A boldog békeidőktől az új világrendig

Az első világháború alapjaiban változtatta meg az addig fennálló világrendet. A világ, amelyben ma élünk, 1914-ben született. Megváltozott a családok élete, a nők helyzete, az iskolák, gyárak, munkahelyek, kórházak szerepe, számos technikai vívmány vált általánossá. A győztesek által Versailles-ban létrehozott új világrend pedig máig ható konfliktusok egész soráért felel.  

Az 1. világháború történetét, hatásait, következményeit ismerhetjük meg a Várkert Bazár Új világ született 1914-1922 című kiállításán. Lakatos Sára vezetésével jártuk végig a tárlatot, és szembesültünk a nagy háború katonai, politikai, eszmei hozadékaival, a mindennapok megváltozásával.

Az 1870-1914-ig tartó időszakot nevezzük boldog békeidőknek, de a jólét és a nyugalom mögött ott rejtőztek a hamarosan bekövetkező konfliktusok legfőbb okai. A gyarmatosítás lényegében véget ért, melyeből a nem sokkal korábban kialakult, egységes Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia nem részesült, ezért újrafelosztást szeretett volna elérni. Másrészt az egyre erősödő nacionalizmus is a háború szélére sodorta Európát. A világháború kirobbanásának közvetlen indokáért, az osztrák trónörökös szarajevói meggyilkolásáért is a szerb függetlenségért harcoló anarchista mozgalom a felelős.

A tárlat sokrétűen igyekszik e változást bemutatni, látványában, interaktivitásában minden korosztályt megszólítani. Rögtön a kiállítás nyitányaként szembeállítja a korábbi korszakok katonáinak külső megjelenését az 1. világháborús katonákéval. A díszes, tarka lovas hadfi éles ellentétben áll a csukaszürke egyenruhát viselő, gázálarcos katonával, akinek lova is gázálarcot viselt már.

Végigmehetünk egy „valódi” lövészárkon, szembesülve az embertelen körülményekkel, amelyben a katonák sokszor hónapokat, akár éveket is kénytelenek voltak eltölteni. Hiszen a villámháborúnak tervezett konfliktus hosszú évekre elhúzódott, II. Vilmos német császár jövendölése – „mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek” – nem vált be.

Külön terem foglalkozik az állatok szerepével a háborúban. A lovaknak még mindig nagy feladata volt szállítás területén, a kutyák a mentőszolgálat „tagjaiként” és lelki társként játszottak fontos szerepet. A galambokat a postaszolgálaton túl a felderítésben is szerették volna hasznosítani. Kkisméretű fényképezőgépet akasztottak a nyakukba, hogy az ellenséges haderőkről készítsenek légi fotókat. De az önkioldó problémáját nem tudták megoldani, így ez a terv meghiúsult. Hálátlan szerep jutott a kanári madaraknak: a lövészárkokban tartották őket veszély előrejelzőknek. Kisebb testük lévén hamarabb áldozatul estek a gáztámadásoknak, pusztulásuk jelezte a veszélyt a katonáknak.

Több jelentős orvosi kérdés tisztázódott a rengeteg háborús sérült gyógyítása során. Többek között ekkor azonosították a négy emberi vércsoportot, a gáztámadások áldozatainak tünetei pedig a központi idegrendszer működését világították meg a kutatók számára. A sok végtagsérülés a protézisek fejlesztésében jelentett mérföldkövet.

Az 1. világháború a nők helyzetében is jelentős változást hozott. Hiszen ők működtették a hátországot, tömegesen vállaltak munkát, hivatalokban is. Választójogot kaptak, a halott vagy sérült férfiak mellett a családfői szerep is rájuk hárult.

Elsősorban a propagandának köszönhetően Magyarország eleinte rendkívül pozitívan állt a háború kérdéséhez: „Tegnap jelentkeztem önkéntesnek, azóta vidám vagyok” – mondta Balázs Béla még 1916-ban is. Hazafias cselekedetnek tekintették a harcban való részvételt, az arisztokrata hölgyek örömmel szolgáltatták be arany ékszereiket. Az ezekért kapott apró relikviákat is megtekinthetjük a tárlaton. A teljes hátország a háborút szolgálta, a harangokat is mind összegyűjtötték és beolvasztották fegyvernek. A frontra induló vagonokra a katonák maguk írták az Abzug Muszka feliratot.

Thomas Mann szerint „a gondolatokért is vívják a háborút" – hiszen nem csak a harctéren, a propaganda területén is dúlt a csata az antant és a központi hatalmak között. A tárlaton egymás mellett láthatjuk a két fél plakátháborúj. Ezeken az antant fenyegető szörnyekként ábrázolta a központi hatalmakat, míg a másik oldal igyekezett ellenfelét nevetségessé tenni.

A veszteségek termében szembesül a látogató az elesettek óriási számával. A fehér fejfák a tükörfalaknak köszönhetően végtelenül megsokszorozódnak.

Magyarország 661 ezer elesett katonát számolt. Összesen több mint 10 millió halottról beszélhetünk az 1. világháborúban.

A tárlat következő egysége a háború uraival foglalkozik, vagyis azokkal a koronás főkkel és államférfiakkal, akiknek döntései a harchoz, illetve annak befejezéséhez vezettek.

11 főt ültettek le jelképesen egy asztalhoz, az ő személyiségükkel, életútjukkal ismerkedhet meg a látogató. Európai testvérháborúról is beszélhetünk, hiszen Európa urait rokoni szálak fűzték egymáshoz. De kikről is van szó? I. Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya, Ferenc Ferdinánd, a Monarchia meggyilkolt trónörököse, II. Vilmos, Németország császára, II. Miklós orosz cár, V. György, Nagy-Britannia királya, III. Viktor Emánuel, Olaszország királya, V. Mehmed, az Ottomán Birodalom szultánja, I. Péter szerb király, I. Ferdinánd román király, Georges Clemenceau, Franciaország miniszterelnöke és Woodrow Wilson, az Egyesült Államok elnöke ülik körbe a képzeletbeli kerekasztalt. Valamennyiükkel részletesen megismerkedhetünk a tárlaton. Ferenc Józsefnek például a dolgozószobáját hívták életre a Várkert Bazárban. A tárlat felidézi az uralkodó jövendölését is: „Azt fogják mondani: öregúr, nem ért hozzá, és aztán forradalmak törnek ki, és akkor vége lesz mindennek.”

A kiállítás harmadik részében a háború lezárásával, következményeivel szembesülhetünk. 1918-ban tört ki a spanyolnáthajárvány, amelyben többen haltak meg, mint a világháborúban. Az áldozatok számát 20 és 60 millió közé teszik, nem készült statisztika, csak becslésekkel számolhatunk. Mára már azonosították a bűnös H1N1 vírust, nevét pedig arról a Spanyolországról kapta, amely először adott hírt a járványról. Spanyolország nem vett részt a háborúban, ezért náluk nem volt szükség hírzárlatra, ellentétben a hadban álló országokkal.

Woodrow Wilson 14 pontja egy eljövendő békés világ alapjait tette volna le, de az idealista elvek alapján működő Népszövetség nem hatott jelentősen a világpolitikára. Az elszegényedett, sokat szenvedett kisemberek között új ideológiák nyertek teret: a nemzetiszocializmus és a kommunizmus.

Sajnos a világháborút lezáró békekonferencián Wilson elveit egyáltalán nem vették figyelembe. „Látom a győztesek önteltségét és könnyelműségét” – írta Thomas Mann. A versailles-i békerendszer nem megoldotta, hanem felerősítette a konfliktusokat, amely nagyon gyorsan egy újabb világégést eredményezett.