Harminc éve, 1994 augusztusában jelent meg az Egyesült Királyságban minden idők leggyorsabban fogyó debütáló albuma, az Oasis Definitely Maybe című bemutatkozása, amelynek címe (mindenképpen talán) afféle önbeteljesítő jóslat lett. Már évek óra megy a találgatás, hogy a nagy évfordulóra kibékülnek-e a Gallagher testvérek, azaz összeáll-e az Oasis legalább egyetlen koncertre, hogy megünnepeljék azt az albumot, amely évről évre egyre jobb helyezéseket ért el a „minden idők legjobb lemezei” listákon, és most eljutottunk oda, hogy már a nagy tekintélyű Q magazin és minden idők talán legbefolyásosabb poplapja, a New Musical Express is minden idők legjobb albumának nevezte.
A testvérek azonban annyira gyűlölik egymást, hogy képtelenek egy légtérben tartózkodni, legyen az egy karácsonyfával díszített nappali vagy egy hatalmas színpad a londoni O2 Arénában vagy éppen a Knebworth Parkban. Hogy igazságos-e, hogy Noel Gallagher dalaival Liam csábított be Knebworthbe kétszer 75 ezer embert, vagy sem, ennek eldöntése szintén nem könnyű, mindenesetre
Ő igazi dalszerző, a legnagyobb Oasis-slágerek írója, és bizony hiányozni fog a Szigetről, ahogy hiányzott 2000-ben is, amikor a zenekar 24 éve a Sziget headlinere volt – és hát akkor is éppen össze voltak veszve, így Noel nem tartott a csapattal. És persze az is jó kérdés, hogy ki a nagyobb bunkó, az, aki sértegeti a testvére feleségét (Liam), vagy az, aki ennek következtében otthagyja a turnét, a teljes stábot, és hagyja cserben a rajongók tízezreit (Noel). Nem könnyű, de még mindig akkor járunk a legjobban, ha egyszerűen csak jól akarjuk érezni magunkat a Definitely Maybe megidézésén – akár Noel nélkül is.
Amikor valaki húszas évei elején jár, és éppen részese egy akár maga gerjesztette popforradalomnak, és viszi a lendület, és összehoz egy stadionnyi tömeget – nos, ilyet már láttunk. Olyat is, hogy három full házat csinál egy nagy stadionban, de olyat, hogy valaki harminc éve szinte folyamatosan a csúcson legyen, és két egymást követő este megszólítson összesen 150 ezer embert, utána szerte Angliában mindenhol telt házak előtt lépjen fel, nos, ez ritka.
Liam Gallaghernek sem volt sima ügy, gondoljunk csak az Oasis 2009-es feloszlása utáni időkre és a volt zenekari tagokból hirtelen felindulásból alapított Beady Eye-ra. A csapat cseppet sem volt sikertelen, de az Egyesült Államokat érdeklődés hiányában mégsem tudták bevenni, ezért 2014 októberében Gallagher bejelentette, hogy feloszlatja a Beady Eye-t. Az As You Were (2017) című szólóalbumával tért vissza, amely a brit albumlista élén landolt, ahogy a 2018-as második albuma, a Why Me? Why Not is. Liam mint szólóelőadó ismét a csúcson volt, és akkor fel is tehetjük a kérdést, hogy valóban ennyire zseniális ez a két lemez és a C'mon You Know című 2022-es albuma, hogy olyan népszerű legyen, mint az Oasis 1994-ben?
Nos, nagyon is jók ezek a lemezek, de a sikerhez nagyban hozzájárult az is, hogy Liam egyre több Oasis-dalt vett fel a repertoárjába. Először 2012 augusztusában a londoni olimpia záróünnepségén adta elő – még a Beady Eye-jal – a Wonderwallt, majd 2017 júniusában a One Love Manchester jótékonysági koncerten, a Coldplay, Chris Martin és Jonny Buckland oldalán elénekelte a Rock 'N' Roll Start és a Live Forevert, majd még abban a hónapban, a Glastonburyn is előadta a Don't Look Back in Angert, a manchesteri és londoni terrortámadások, valamint a Grenfell Tower-i tűzvész áldozatainak ajánlva. Ráadásul a dalt eredetileg bátyja, Noel énekelte, így a dolog abba az irányba mutatott, hogy talán az Oasis is összeállhat, és már nem néz rá haraggal.
Sajnos a köztük dúló gyűlölet erősebb a rock and rollnál, a pénznél, a családi köteléknél, de mégsem ez a legfurcsább, hanem az, hogy a rajongóit is lefejelő, bármikor verekedésbe bonyolódó Liam valójában a pop nagy karitatív alakja. Még 2017 márciusában Gallagher első szólókoncertjét a manchesteri Ritzben adta, amelynek teljes bevételét a manchesteri terrortámadás áldozatainak ajánlották fel. 2018 februárjában a Brit Awards-on a 2017-es Manchester Arena áldozatai előtt tisztelegve adta elő a Live Forevert, miután Ariana Grande (akinek a koncertjén történt a lövöldözés) a betegsége miatt nem tudott fellépni.
Liam nemcsak nemzedéki kikiáltó és remek kortárs előadó és dalszerző, hanem Nagy-Britannia élő lelkiismerete, aki jelen állás szerint az Oasis-dalok örökségének első számú őrzője is. Ezek így együtt hozzájárultak ahhoz, hogy az egykor modortalan manchesteri proli nemzeti intézménnyé váljon. Gallaghernek mint egykori rosszfiúnak különösen jól áll a karitatív szerep. 2020-ban, a Covid alatt bejelentette, hogy ingyenes koncertet ad a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat dolgozóinak javára a The O2 Arénában, amelyet aztán a járvány továbbterjedése miatt 2021. augusztus 17-re halasztottak. Gallagher számos humoros szkeccset osztott meg a Twitteren, amelyekben átdolgozott szövegű Oasis-slágereket énekelt, arra biztatva a rajongóit, hogy mossanak kezet.
Éljen az egészség, és persze a karitatív szemlélet, de azért reméljük, hogy eljátssza majd augusztus 9-én a Definitely Maybe egyik legnagyobb slágerét, a nem annyira egészségtudatos Cigarettes & Alcoholt is.
