Negyven év után átadja a stafétát Kiss János, a Győri Balett jelenlegi igazgatója. Utódjának a társulat művészeti vezetőjét szeretné. Velekei László végigjárta a ranglétrát, több mint két évtizede erősíti együttesét különféle pozíciókban. A nézők elsősorban balettjeiről ismerhetik, legutóbb Anna Karenina történetét öntötte tánclépésekbe. A győri premiert követően a budapesti bemutató a Nemzeti Táncszínház szervezésében a Müpában karácsony előtt látható.

Mindenkinek tetszett a győri Anna Karenina táncjáték. Mit gondol, miért?

Kedves, hogy ezt mondja, de én sosem vagyok elégedett. A siker számomra az, hogy amikor Miskolcon az egriekkel közösen készítettem egy verziót az Anna Kareninára, a Győri Balett művészei eljöttek és megnézték. A mostani bemutatómra pedig – egy teljesen más Anna Kareninára – három évvel később a miskolciak jöttek el megnézni. Emberileg és szakmailag ez számomra a siker.

Velekei László

Miért dolgozta fel kétszer ugyanazt a történetet?

Amikor Kiss János, a Győri Balett igazgatója megnézte az előadást Miskolcon, azt mondta, hogy ez jól állna a mi együttesünknek Győrben. Amikor újból belekezdtem, azt mondtam neki, hogy mivel itt más táncosok vannak és bennem is új dolgok fogalmazódtak meg, szeretnék teljesen más Anna Kareninát koreografálni. A győri táncosok a testem és a lelkem részei. Rövid idő alatt elkészültünk. Ahogy a regény íróját, Tolsztojt is többször megihlette a történet és átfogalmazta, én is ezt tettem a tánc nyelvén.

Létezése fontos elemének tartja a táncművészeit.

Igen, nagyon is. Így negyven fölött értettem meg, hogy a pályámon minden az alkotóművészet felé vitt. Az alkotás a személyiségem része lett, táncosaim az életem részévé váltak. Nem véletlenül egyedi minden darabom, és kifejezetten adott táncosnak szól egy-egy szerep. Valahol legbelül én is az vagyok, tudom és érzem őket.

Ez egy gyönyörű szakma. A legfontosabb, hogy a hivatástudatot át tudjuk örökíteni. A tánc csoda.

Szerencsések vagyunk, hogy közösen valósíthatunk meg egy álmot, és azt a közönségnek megmutathatjuk. 

Anna Karenina

Nem vágyik vissza a színpadra? Mikor táncolt utoljára?

Tíz éve. Az utolsó előadásom Az operaház fantomja volt Pécsett. Két-három évig még megugrott a lábam, amikor néztem a táncosokat, hogy én is folytassam a mozdulatot. De bevallom, sosem tartottam magam igazán jónak ebben. Sokkal jobb, hogy az érzelmeimet és a gondolataimat úgy formálom, hogy inkább mások testére alkotok.

Hogyan került Pécsről Győrbe?

Bécsbe akartam menni, de várnom kellett a próbatáncra. Az édesanyám akkor még a Kisfaludy Színháznál dolgozott, és bementem a balett-terembe gyakorolni. Amikor Kiss János igazgató meglátott táncolni, szerződést ajánlott. Az azóta itt töltött 21 év alatt mindent megkaptam. Táncolhattam, alkothattam és egy rendkívüli csapat művészeti vezetője lehettem. Családom lett, kislányom született, a világ nagy színpadain táncolhattam Moszkván, Londonon, New Yorkon át Rióig. A feleségemet is ettől az együttestől kaptam, hatalmas szerelem, ami mindent visz. Nagyon boldog vagyok.

Akkor mondhatjuk, hogy mára egészen győri lett.

Igen, de azért a szívem kicsit mosonmagyaróvári, mert ott születtem, pécsi, mert ott jártam iskolába, meg budapesti is, mert ott is tanultam és dolgoztam. Ettől jó szerintem a táncos szakma, hogy egyszerre vagyunk jelen mindenhol.

Van még olyan tevékenység, ami ennyire lenyűgözi?

A repülőgép-vezetés. Szívesen lennék pilóta. Imádok utazni, eljuthatok csodálatos helyekre. Azt érzem, hogy annyi minden vár még rám, és a repülő valahogy ennek a szimbóluma számomra. Most Irakba szeretnék menni, mert egy barátom ott járt, és azt mondta, gyönyörű. De mindenevő vagyok, ha kalandozásról van szó. Imádtam Kanadát, amikor összefagytunk -30 fokban, de Afrikáért is odavagyok. Jó látni más kultúrákat, hatással vannak az emberre, megmutatják, milyen színes a világ, mennyi rejtett kincse van. Amikor utazunk, sokat tanulunk.

Kiss János azt mondta, nem pályázik jövőre a Győri Balett igazgatói székére, azt Önnek szeretné átadni. Pályázik?

Igen. Ha a saját ambíciómat nézem, akkor most vagyok leginkább a helyemen. Szeretek alkotni, a táncosokkal lenni. Az igazgatói poszt ennél picit szárazabb és magányosabb is. Viszont vannak álmaim, amelyekben hiszek, és azt látom, azok a művészek, akik jelenleg a Győri Balett tagjai, ugyanígy éreznek. Kötelességem erősnek lenni és harcolni azért, hogy ezek megvalósulhassanak.

Tervez újításokat?

Elsődleges feladatunk mind az elmúlt negyven évhez, mind az összes volt munkatársunkhoz méltónak lenni. Azt az értékrendet szeretném tovább vinni, amelyet a jelenlegi Győri Balett képvisel. Lehet, hogy ez egy konzervatívabb táncszínházi forma, de azt érzem, hogy a magyar táncművészet annyira színes, hogy mindenki megtalálja a neki tetsző formát.

Az alternatívtól kezdve a kortárson keresztül a neoklasszikusig bármi fellelhető a hazai színpadokon. A jövőben kissé markánsabban szeretnék megfogalmazni egy arculatot, egy érzésvilágot.

Anna Karenina

Bizonyára lesznek azért nehézségei, mint minden igazgatónak, amennyiben Önt választják. Nem tart ezektől?

Mindig mindenért meg kell hozni az áldozatokat, ha erre nem lennék képes, nem pályáznék. Ambicionál az igazgatói szék, jóllehet ezzel együtt az alkotói közegtől nyilván el fogok távolodni. Semmi baj nincs ezzel, olyan emberekkel tartom a kapcsolatot, akikkel közös értékrendet képviselünk. Amennyiben én leszek a befutó, ők segítik majd a munkám, adnak majd egyfajta frissességet. Olyan emberekkel szeretnék dolgozni, akik mind szakmailag, mind világlátásban építik a Győri Balettet. Szeretném, ha az együttes tovább fejlődne.

Milyen feladatok várnak még a társulatra a karácsonyi időszakban?

Most játsszuk az Anna Kareninát, készülünk Budapestre, és gyerekdarabbal kedveskedünk a fiatalabb nézőinknek. Januártól kezdjük új előadásunk, a Giselle próbáit, amelyet Lajkó Félixszel közösen mutatunk majd be.

És a családjával mit tervez év végére?

Nagyon fontos, hogy most még jobban összetartsunk. Nemrég veszítettem el édesapámat, ami az egész világképemet átformálta. Még nagyobb figyelemmel leszünk egymásra, és talán pár nap pihenésre is lesz időnk. De ez a hivatás olyan, hogy nem lehet teljesen kikapcsolni. Készülünk a következő évre, írom a pályázatomat.

A nyitóképet Ambrus László készítette.