Eric Arthur Blair néven látta meg a napvilágot 1903. június 25-én az akkor brit uralom alatt álló indiai Motihariban, ahol apja az Indiai Polgári Szolgálatnál dolgozott. A család néhány évvel később Angliába költözött, Orwell iskoláit bentlakásos magánintézetekben végezte, majd 1917-től királyi ösztöndíjjal az Eton College hallgatója volt. Tanulóéveinek leteltével belépett a birodalmi rendőrséghez, és öt évig Burmában teljesített szolgálatot. 1927-ben otthoni szabadsága alatt úgy döntött, hogy nem tér vissza a szolgálatba: egyrészt mert már kamaszkorától kezdve író akart lenni, másrészt pedig ebben az időben kezdte megismerni és elutasítani azt az imperializmust, amelynek szolgálatában állt.
Leszerelését követően kötelességének érezte, hogy felfedezze az egyszerű, hétköznapi emberek Angliájának világát: szobát bérelt a londoni Notting Hillen, innen járta be az East Endet, hogy megismerje a város szegényeit. 1928-ban egy párizsi munkásnegyedben lakott, ottani tartózkodása alatt két, azóta elveszett regényt írt, közben konyhai kisegítőként edényt mosogatott. 1929 végén hazatért Angliába, ahol tanítással és komlószedéssel keresett pénzt, közben rendületlenül írt. 1933-ban jelent meg első könyve Csavargóként Párizsban és Londonban címmel, immár George Orwell szerzői néven (Orwell egy suffolki folyó szüleinek otthonától délre.)
A következő három évben neve egyre ismertebbé vált, tanított, recenziókat írt és egy könyvesboltban dolgozott. Burmai napok című regénye az Egyesült Államokban jelent meg, mert az angol kiadó attól félt, hogy a könyv sértődéseket okozhat Burmában, majd napvilágot látott Egy lelkész lánya és a Hadd repüljön a kukoricalevél című műve.
1936-ban megnősült, és még ebben az évben megbízást kapott a Baloldali Könyvklubtól, hogy vizsgálja meg a szegények és munkanélküliek életkörülményeit. Tapasztalatait A wigani móló című munkájában dolgozta fel, amely egyszerre riportázs és esszé, és amelyben először tette nyilvánvalóvá politikai álláspontját: szemben állt az imperializmussal és az osztálytársadalommal, ugyanakkor támadta a szervezett szocialista mozgalom legtöbb formáját.
Orwell 1936 telén a polgárháborús Spanyolországba ment és csatlakozott a Marxista Egyesülés Munkáspárt milíciájához, az aragóniai fronton káplárként harcolt. Miután egy lövés torkon találta, leszerelték, hazatérve írta meg Tisztelet Katalóniának című könyvét, amelyben szakított az ortodox baloldallal. (Egy 2018-as kutatás szerint valószínűleg egy spanyol kórházban fertőződött meg a tuberkulózis kórokozójával, ami végül a halálát okozta 1950-ben.)
A második világháború idején, 1941 és 1943 között az Indiának sugárzott adások műsorvezetője volt a BBC-nél, ahonnan meglehetősen kiábrándultan távozott, felmondólevelében merő időpazarlásnak nevezte ottani működését. Későbbi világhírű regényében, az 1984-ben a Szeretetminisztérium 101-es szobáját a BBC egyik dohos tárgyalója után nevezte el.
1943-ban a Tribune című lapnál lett irodalmi szerkesztő. 1943–44-ben írta meg Állatfarm című regényét, amely politikai okokból (sértette volna az akkor szövetséges, Nagy-Britanniával együtt a fasiszta Harmadik Birodalom ellen harcoló Szovjetuniót) csak a háború után jelenhetett meg. A Tündérmese alcímet viselő mű jól felismerhetően a sztálini korszak szatírája, amelyből a „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél” mondat szállóigévé vált. A regényből 1954-ben a világhírű, magyar születésű John Halas (Halász János) készített rajzfilmet. Ez volt az első egész estés angol animációs film.
Orwell 1945 tavaszán a The Observer haditudósítója volt Párizsban és Kölnben, majd június-júliusban tudósított a háború utáni első angliai választási kampányról. 1945-ben meghalt felesége, ő örökbefogadott fiukkal a skót partok mentén fekvő Jura szigetén telepedett le. Itt készült el 1948-ban legnépszerűbb könyve, világhíres negatív utópiája, az 1984, amely azt vizsgálja,
mivé lesz a rend szabadság nélkül.
E műnek köszönhetjük a mindent látó Nagy Testvér, a Gondolatrendőrség fogalmát és a fikciós nyelvet, az újbeszélt is. A könyvből 1984-ben megrázó film is készült John Hurt és Richard Burton főszereplésével. Színpadi adaptációját 2014-ben Angliában mutatták be, majd 2017-ben a Broadway-n, a New York-i Hudson Színházban is játszották, ahol nem kis botrányt okozott. A könyvben megjelenő válogatott kínzásokat a színészek jórészt meg is elevenítették, és egyik-másik ilyen jelenet miatt a közönség ordibálni, sikítozni és hányni kezdett, néhányuk annyira kiborult, hogy rendőrt kellett hívni.
| Orwell-idézetek az 1984-ből A hatalom célja a hatalom. Mindig együtt üvölteni a tömeggel, ez a jelszavam. Csak így lehet biztonságban az ember. Ha valaki uralkodni akar, s uralmát folytonossá akarja tenni, értenie kell a valóságérzék kificamításához. Az uralkodás titka ugyanis az önmagunk csalhatatlanságába vetett hit párosítása a múlt tévedéseiből való tanulni tudással. A párthűség nemgondolkodást jelent. Azt jelenti, hogy nincs szükség gondolkodásra. Párthűség egyenlő: tudattalanság. Aki uralja a múltat – hirdette a Párt jelmondata –, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is. Minden ködbe veszett. A múltat eltörölték, az eltörlés műveletét elfelejtették, a hazugság valósággá lett. Amíg nem ébrednek öntudatra, nem fognak fellázadni, s amíg fel nem lázadtak, nem ébredhetnek öntudatra. Ha betartja az ember a kisebb szabályokat, megszegheti a nagyokat. |
A regény fogadtatását a totalitárius rendszereket gyűlölő Orwell már nem érhette meg, 1949 szeptemberében súlyosodó tüdőbajával kórházba került és 1950. január 21-én Londonban meghalt. Halála után több mint hatvan évvel, 2017-ben a BBC londoni székhelye előtt szobrot emeltek neki, amely elegáns öltözetben, cigarettával a kezében és jellegzetes testtartásában, kissé előredőlve ábrázolja az írót. Martin Jennings alkotása magánadományokból valósult meg, a neves donorok között volt többek közt Rowan Atkinson, Tom Stoppard, Ken Follett, Ian McEwan, valamint Michael Frayn is.
A képen George Orwell 1940-ben. Fotó forrása: Wikimedia Commons
