A hagyományt ők éltetik tovább

„Holnap születésnapot, a keresztény magyar államiság születésnapját üljük, és ezzel együtt azokat a nagy formátumú történelmi személyiségeket, első helyen Szent Istvánt ünnepeljük, akik a nemzet jövőjére vonatkozóan mindig arra az alapra tekintettek, amelyre István helyezte az országot – kezdte beszédét a miniszter. – Mi tartott meg bennünket ennyi időn át? A kereszténységünk, a családjaink és a hivatásunk. Az, hogy a nemzedékek továbbadták a hitet, a kultúrát, meg az, hogy a hivatásuktól távol tartották a silányságot és a hazugságot. Szent Istvánt Hunyadi János, Zrínyi Ilona, Széchenyi, Mindszenty József és Márton Áron követte a haza szolgálatában, és mi rájuk tekintünk vissza, amikor a nemzethez való hűség és a küldetéstudat példáit keressük. Egyedi hagyományok és látásmód jellemez bennünket, magyarokat, a magyar kultúra és tudomány: művészeink, tanáraink, tudósaink teljesítménye kiemelkedő. A hagyományt ők éltetik, adják tovább, ők emelik magasba a nemzetet, és mutatnak példát mindannyiunknak.

A Magyar Érdemrend parancsnoki kereszt polgári tagozat kitüntetést hárman, köztük Roby Lakatos hegedűvirtuóz kapta. Ezután a Magyar Érdemrend tisztikereszt polgári tagozat 23, majd a Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat 31, a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kilenc, a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat tíz, a Magyar Bronz Érdemkereszt polgári tagozat kilenc kitüntetettje következett, vette át kitüntetését. A Népművészet Mestere díjat tízen kapták, kiemelkedő muzeológiai tevékenység elismeréseként ketten Móra Ferenc-díjat, levéltárosi működésért egyvalaki: Molnár László, a Semmelweis Egyetem Központi Levéltára igazgatója Pauler Gyula-díjat, könyvtári szakterületen végzett munkájukért ketten Szinnyei József-díjat, közművelődés-igazgatási és művészetelméleti szakterületen hosszabb időn át kifejtett kiemelkedő teljesítményükért hárman (köztük Nemlaha György) Bánffy Miklós-díjat, közművelődési területen tanúsított kiválóságukért öten Bessenyei György-díjat, közművelődési intézményekben végzett munkájukért hárman (köztük két zenei együttes) Csokonai Vitéz Mihály-díjat, népművészeti mozgalom szervezéséért négyen Martin György-díjat kaptak. Pro Cultura Hungarica-díjban idén Páll Etelka növényi festő részesült. Népművészet Ifjú Mestere kitüntetést öten, miniszteri elismerő oklevelet négyen vehettek át. Az ünnepséget Boros Misi zongorajátéka és a Nemzeti Táncművészeti Egyetem diákjainak palotása színesítette.

Nemlaha György újságíró, szerkesztő, művészeti és zenei író – aki most Bánffy Miklós-díjas lett – egyidőben valóságos intézménye volt a tévés és a színházi világnak. Amikor az ünnepség után beszélgetni kezdtünk, valósággal ontotta magából az anekdotákat legnagyobb színészeinkről. 32 évet töltött el a Magyar Televíziónál, mindmáig emlékezetes sorozatok fűződnek a nevéhez, köztük a Legyen a vendégem! vagy a Muzsikáló mozi. Olyan művészegyéniségek pályáját bemutató műsorokat készített, mint Galambos Erzsi, Almási Éva, Rátonyi Róbert, Kállai Ferenc, Mensáros László vagy Tábori Nóra, és Fényes Szabolcs életművének is sorozattal adózott. Egyszer megkérte Kállait, hogy ugorjon be egy általa szervezett Fényes-esten énekelni, aki igent mondott, majd mindenki legnagyobb meglepetésére a Ha én gazdag lennéket énekelte el a színpadon. Amikor Nemlaha a műsor után kérdőre vonta, hogy miért nem Fényes-szerzeményt énekelt, így védekezett: „Hidd el, Szabolcs sem bánta volna, mert nagyon kedvelte ezt a számot!” Nemlaha úr számára különösen kedves emlékeket idézett fel, hogy a Pesti Vigadóban volt a díjátadó, mivel e falak között kezdte a pályáját. Tolnay Klári gyakran az utolsó pillanatban mentette ki magát a zenés estekről, és olyankor mindig Lorán Lenke mentette meg a helyzetet, aki a közelben lakott, és papucsban, hálóingre húzott estélyiben átszaladt a Vigadóba néhány szám erejéig.

Szolnoki Tibor Jászai-díjas színművész, az Operettvilág Együttes művészeti vezetője – aki a Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést kapta – negyvenöt év munkájának jutalmaként tekint az elismerésre, amelyet feleségével és egyben kolléganőjével, Zsadon Andreával vállt vállnak vetve végeztek és végeznek. Örül, hogy az operettet ezzel a díjjal a nemzeti hagyomány értékeként ismerik el, majd amikor a musical mint vetélytárs műfaj szárnyalásáról kérdezem, azt válaszolja: a Rock Színház 1982-es alapítójaként ő már annak kezdeteinél is ott volt, és örül, hogy ezáltal a sikertörténet egyik elindítójának tudhatja magát. A kitüntetés további munkára ösztönzi. Negyven fohász a békéért című, Zsadon Andrea által rendezett koncertszínházi előadásukkal például azt próbálják adni a világnak, amire manapság a legnagyobb szüksége van.

Szintén a Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat kitüntetettje Vajda László tűzkovács, népi iparművész, az MMA rendes tagja, Tiszaeszlár polgármestere. A ’70-es évektől a nomád nemzedék mozgalom tagja volt, és harmincöt éven át nem rendezhették meg nélküle a Mesterségek Ünnepét. Úgy érzi, ötvenöt év szép elismerése ez a kitüntetés. A kovácsmesterség továbbadása a szívügye – egyidőben ingyen is oktatta, mert az állami oktatásból kikerült; szerencsére mára javult a helyzet. „Igyekszünk a fiammal e téren helytállni, mert az a fixa ideám, hogy a kovácsmester meghalhat ugyan, de a szakma soha nem halhat ki.”