Hegedűs Anita muzeológus, a kötet egyik szerkesztője az MTI-nek elmondta, Liebmann Béla 1922-től élt Szegeden. Első fotóriporteri korszaka az 1930-as években kezdődött, ekkor fővárosi lapok közölték képeit, amelyeket a többi közt a színházban, a Szegedi Szabadtéri Játékokon készített, de bejáratos volt Szent-Györgyi Alberthez és dolgozott Móra Ferenccel is a múzeumigazgató ásatásain. A vészkorszak során Liebmann Béla feleségét és lányát meggyilkolták, ő azonban visszatért a városba, ahol nekilátott a háború utáni Szeged politikai eseményei képi dokumentálásának. Ahogy magáról fogalmazott, egész életében független fotóriporter volt, képei azonban hosszú éveken át meghatározók voltak a Délmagyarországban.
Enyedi Zoltán 1960-tól csaknem negyven éven át dolgozott a Csongrád Megyei Hírlap, majd a Délvilág fotóriportereként. Fontos megyei eseményekről készült képeit közölte a Délmagyarország, de fotóira igényt tartottak az országos lapok is.
Liebmann Béla képeiből mintegy kilencezer negatívot őriz a Móra-múzeum. Enyedi Zoltán teljes – hatvanezer képet tartalmazó – hagyatéka röviddel a fotóriporter 2009-es halálát követően a közgyűjteménybe került – közölte a muzeológus.
Az Enyedi-fotók digitalizálása már korábban elkezdődött, ezek feldolgozása némileg egyszerűbb volt, mert a fotóriporter jól adatolta képeit, pontosan rögzítette, mikor, hol készült a kép és kik szerepelnek rajta. Liebmann Béla fotóinak feldolgozása az adathiányok miatt komolyabb kihívást jelentett. Végül az hozott megoldást, hogy Sólyom Péter, a múzeum helytörténeti gyűjteményének munkatársa fordított kereséssel online adatbázisokban azonosítani tudta, hogy a képek hol, mikor és melyik újságban jelentek meg – mondta Hegedűs Anita.
Hozzátette: a képek és a lapszámok összekapcsolása a sajtótörténészek számára további kutatási lehetőségeket is rejt, megvizsgálható, hogy a Liebmann Béla által egy eseményen elkészített képek közül melyiket választotta a szerkesztő és milyen kivágásban tette a lapba.
Az elmúlt két évben a fotógyűjtemények digitalizálását, kutatását a múzeum a Magyar Géniusz Program keretében megvalósult projektje tette lehetővé. Ennek részeként ismeretterjesztő előadásokat, tudományos konferenciát is tartottak, elérhetővé válik a képek egy része a múzeum honlapján és gyűjteménykezelő oldalán, valamint készül az új kötet – tudatta Hegedűs Anita.
A kiadvány elején három tanulmány olvasható. Az elsőben Medgyesi Konstantin a fotók jelentőségéről ír, a másodikban Panek Sándor Liebmann Béla munkásságát mutatja be, míg a harmadikban Bakos András Enyedi Zoltánt ismerteti meg a közönséggel.
Az album első részében a diktatúra névadói, Rákosi Mátyás és Kádár János szegedi látogatásairól fennmaradt fotókkal találkozhatnak az érdeklődők. A második fejezetben szegedi közterek és épületek jelennek meg, nemegyszer politikai rendezvények helyszíneiként. A következő blokkokban a korszak közszereplőiről, illetve tömegrendezvényeiről láthatók képek. Az utolsó fejezetben pedig a hétköznapok pillanataiba engednek betekintést a szerkesztők a fotókon keresztül.
