Az Országos Idegennyelvű Könyvtár 2006 óta hirdet műfordítási pályázatot, amelyre idén a szlovák Mila Haugová Magenta versének fordítását várták. A diszkrét kulturális utalásokkal teli versről, a pályázatról és a műfordítás buktatóiról a zsűri két tagjával, Haluska Veronkával és Vörös Istvánnal beszélgettünk.
Mi alapján választják ki a fordítandó műveket? Az elmúlt években volt már többek között portugál, bolgár és görög vers is.
Haluska Veronka: A választás alapjában véve könyvtárunk profiljához igazodik. Arra törekszünk, hogy a 20. századi, a kortárs világirodalmat, az európai irodalmat és a környező országok szépirodalmát eredeti nyelven, majd magyar fordításban is elérhetővé tegyük olvasóink számára. 2006 óta évente egyszer kiválasztunk egy külföldi költőtől egy eredeti nyelvű költeményt, majd magyarra fordítás céljával meghirdetjük műfordítás-pályázatunkban.
A programunkban szerepelt már angol, német, francia, spanyol, orosz, olasz, portugál, bolgár, lengyel, cseh, görög, valamint horvát szerző is, most pedig a szlovák Mila Haugová versét választottuk be pályázatunkba.
A jövőben is koncepciónk mentén szeretnénk haladni, nem volt még szerb, román, ukrán műfordítás-pályázatunk, sem valamely skandináv vagy balti nyelvű. A költő kiválasztásánál fő kritérium, hogy ismert legyen saját országa irodalmi életében, s nem baj, ha több szempontból is érdekes. Mila Haugová például Újpesten született, magyarul írt verseit Őzgerinc című kötetében olvashatjuk. A kiválasztott versnek nem lehet korábban megjelent magyar fordítása, ez kizáró ok. Szeretünk rímes verset választani, de olykor szabadvers mellett döntünk.
„a természeti ősz és az élet ősze gyönyörű költői nyelven való egybevetítése teszi különlegessé”
Miről szól Mila Haugová Magenta című verse, mitől különleges?
Vörös István: Egy elsőrangú költő szabadverse ez, érzékeny, finom, csiszolt. Bukolikus vers, diszkrét kulturális utalásokkal van tele, egyszerre vidéki, és nagyon magas kultúrába gyökerező. Egyszerre indul ki egy természetes alapmetaforából, az őszből, és jár be mégis bonyolult gondolati utakat.
HV: A vers alaphelyzete hétköznapi: az őszi kert, ahol a költőbe hirelen belenyilall a felismerés, hogy mindjárt itt a fagy, ezért ideje eltenni minden kint lévő ház körüli dolgot, betakarítani a zöldséget, gyümölcsöt. A munkálatok elvégzésénél azonban nincs jelen a társ, csak fájdalmas hiánya és a szomorúság. Ahogy haladunk a térben és időben, a kertből szobába, a késő délutánból a reggelbe, úgy nyílik ki a belső költői világ a reáliákhoz fűzött asszociációkkal, emlékképekkel, látomásokkal. Ezek teszik a verset egyedivé, a természeti ősz és az élet ősze gyönyörű költői nyelven való egybevetítése pedig különlegessé.
A magenta az ősz szimbóluma, a versből sugárzó méltóság, szenvedélyesség, spirituális mélység révén a költő színe is lehetne. A vers végrendeletszerű utolsó sora ellenére mégsem búcsúvers, hanem egy életszakasz végének költői megfogalmazása.
Mi jelenthette a legnagyobb kihívás a pályázóknak e vers lefordítása során?
VI: Nagyon sokféle buktató adódhat egy vers lefordításánál, nem a nyelvi játékok jelentik a legnagyobb akadályt sosem. Azok többnyire a felület kérdései. Ebben az esetben a nehézséget a formai és nyelvi visszafogottság eleganciájának visszadása jelentette. Vannak nehezebben érthető vagy értelmezhető helyek a szövegben, az mindig kulcsfontosságú volt, hogy ezeken a helyeken mit csinált a pályázó.
Általában mennyire sikerült megragadni a pályázóknak a mű esszenciáját?
HV: 48 pályamű érkezett be 42 pályázótól. Egy pályázó több pályaművet is beküldhet, hatan ezt meg is tették. A fordítások jól sikerültek, értékelhetetlen alig akadt, az átköltéseket sajnos nem tudtuk figyelembe venni.
VI: Szinte mindegyik mutatott erényeket, jó megoldásokat, és majdnem mindegyik fordító elkövetett kisebb-nagyobb hibákat. A fordítónak egy pillanatban el kellett feledkeznie az eredetiről, és meg kellett csinálnia a szöveget magyar versként, magyar verserényekkel felruházni úgy, hogy egy kicsit a magyar olvasó a szlovák verserényeket is tanulhassa. A magyar fordító előtt tehát ott magasodott a nyelvteremtés feladata. Egy-két fordítás mintha ezt a lépcsőfokot is megugrotta volna!
Melyek volrak a zsűri szempontjai, mi alapján válogatott a beérkező munkák közül?
VI: A műfordítás általános elveit nem nekünk kellett kitalálni. Vannak bizonyos elfogadott normák. Bár azok persze lassan változnak is. Egy műfordítónak nem szavakat vagy mondatokat kell fordítania, hanem a verset, annak erejét, hangulatát, művészi tónusait. Ehhez kell hűségesnek lenni. A cél, hogy jó vers legyen a magyar változat, és minél több hasonlóságot mutasson az eredetivel. A szöveghű fordítás a nyersfordítás volt, amit minden pályázó megkapott. Aki attól nem tudott elszakadni, a munkáját nem fogadtuk el.
Fontos jelen esetben, hogy nem egy költő, hanem egy költőnő szövegét kellett fordítani?
VI: Minden költő más. Minden nőköltő más. Nagyon fontos ebben az esetben, hogy nő a költő, hogy szlovák a költő, aki ráadásul még magyarul is tud. A fordító művészete az, hogy belehelyezkedik egy másik ember világába, nem számíthat, hogy nő vagy férfi. De persze ez nem könnyű művészet.
HV: Szerintem nem fontos. Mint ahogyan például Nemes Nagy Ágnesről sem az jut elsőként eszembe, hogy “költőnő”, hanem “költő”. Egy író, ha a női nemhez tartozik, nem tudja elkerülni, hogy ne sorolják be a „női irodalom” kategóriába, Haugová sem tudja. Sajátosan női szerzőnek nem nevezném, a verset elolvasva természetesen rájövünk, hogy írója nő, a Magentában is érzékelhető a női finomság, de ettől még a férfiak fordítási esélyei nem csökkentek. Haugová verseit sokan ültették már át magyarra, stílusával a férfi műfordítók is remekül megbirkóztak. Visszatérve pályázatunkhoz: a különdíjat férfi, az I. díjat nő, a II. és III. díjat szintén férfi nyerte, a további tíz legjobb pályaművet beküldők többsége pedig ismét nő.
Kell-e beszélni az adott nyelvet, hogy jó fordítás szülessen?
VI: Mivel a versfordítás nem tolmácsolás, a verset lehet nyersfordítás alapján is fordítani, kaptak is ilyet a résztvevők. Ami fontosabb, hogy költőül, versül tudjon a fordító, és ezt a tudását, még fontosabb, tudja megfékezni. Olyan fordítást is kaptunk, ami háromszor annyira költői volt, mint az eredeti.
Miért fontos, hogy legyenek ilyen műfordítási pályázatok? Mi a jelentősége az OIK műfordítási pályázatának?
VI: Minden, ami alkalmat teremt rá, hogy a magyar irodalom gyarapodjon idegen költészetek ismeretével, az fontos. Minden, ami a kultúrák és költészetek közötti kommunikációt szolgálja, fontos. Minden, ami szomszédos népek felé való barátságos közeledés, az fontos.
HV: Olvasás közben ritkán gondolunk rá, hogy a világirodalmat műfordítások révén ismerjük, hacsak nem vagyunk egy nyelvnek olyan szinten birtokában, hogy eredeti műveket olvassunk. De minden nyelvet nem ismerhetünk, így a fordítások jelentőségét aligha kell magyaráznunk.
Minden transzláció mögött ott áll a háttérben a fordító két irodalom közötti közvetítő személye. A külföldi irodalmak gyűjtő- és kölcsönzőhelyeként könyvtárunk ezért fontosnak tartja, hogy pályázat segítségével megtámogassa a fiatal és műfordítás-kötettel még nem rendelkező fordítókat, abban a reményben, hogy majd munkájuk révén jelenik meg magyar nyelven könyvespolcainkon a világlíra nemzeti sokszínűsége.
Milyen távlatokat nyit meg egy ilyen pályázat az aktuális nyertes előtt?
VI: Hatalmasakat. Lehet belőle műfordító, belekerülhet két ország kulturális vérkeringésébe is akár. De még rengeteg munka vár rá. Csak rajta múlik.
HV: Pályázatunkkal mindenekelőtt buzdítani szeretnénk a kezdő műfordítókat, megerősíteni bennük, hogy jó az, amit csinálnak, és esetleg érdemes lesz ezt hivatásszerűen is végezni. Azok közül, akik pályaműveket küldtek be hozzánk, ma már sokan professzionális műfordítók. Mi mindehhez kezdetnek pályadíjakat adunk és publikálási lehetőséget garantálunk a Napút folyóirat Káva Téka mellékletében az első három díjazott, a Magyar Fordítóház Alapítvány különdíjasa és további tíz kiváló pályaművet benyújtott fordító számára.
A szeptember 27-i díjátadó rendezvényünkkel pedig szeretnénk némi publicitást biztosítani magának a szerzőnek, a sikeres fordításokat beküldőknek, valamint támogatóinknak is, akik nélkül idei, immár 14. műfordítás-pályázatunkat nem tudtuk volna megvalósítani.
A műfordítás-pályázat ünnepélyes, nyilvános díjátadója 2019. szeptember 27-én 17 órától lesz a könyvtár Olvasótermében az OIK Nyílt Napján. Regisztrálni az OIK honlapján lehet.
