Ryan Gosling kaszkadőrbőrbe bújva alázza a számítógépes filmtrükköket

Legalábbis ezt állítja a David Leitch rendezte akcióvígjáték, A kaszkadőr – angol címén The Fall Guy. A mindenhonnan leeső ember (Ryan Gosling) és a szexi első filmes rendező (Emily Blunt) robbanékony románca megmutatja, hogyan vall szerelmet hivatásának egy befutott akcióspecialista, aki szeret viccelődni, de utálja a CGI-t.

David Leitch főhőse, Colt Seavers, akit Ken rózsaszín pólóját maszatos Miami Vice-feliratú dzsekire váltva elevenít meg Ryan Gosling, óhatatlanul felidézi Brad Pitt figuráját. Az idősebb szupersztár Quentin Tarantino Volt egyszer egy… Hollywood című mesterművében játszotta el a férfit, aki a sztárok helyett esik le a lóról. A párhuzamot folytatva megállapíthatjuk, hogy

Ryan Gosling meg nem Brad Pitt, de ezt eddig is mindenki tudta. David Leitch egész biztosan, hiszen a Gyilkos járat (Bullet Train) című akciókomédiájában épp Brad Pitt játszotta a főszerepet.

Ráadásul, mielőtt a harcművészetekben is járatos Leitch rendezni kezdett volna, ötször volt Brad Pitt kaszkadőre. Sok más egyéb mellett két Jean-Claude Van Damme-filmben is vállalt ilyen feladatot, később két fontos filmes díjat kapott csapatával a A Bourne-ultimátum akciójeleneteiért. Aztán jött a John Wick című, sorozattá vált permanens akcióorgia Keanu Reevesszel, amelyben hivatalosan producerként szerepel, de a rendezésből is erősen kivette a részét. Ezzel állt át végleg a „sötét” oldalra, és már rég ő mondja meg, hogy kit és mikor gyújtsanak fel, vagy lökjenek le a száguldó vonatról. 

Legújabb munkája sokkal személyesebbnek tűnik, mint az említett Gyilkos járat, a John Wick-filmek, az általa rendezett Halálos iramban-epizód vagy épp az Atomszőke. A kaszkadőrben ugyanis sok mindent elárul arról, hogyan látja ő maga alulról és felülről is a hollywoodi filmipart. Ennek érdekében – megint beugrik Tarantino – elővett egy klasszikus amerikai tévésorozatot a nyolcvanas évekből, amelynek az volt a címe, hogy The Fall Guy, és egy kaszkadőr kalandjairól szólt, akit Colt Seaversnek hívnak, és szabadidejében bűnügyeket bogoz ki. (A negyven évvel ezelőtti tévésorozat főszereplője, Lee Majors fel is tűnik a filmben.)

Mintha vele történt volna

Határozottan személyesnek tűnnek az olyan pillanatok, mint amikor a narcisztikus akciósztár megismételtet dublőrével egy veszélyes jelenetet, mert szerinte a felvett anyagon látszik az arca. Nem látszik légből kapott ötletnek az sem, amikor a rendező ötször vetet újra egy snittet, amelyben a kaszkadőrt lángolva repítik egy több méterre lévő sziklának, mert kicsit haragszik rá. Legalábbis nem elképzelhetetlen, hogy hasonló élményei Leitchnek is voltak „eső ember” korában. És itt jön még egy csavar: a filmbéli rendező, Jody Moreno, akit Emily Blunt alakít, korábban szintén egyszerű stábtag, operatőr volt a történet szerint, aki végre megrendezheti azt a filmet, amire mindig is vágyott. Amivel Leitch, mint egy modern hollywoodi Flaubert tulajdonképp ki is jelenti, hogy „Jody Moreno én vagyok”.

A kaszkadőr amúgy is tele van szellemes filmes utalásokkal. A legváratlanabb pillanatokban idéznek hosszú mondatokat a Rockyból vagy Az utolsó mohikánból. Itt-ott felvillan a Dűne éppúgy, mint a Kill Bill, a Mad Max vagy a Miami Vice, és természetesen említésre kerül Tom Cruise is.

Mindenki jól mulat

A film története a fergeteges nyomozással, nagyon gonoszokkal és az igen jókkal, valamint a szerelmi bonyodalmakkal együtt egyértelműen olyan váz, amelyre felfűzhetik a lélegzetelállító kaszkadőrjeleneteket és a poénok sűrű sorozatát. A szereplők látványosan jól érzik magukat, és az egészből egy vérprofi családi mozi áll össze, amelyben semmit sem kell komolyan venni, csak a szórakozást.

Ryan Gosling gátlástalanul bájos akció-barbi fiú, Emily Blunt sem ás olyan mélyre, mint az Oppenheimerben vagy akár a Sicarióban, de ezen a szinten hibátlan. Nagyon erős karakter Gail, a szociopata producernő szerepében Hannah Waddingham és Tom Rydert, a narcisztikus akciósztárt megformáló, nagyszerű Aaron Taylor-Johnson is igen jól felépítette figuráját. 

Az idősebbek jól mulathatnak a régi akcióklasszikusokat idéző poénokon és a hasonló kaliberű zenéken is, a fiatalok pedig a retróéletérzésen túl a mai sztárokat, celebeket kifigurázó ötleteken vidulhatnak lépten-nyomon. Az autós, helikopteres, motorcsónakos üldözések, robbanások, gyalogos, teherautós, valamint égi verekedések és egyéb akrobatamutatványok pedig mindenkinek szólnak, akik szeretik az ilyen, ma már kimondottan kézműves jellegűnek ható filmes csodatételeket.

Mert ezek a trükkök hangsúlyozottan nem számítógépen készültek, hanem emberek és gépek nagyon pontos, kiszámított és mégis – vagy épp ezért – lélegzetelállítóan hatásos munkája árán. A történetben ráadásul szerepel egy „szidzsiáj” szakember is, aki mindent elkövet, hogy a forgatáson lehetőleg számítógépen generálják az akciójeleneteket a valóságosan végrehajtott mutatványok helyett. Fontos szerepet kap a történetben az a konkrét lehetőség is, hogy ma már könnyedén kicserélhetik bárki arcát a felvételeken egy erre alkalmas digitális programmal. Amit az igazi filmesek éppúgy vegyes érzésekkel vesznek tudomásul, mint a mesterséges intelligencia beláthatatlan távlataitól borzongó nézők közül is sokan.

A kaszkadőr című filmet május 2-tól vetítik a mozik a UIP-Duna Film forgalmazásában.