna Freud kutatta tovább a jelenséget a gyermekpszichológia terén végzett munkája során. A pszichoanalitikus gyakorlatban a regresszió olyan védekezési mechanizmus, amely azáltal segít traumatikus élményeinket feldolgozni, hogy valamely korábbi életszakaszunk viselkedésmintáihoz nyúlunk vissza. Az elsősorban gyermekeknél és kamaszoknál megfigyelt, tudattalan viselkedészavarként értelmezett jelenséget Carl Jung már pozitív irányból közelítette meg. A gyermekkorba menekülés egyrészt az ártatlanság és a biztonság illúzióját keltve teheti elviselhetővé a felnőttlét komplex kihívásait, másrészt segítheti jelenünk tudatosabb megélését. Ugyanakkor a gyermeki világkép fontos eleme a pillanatnyi élményben való elmerülés, a játék önfeledtsége is.
A kiállítás változatos műalkotásai a plüssmackók, játékszerek, színes nyalókák, tündérmesék, de akár hajdani rémálmok világát felidézve egyszerre nyújt lehetőséget a nosztalgikus utazásra, az eltávolodásra és a pillanat örömeiben való elmerülésre.
Erményi Mátyás a posztszocialista animációs rajzfilmeket újraértelmezve jutott el az antropomorf faábrázolásokig. Christan Fichtl ártatlanságot sugalló festményei a zord valóságból menekülni vágyó fiatal művész lelkiállapotát tükrözik. Gallov Péter a rajzaiban egy fiktív valóság részletgazdag leképezését adja, melynek során kiskutyák, elkámpicsorodott pizzaszeletek és szörnyalakok alkotnak személyes mitológiát. Ludwig Hanisch festészete digitális és analóg hatásokat ötvöz, a számítógépes játékok pixeles múltjába vezeti vissza a nézőt. Jagicza Patrícia csendéletei a gyermeki ragaszkodás megtestesítői, festészetében mintha egy végtelen nyári szünet emlékeit idézné fel.
Anneke Kleimann térbe lógatott, hatalmasra nagyított cukorkafüzérje egyszerre nosztalgikus és nyugtalanító. Kortmann-Járay Katalin személyes és kollektív emlékeket hordozó fotókat és tárgyakat használ installációihoz, melyek a gyűjtés gyermeki szenvedélyéra utalnak. Molnár Judit Lilla installációiban a játék színterei és eszközei elevenednek meg, a társasjátékok, játszótéri mászókák felidézésével mindannyiunkat érintő társadalmi kérdésekre reflektál. Wieland Schoenfelder népmesék bábfilmjeiből ismerős figurái megrázó emberi tragédiák szereplői. Stefan Rinck durván megmunkált kőszobraival mitikus alakokat keresztez rajzfilmfigurákra emlékeztető szörnyecskékkel, modern és őskori elemek ötvözésével hoz létre alternatív mitológiát és történelmi emlékezetet.
Szöllősi Géza a Transformers-bábukat gondolja újra bogarak testrészeiből összeszerelt, műgyantába öntött, egy kisfiú vágytárgyaiból horrorszörnyekké váló katonáival. Tayler Patrick Nicholas az 1990-es évekből megmaradt, a felnőtté válás folyamatában értelmét veszítő játékállományt habos-babos édességekkel kiegészítve alkot tradicionális csendéleteket. Kata Unger szőttese mintha egy kisgyermek szürreális álmát örökítené meg. Vető Orsolya Lia festményeiben mámorító íz- és illatérzeteket hív elő a színek és a különböző tapintású felületek dinamikus összhatása.
Isa Wittmann édeskés kerámiái a gyermeki tudatalatti ijesztő mélységeibe engednek betekintést. Matthias Wurm kerámiamunkáiban felnagyított fagylaltgombócok és torz fagyitölcsérek jelennek meg.
Kurátorok: Vető Lia Orsolya, Tayler Patrick Nicholas, Petró Zsuzska.
A rendezvény a Berlin Art Week része.
A nyitóképen Tayler Patrick Nicholas: Ki fél a halványrózsaszíntől, a cuki mackóktól és a mignonoktól?, 2021, olaj, vászon, 120×145 cm. Fotó a művész jóvoltából
