1976-ban betért a színházba megkérdezni, nem akad-e valami munka. Akadt, így Szalai József díszítősegédből az évek során színpadmester majd szcenikai igazgató lett a kaposvári Csiky Gergely Színházban. A héten a háttérszakmák kiváló képviselőinek alapított Magyar Teátrum Díjat vette át, ennek apropóján beszélgettünk.
Mit csinál egy színház szcenikai igazgatója?
A munkakör annyiban több mint egy műszaki vezető feladatköre, hogy a díszletelemek kivitelezésének megtervezésében is részt vállalok. Milyen anyagokból készüljenek a díszletek, miként épüljenek egymásra az elemek, hogyan legyenek könnyen mozgathatóak, mégis stabilak.
A Csiky Gergely Színháznak van saját díszletépítő műhelye vagy külsősökkel dolgoznak?
Külsősökkel dolgozunk, amit én komoly hibának tartok. Sajnos 1998-ban megszűnt a műhely Kaposváron, egy darabig egy vállalkozó bérelte a helyet, 2006-ig vele dolgoztunk, ám akkor ő is bezárt. Azóta pályáztatjuk a díszletek gyártását, ami számomra is lényegesen összetettebb feladat.
Mikor került a kaposvári színházhoz?
Ez a második munkahelyem. Több mint negyvenhárom éve, 1976. április 28-án léptem be a kaposvári Csiky Gergely Színház ajtaján.
Ma már van színházi műszaki vezető, szcenikus képzés, de gondolom, 1976-ban még nem volt.
Nem volt ilyesmi. Én tizenkilenc évesen középfokú végzettséggel jelentkeztem a színházba, és néhány év alatt összegyűjtöttem annyi tapasztalatot és rutint, ami jócskán felért egy szakmai képzéssel.
Miként került a színházba?
Egészen véletlenül. A Csiky Gergely Színházat egy park veszi körül, ami a hetvenes években a fiatalok kedvelt találkozóhelye volt. Épp’ ott időztünk, amikor gondoltam egyet, és bementem a portára megkérdezni, akad-e valamilyen munka. Kiderült, hogy szükségük volna díszletező munkásra, így kezdtem. Két évvel később a színház akkori műszaki vezetője kinevezett színpadmester-helyettesnek. 1981-től tizenhét évig dolgoztam színpadmesterként, majd először megbízott, 2001-től pedig kinevezett műszaki vezetőként tevékenykedtem a színházban. Két éve lettem szcenikai igazgató.
Mi volt az, ami a színházban tartotta? Rögtön megszerette?
Engem mindig vonzott ez a világ, szeretem az irodalmat, már a középiskolában is jártam ilyen témájú szakkörökbe. Amikor beléptem a színpadra, csupa olyan ember vett körül, akiket korábban a színházban vagy a televízióban láttam. Roppant inspiráló volt, hogy személyesen dolgozhattam velük. Ahogy telt az idő, egyre mélyebben érdekelt a munka szakmai része, hogy például mitől lesz jó egy díszlet, miként lehet valamit a lehető legjobban megépíteni.
Mi kell ahhoz, hogy valaki jó szcenikus legyen?
Ez nehéz kérdés. Alapvetően – mint mondtam – a díszletek megvalósítása, mozgatása hárul ránk. Látnom kell, miként lehet – könnyen szerelhetően, mégis stabilan – látványos színpadképeket létrehozni. A díszlettervező nagyot álmodik, nekem meg ki kell találnom a lehető legpraktikusabb megvalósítási formát. A kaposvári színház egy nagyüzem: délelőtt megy valamilyen próba, majd délután egy gyerekszínházi produkció, este pedig egy felnőtteknek szóló előadás. Ehhez elengedhetetlen, hogy pillanatok alatt át tudjuk építeni a színpadot. De a szcenikushoz tartozik az összes színpadi háttértár: öltöztetők, fodrászok, díszletezők, világosítók, hangtechnikusok. Természetesen nem értek mindenhez, a tárak vezetőivel egyeztetve döntünk a különböző kérdésekben.
Mennyi időt tölt a színházban?
Általában kilenctől hétig, nyolcig itt vagyok, néha tovább is.
Soha nem gondolt arra, hogy mégiscsak könnyebb volna valami kilenctől ötig tartó irodai munka?
Az ember néha rossz pillanataiban gondol erre-arra, de komolyan soha nem merült fel bennem.
Milyen a megújult Csiky Gergely Színház műszaki szempontból?
A legmodernebb technikai felszereltséggel láttuk el a színházat, ami remek lehetőség számunkra, azonban a megvalósításban még akadnak nehézségek. Most kezdjük újra belakni a tereket, hamarosan gördülékenyen működik majd minden.
A színházaknak köztudottan nehézséget jelent a háttérszakmák fogyatkozó utánpótlása. Kaposváron nem okoz gondot az emberhiány?
De, nálunk is nehézséget jelent megbízható, ügyes embereket – világosítót, hangtechnikust – találni. A színházi szakma a már említett folyamatos munkavégzés miatt sem tartozik a legnépszerűbb szakmák közé, ezt a problémát néhány éven belül orvosolniuk kell a színházvezetőknek.
Hány éve van a nyugdíjig?
Most hatvankét éves vagyok, úgyhogy ha jól számolom, három.
És marad a színházban?
Ó, én váratlan helyzetek megoldására szakosodtam, örülök, ha jövő hétre tudok előre tervezni, három éves terveket nem gyártok.
