Tárlatvezetés Ujházi Péter Életszőnyeg című kiállításán a Műcsarnokban
Az Életszőnyeg című kiállítás öt évtized képzőművészeti terméséből, a kétezernél több festményből, grafikából, kollázsból, doboz-asszamblázsból és kerámiaszoborból mutat be egy válogatást. Az első teremben a művész korai, realisztikus önarcképei, az évek során egyre ironikusabb, humorosabb önábrázolásai és metaforikus énképei láthatók. A második terem fő témája Nadap, egy Velencei-hegységben található település. A hetvenes évektől Nadap vált Ujházi alkotómunkájának egyik fő helyszínévé. Itt készült a legtöbb tájkép és lombkép. A harmadik teremben az emberi televény, az olykor pokoli tenyészetként vizionált világszínház látható, a korai ábrázolásoktól a nyolcvanas évek piramisos képeiig és az új század elején Budapesten festett, egy-egy közlekedési csomópontot feltérképező tömegjelenetekig. Ujházi így vall az Örs vezér téren és a Kőbánya-Kispest metróállomás környezetében megtapasztalt és képein kibeszélt látványokról.
Bármit is fessen vagy mintázzon Ujházi, azon mindig átüt az alkotás örömteli kényszere, s a festő humora, ironikus hangvétele játékosan tálalja a világban látott és megtapasztalt visszásságokat is. A tárlatvezetést Nagy T. Katalin művészettörténész, a kiállítás kurátora tartja november 11-én.
Műterem-látogatás – Nagy Gabriella festőművész műterme
Nagy Gabriella a figuratív festészetet területén alkot, a valóság illuzórikus ábrázolása érdekli, a finoman abszurd és a valóságot megkérdőjelező szürreális elemeket vegyíti vásznain a klasszikus realista ábrázolással. Főként tájképeket fest, amelyeket az utóbbi időben műtermi környezetbe helyezve, csendéletekké alakítva alkot újra, a klasszikus műfajt kortárs módon jeleníti meg. A természetben rejlő gondolati, mitikus, vizuális összefüggések foglalkoztatják, amelyeket érzéki látvánnyá, koncentrált képi világgá formál át.
Gyerekkori, vidéki nagyszülőkhöz köthető élményei és felnőttkori utazásai során készült fotók határozzák meg képi világát, legtöbbször magyarországi tájakat, valamint viharos légköri jelenségeket dolgoz fel. A festményeken ironikus, játékos módon jelennek meg az emberek és az állatok, érzékeltetve a lét abszurd aspektusait. A képek történeteiben mégsem uralkodik el a pátosz, megmarad az egyensúlyi helyzet a valós események és a fantázia keskeny mezsgyéjén, a befogadó pedig a történetek részesévé válik.
A műterem-látogatás november 13-án lesz, további információ itt található.
Önarckép akttal – Csók István (1865–1961) festészete
Csók István életműve két évszázadon ível át, indulásakor még az akadémizmus ideáljait követi, majd a szimbolizmus jegyében bontakozik ki, de később a modern irányzatok hatására válik mind oldottabbá és kísérletezőbbé. A festő halálának 60. évfordulóján az előadás e rendkívül gazdag életmű két fő témáját, Csók önarcképeit és nőábrázolásait állítja középpontba. Az önarcképek a művészi szerep önmeghatározásának kifejezői, az aktoktól a családképekig terjedő ábrázolások viszont a nők változó szerepeit tükrözik.
A művészettörténeti előadást dr. Révész Emese, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense, a festő monográfusa tartja november 16-án.
Wanted / Lost & Found – Az elveszett magyar kubizmus nyomában
A magyar kubizmus kutatása szűz terület, hiszen korábban inkább tagadták létezését maguk a kutatók is. Az elmúlt tíz évben azonban egyre világosabbá vált, hogy az első világháborút megelőző néhány évben Párizsban kialakult egy koherens magyar kubista diaszpóra a kubizmus olyan nemzetközi mércével is úttörőnek számító alkotói körül, mint Csáky József vagy Réth Alfréd.
A mintegy tíz-egynéhány művész kubista életművének java része a homályba veszett, elkallódott, eltűnt. Barki Gergely az utóbbi 10 évben több száz elveszettnek hitt vagy korábban teljesen ismeretlen magyar kubista művet fedezte fel, találta meg. Eddigi eredményeinek egy részéből kiállítást rendezett idén tavasszal Párizsban, amelynek hatására újabb művek kerültek elő. Előadásában izgalmas nyomozásairól, képvadászatáról és a magyar kubizmus kutatásáról villant fel érdekes adalékokat november 25-én.
Nyitókép: Ujházi Péter és Nagy T. Katalin. Fotók forrása: Hegyvidék Galéria
