„A Biodóm egyedülálló fényművészeti eseménynek ad otthont március 1–17. között. Ez lesz az első alkalom, amikor belső terei a nagyközönség számára is bejárhatóak lesznek” – szólt a Fénydóm promója, így egyértelmű volt, hogy a fotósunkkal elmegyünk a megnyitót megelőző sajtóeseményre.
Hiszen ki ne akarná a saját szemével látni, hogy ez a hányattatott sorsú megaberuházás hogyan néz ki fényárban úszva? Eddig ugyanis szinte csak negatív hírek jelentek meg róla, amelyekben a főváros és a kormány egymásra mutogat mind a befejezés – még az elszálló infláció előtt 45 milliárdra becsülték az ehhez szükséges költségeket, ami pont annyi, mint amennyibe eddig került –, mind a fenntartás gigászi összegeinek tekintetében.
Február 29-én került sor a sajtóbejárásra, amikor még este is abnormálisan magas, 16-17 fok volt a kinti hőmérséklet. Ez persze fenntartási szempontból szerencse: csökkenti a 38 ezer tonnányi betont magába foglaló, 1,7 hektáros, félkész épület fűtését, amely Budapestnek havonta több tízmilliós tételt jelent. Mindezt az energiaválság és a klímaválság kellős közepén.
Sajnos képtelen voltam ezektől a tényektől elvonatkoztatni, miközben a hatalmas vasbeton hodályban kóvályogtunk, amelynek pont az lenne a funkciója, hogy buja fajdiverzitást mutasson be. Már voltam egy hasonló, valódi sikersztori létesítményben: az angliai Cornwallban található Eden Project hatékony és látványos turistamágnes, ahol a Biodóméhoz hasonló műanyag kupolák alatt trópusi, mediterrán és mérsékelt övi, bár mesterséges, de nagyon is élő ökoszisztémákat lehet megcsodálni.
Valami ilyesmi létrehozása lehetett az itthoni építtetők fejében is, de egyelőre nem látni, hogy ebből a közeljövőben bármi is megvalósulna. Pedig az a néhány pálma, amely egy filmforgatásból hátramaradt, úgy tűnt, hogy jól elvan ebben a bizarr, szürke torzóban. A Fénydóm ötletgazdái is érezhették a kényszert, hogy ide természet által inspirált alkotásokat kellene elhozni, és látszik is a törekvés arra, hogy valami újszerűt hozzanak létre.
Sajnos ez is csak igen hiányosan valósult meg. Vagy az anyagi korlátok miatt, vagy azért, mert egy ekkora teret lehetetlen megtölteni még fénnyel is, az egész nagyon üresnek és kihaltnak tűnt. A mintegy harminc attrakció szinte elveszett a hatalmas területen, akár több száz métert is meg kellett tenni egyiktől a másikig, addig meg csak a szürke, masszív betontömeget lehetett bámulni. Immerzív élményről – amilyet a Van Gogh-kiállítás vagy a Cinema Mystica ad – ezért szó sem lehetett. A töredékességérzetet az is fokozta, hogy a különböző – egyébként nagyon tehetséges – művészek által létrehozott installációk között nem igazán volt kohézió, nagyon ad hocnak tűnt az egymásutániságuk.
Pedig önmagában egy-egy alkotás még figyelemre méltó is volt. Az óceáni kiállítótérben a nagy méretű, régi CD-kből és műanyagból készített installáció, a Trashtopus egészen eredetinek hatott, csakúgy, mint a cápák számára készített, 2,5 millió literes medencébe süllyesztett LED-es Tengeri csillag. Erőteljes utalást jelentett a tengeri műanyagszemét egyre súlyosbodó problémájára a Medusozoa Plasticus 2047 forgó, prizmákkal színezett, műanyag medúzája is.
Említést érdemel még a LED-es vízesés és a mellette látható, nagy méretű audiovizuális installáció, amely több művész munkáját szintetizálja. A villogó, fénycsövekből álló Pixelbogár a mély térben meglehetősen elveszettnek tűnt, ahogy az egyébként szintén látványos Heller–Forgó fényoszlop is. A Devolution nevet viselő interaktív installáció ellenben igen szórakoztatóra sikerült: a mozgásérzékelővel ellátott kivetítőn majomként, gombaként vagy akár levélként lehet újjászületni. A Biodóm eredetileg tervezett funkcióját mégis leginkább a fényfestésben úszó pálmák és Karácsony Flóra LED-ekkel megvilágított floráriumai adták vissza.
A legnagyobb hiányérzet amiatt maradhat a látogatóban, hogy a háromszögekből álló kupolarendszer, amely az épület leglátványosabb része, egyáltalán nincs kihasználva. Pedig nagyon adta volna magát, hogy arra a kiterjedt felületre – mint egy planetáriumi félgömbre – vetítsenek valamit. Emellett már szinte eltörpül az a kényelmetlenség, hogy a fekete felületre apró fehér betűkkel nyomtatott leírásokat mintha direkt nem akarták volna, hogy valaki elolvassa: a sötét terekben csak telefonnal megvilágítva láthatók, már ahol.
Az az irány alapvetően üdvözlendő, hogy addig is hasznosítsák a Biodómot, amíg nem kapja meg eredeti funkcióját, és a fényfestés, video mapping is egyre népszerűbb. De ma már jóval több kell annál, mint amit a Fénydóm vizuálisan nyújt: egy jobban megtervezett magyar pop- vagy rockkoncert is többet tud ennél. A hely egyedi adottságait sem használták ki eléggé, és fájdalmasan hiányzik a műveket összekötő, átgondolt koncepció is. Kár érte, mert az ötlet jó.
A Fénydóm 2024. március 1–17. között 17–22 óra között látogatható.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
