Milyen az élet, nincsenek véletlenek, Oscar Wilde drámájával már a pályakezdése hajnalán összehozta a sors.

„Negyedéves főiskolás koromban Tasnádi Márton rendezőszakos hallgató vizsgaelőadása volt a Salome, Papadimitriu Athina címszereplésével. Az ifjú szíriait, a testőrök kapitányát játszottam, aki az operában Narraboth. Emlékszem, sokat küszködtünk Wilde zsúfolt költői világával. Visszajött az az érzés is, milyen szerelmesnek, rajongónak kellett lennem.”

Fotó: Nagy Attila

A Magyar Állami Operaházzal nem új keletű Rátóti Zoltán kapcsolata, a Szöktetés a szerájból Szelim basájaként 2014-ben mutatkozott be az Erkel Színházban. Rendezői megbízása azonban más előzményekből fakadt:

„Nagy öröm ért, amikor Ókovács Szilveszter felhívott, hogy vállalnám-e a Salomét. Óriási megtiszteltetés. Múlt évadban – szintén meglepetésszerűen – Kiss-B. Atilla kért fel, hogy az Operettszínház Raktárszínházában rendezzem meg Grigori Frid Anne Frank naplója című mono-operáját. Jó tanulmány volt számomra, ugyanis összegeznem kellett mindazt, amit addig színészként, rendezőként tudtam. Egy opera esetében a rendezőnek nem kell mindent kitalálnia, a színésznek pedig mindent eljátszania, hiszen segítségként ott a zene expresszivitása.”  

Fotó: Berecz Valter

A zenedráma hiteles biblikus közegét Vörös Győző és Dobrosi Tamás „robbantott metszet” formájában, a machaerusi palota részletét méretazonosan ábrázoló díszlettel teremti meg. A színész-rendező számára e kultúrtörténeti szempont sem volt ismeretlen: „Elfogultan lelkesedem Vörös Győző kutatásaiért, követem a Machaeruson végzett munkáját. Volt szerencsém meghallgatni egy előadását is, amikor bemutatta a jordániai régészeti feltárás eredményeit. Lenyűgözött, magával ragadott. De nem gondoltam volna, hogy valaha közöm lesz hozzá. Amikor megtudtam, hogy mi a szándék a Saloméval, rettenetesen boldog lettem.”

Arról kérdezve, nem jelent-e megkötést számára e készen kapott historikus közeg, Rátóti Zoltán már a rendezői elképzeléseit vázolja: „Eszembe nem jut azon siránkozni: milyen jó volna ezt az operát egy »modernebb« változatban megmutatni. Akár ma is játszódhatna, de ez a történetileg hű háttér, környezet egyedülálló hangulatot teremt. Nem kedvelem az aktualizáló színházat, nem szeretném ilyen módon »lefordítani« a darabot. Viszont mai indulatokkal, mai érzelmekkel töltjük meg a biblikus történetet. Ebben a kontrasztban nagy lehetőségeket érzek.”

Wilde és Strauss Saloméja korszakalkotó és -váltó mű. Burjánzó szecesszió, dekadencia, perverzió, horror, tabudöntögetés… – kontra evangéliumi tisztaság. Vajon mi a jobb megoldás: tovább „erősíteni” vagy inkább „visszafogni” a darabot?

„Annak idején nagy bátorság lehetett színre vinni. Ismerjük az opera viharos fogadtatásának történetét. Manapság szinte nincsenek tabutémák. Az internet tele mindennel. Az operában megjelenő gyilkosság és perverzió is ilyen. Jele annak, hogy az ember már nem tud mit kezdeni a szabadságával. Megrázó történet. Mit tehetnek meg egy prófétával? Mit művelhetnek Keresztelő Jánossal, Jochanaannal, aki etikáját tekintve az emberi lét és gondolkodás magas fokán áll? Meddig mehet el egy felelőtlen, perverz játszadozás? Heródes felismerte Jochanaanban az Isten emberét; valahol érzi jelenlétének, közelségének felemelő erejét. Ahogy a maga módján mindenki szembesült a rendkívüliségével. De nem tudnak mit kezdeni a tisztaságával, így egyre inkább ellenségként tekintenek rá. Salome a saját végtelen szabadságának kiélését szolgáló legyőzendő prédát látja Jochanaanban.

Számomra a Hétfátyoltánc nem pusztán Salome szépelgő, erotikus vonaglása: egy kielégítetlen, kielégíthetetlen nő gyilkos rituáléja. De előbb-utóbb mindenkinek szembe kell néznie a szabadosság következményével. A darabban Salome megöletése, amelyet Heródes rendel el, valahol »istenítélet«. Ezt a fajta féktelenséget a Teremtő sem tűrheti tovább. A Salome számomra elsősorban arról szól: milyen veszélyei vannak, ha rosszra használjuk fel a szabadságunkat.”

Pallós Tamás cikke az Opera Magazin legfrissebb számában olvasható.

Nyitókép: Berecz Valter