A bibliai időkből származó pecsétnyomókat találtak Jeruzsálemben

A babiloni fogságot követő perzsa uralom korából származó, 2500 éves pecsétnyomókat találtak Jeruzsálem óvárosánál az izraeli régészek.

Mintegy 50 évvel
azután, hogy a babiloniak i.e. 586-ban elfoglalták Júdeát, lerombolták
Jeruzsálemet és elhurcolták lakóit, II. Kürosz perzsa király hazaengedte a
fogságból a zsidókat, akik a perzsa uralom alatt saját tartományukban élhettek
és újra felépíthették a jeruzsálemi Szentélyt. Ebből a perzsa korszakból
származó pecsétnyomókat találtak a mai óvárostól délre lévő Dávid városánál, az
egykori Giváti parkolóhelyen folyó ásatásokon, ahol 2500 évvelezelőtt a város
központja volt.

A pecsétek jelenléte arra utalhat, hogy az akkoriban újjáépülő városban már jelentős adminisztrációs központ volt, ahol a perzsa minták szerinti pecsétekkel látták el az árukat és a leveleket.

A nagyobbik, 8
centiméteres pecsétnyomó nagyságából arra következtettek, hogy árukat
tartalmazó nagyobb amforát vagy más kerámia szállítóeszközt zárhattak le
segítségével. Egy törött cserépmaradvány átalakításával készítették, melybe
különböző vonalakat véstek a perzsa birodalom akkori szokása szerint.

A másik, kisebb,
valószínűleg levelek vagy más okiratok lezárását szolgáló pecsétnyomón két
emberi alak látható. Egyikük egy nagy székben ül egy vagy két oszlop előtt, a
szakértők szerint babiloni stílusú kompozícióban. Az ábra valószínűleg egy
királyt ábrázol, az oszlopok pedig Nabu és Marduk istenek szimbólumai.

Az új leletek fényt
derítenek egy olyan korra, amelyről eddig szinte kizárólag a Bibliából, Ezsdrás
és Nehémiás könyvéből származó írásos emlékek voltak.

A Givati parkoló
ásatásának eredményei rávilágítottak a helyi közigazgatás megújítására annak a
helynek a közelében, ahol ez a központ az első Szentély megsemmisítése előtt,
körülbelül 100 évvel korábban is működött.