A Fejérló szállótól a szatmári békéig – Szecesszió és eklektika Debrecenben

A megyeháza sajátos magyar épülettípus: a település főutcájára néző, egy- vagy kétemeletes, elegáns megjelenésű, gyakran toronnyal díszített palota, amelynek főhomlokzata szimmetrikus elrendezésű, a kapun belépve pedig díszes főlépcső vezet fel a díszterméhez. Három fő hullámban épültek ilyen paloták: először barokk, később klasszikus, a kiegyezés után pedig elsősorban eklektikus stílusban. A debreceni megyeháza is a leírt mintát követi, csak a stílusa magyaros szecessziós.

Hajdú vármegyét csupán 1876-ban alapították. Az országgyűlés a kiegyezés után, a megyerendezés keretében a hajdúkerület, tíz szabolcsi és három bihari település egyesítésével döntött a kialakításáról. A Bocskai István által letelepített hajdúk települései addig hajdúkerületet alkottak, amely vármegyei státusú volt. Az új vármegye címere a Bocskai István által a hajdúknak adományozott címer lett. A címerpajzsot körülölelő sárkány Zsigmond császár Sárkányrendjének  jelvényére utal, amelyet a leszármazottak, így Bocskai is megtarthatott.

A megyeháza helyén, a Nagytemplomtól a város főutcáján végighúzódó 670 méter hosszú fahíd végénél állt Debrecen első vendégfogadója, a Fejérló (vagy Fehér ló). Csatornázás híján mindig sáros volt az utca, ezért építették a hidat, amely 1824-ig, a város csatornázásáig szolgálta a debrecenieket. 1770-ben a szálló vendége volt II. József, és Kossuth Lajos is gyakran élvezte a Fejérló vendégszeretetét. Wesselényi Miklós Nemzeti Játékszín Társasága 1798-ban a fogadó udvarában, a játékszínben tartotta a város első hivatalos magyar nyelvű színielőadását, a Hamletet.  A legendás Simonyi óbesternek pedig, akit Jókai a „legvitézebb huszárnak” nevezett, törzsszállása volt a Fejérló. A szállóban tartották a frissen alakult megye első tanácskozásait, míg végül el nem döntötték, hogy vármegyeházát építtetnek, pontosan a Fejérló helyére.

A kiírt pályázatot a Bálint Zoltán–Jámbor Lajos építészpáros nyerte, akik – mint korábban már említettük – az éppen divatos, magyaros szecessziós stílusban álmodták meg az épületet. Az 1913-ban átadott vármegyeházának már a homlokzata is lenyűgöző: a pécsi Zsolnay gyárban készült pirogránit párkányok, díszítőelemek, négy hajdú vitéz szobra, a robosztus, kovácsoltvas elemekkel díszített bejárat és a huszártorony Árpád fejedelem szobrával a tetején igazán elegáns megjelenést kölcsönöz az épületnek.

Az épület belső kialakításának stílusát a szecesszióra jellemző összművészeti jelzővel lehet a legjobban leírni. A Bálint–Jámbor építészpáros a lámpatestektől a lépcsőkorlátokig, a faldíszítésektől a burkolatokig minden apró részletre gondolva csodálatosan egységes, dekoratív épületet tervezett meg.

A vármegyeháza ékessége az Árpádról elnevezett díszterem a hét vezért ábrázoló üvegablakokkal, amelyeket Kernstok Károly tervezett. A gyönyörűen felújított terem fehér fala „faragott csipkeszerűen” díszített, és a hajdútelepülések címerei ékesítik.

A Hajdú-Bihar megyei kormányhivatal másik épületének, amely egykor pénzügyi palotának épült, szintén gazdag a történelmi öröksége. A Csokonai Színház szomszédságában álló épület a vármegyeházával egy időben, 1914-ben épült, de nem szecessziós, hanem eklektikus stílusban.

A palota helyén korábban is nevezetes épület állt: a város egyik híres bírójának, Komáromi Csipkés Györgynek a háza, amelyben 1711-ben báró Károlyi Sándor kuruc generális és gróf Pálffy János császári tábornagy között a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke előkészítő tárgyalásai folytak. Ennek emlékére a Komáromi házon táblát helyeztek el, amelyet a debreceni Csokonai Kör 1914-ben a Pénzügyi palota előterébe helyezett át. A homlokzaton két másik tábla is történelmi esemény emlékét őrzi: 1944. december 22-étől 1945. április 7-éig az épületben ülésezett az ideiglenes nemzeti kormány. Külön tábla emlékezik meg Nagy Imréről, az 1956-os forradalom mártír miniszterelnökéről, aki az ideiglenes kormány földművelésügyi minisztere volt.

A Pénzügyi palotát ifjabb Bobula János szlovák származású magyar építész tervei alapján az adók, illetékek, jövedékek felügyeletével foglalkozó hatóságok számára építtette a város. Az építész a palota tagolásával, a falsíkok megtörésével, sokféle, de egymással harmonizáló faragott kődíszekkel ügyesen rejtette el az épület monumentalitását, amely óriási mérete ellenére harmonikusan simul bele az utcaképbe. A színház felőli oldalán négy fiú domborműve  látható a homlokzaton egy-egy medalionban, amelyek a kereskedelem, ipar, földművelés és állattenyésztés allegorikus alakjai.

Az épület jelenleg a Hajdú-Bihar megyei kormányhivatal földhivatali főosztályának és a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar megyei intézetének ad otthont.

Fotók: a szerző felvételei.