„A Herculanum valahol félúton van Gounod Faustja és Verdi Don Carlosa között”

Herculaneum kikötővárost, amint Pompejit is, Krisztus után 79 augusztusának végén utolérte a végzet: a Vezúv kitörése nyomán teljesen elborította a pusztító vulkáni törmelék. Igaz, meg is védte a teljes enyészettől, de feledésre ítélte a 16. századig. Az antik városban játszódó, a 19. század közepén keletkezett, Herculanum című operáról is megfeledkezett az utókor. Mígnem egy bő évszázadot átugorva, a huszonegyedikben kezdik ismét életre kelteni Félicien David alkotását.

A mű magyarországi felfedezője Vashegyi György karmester, aki nemzetközi hírű vendégénekesekkel, a Nemzeti Kórussal és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral (NFZ) mutatja be a darabot december 16-án, a Müpában.

„David 1810-ben született; 49 éves volt, amikor az opera először színre került a Párizsi Operában. A műfajban ez a legsikeresebb alkotása, igazi hírnevét a dalai, kamaradarabjai, szimfóniái mellett Le desert (A sivatag) című oratóriumával szerezte. A mű népszerűségét egy korabeli karikatúra is jelzi, amelyen David a sivatagban ül a Sivatag partitúrájához láncolva. A Herculanum valahol félúton van Gounod Faustja és Verdi Don Carlosa között, a francia romantikus nagyopera olaszos vonulatát képviseli. A francia zene- és operatörténetben az olasz hatás erőssége állandóan hullámzó, és viszont. Ahogy Verdi stílusváltása a francia hatáshoz kötődik, Lullytől kezdve Mozarton át Gluckig, Pucciniig, Donizettiig, Rossiniig, Wagnerig és Verdiig szinte minden nagy zeneszerző megjelent Franciaországban, és onnan »színpadibb« operaszerzőként tértek vissza, abban az értelemben, hogy az operáik nagyon erős színpadi jelentést hordoznak.

Miből adódik ez a hatás?

Amikor a Herculanumot bemutatták, már majdnem kétszáz éve működött – igaz, különböző neveken, de folyamatosan – a párizsi királyi, azaz »állami« opera. Olyan intézmény, amely egy súlycsoportban van a mai állami operaházakkal, s ez alapításakor, a 17. században példátlan volt. Akkor XIV. Lajos olyan zenés színházat alapított, amelynek saját kórusa, zenekara, balettkara volt, és egész szezonban játszott! A Napkirály törvényben rendelte el, hogy minden opera kottáját, amely a párizsi operában elhangzott, ki kell nyomtatni – ilyen akkor a világon sehol másutt nem történt, még száz évvel később sem nagyon. Kottatárat hozatott létre. Lullytől a francia forradalomig mintegy ötszáz egész estés mű partitúrája maradt ránk. Csak a legjobbak, hiszen azokat választották ki előadásra.

Nagyon szeretném ezt a fantasztikus repertoárt, továbbá a Napóleon után keletkezetteket – David is ezek közé sorolható – fokozatosan megismertetni a magyar közönséggel. A Herculanum saját korában az első ötben, tehát az élbolyban volt, a 20. században azonban nem játszották. 2014-ben vette elő és készített belőle lemezfelvételt a Palazzetto Bru Zane, a francia romantikus korszakra és stílusra specializálódott velencei zenei központ. Ez a felvétel keltette fel az érdeklődésemet, és indított arra, hogy játsszuk el a darabot, amely nem annyira esszenciálisan francia, hanem sokszor olaszos hangvételű, tehát a magyar zenészek és a közönség számára is könnyen befogadható.

Berlioz rendkívül elismerően nyilatkozott erről az operáról.

Hosszú beszámolót írt a premierről, dicsérte az előadás látványosságát. Mi természetesen francia nyelven, koncertszerűen szólaltatjuk meg, hiszen jelenleg nincs énekes a világon, aki ezt a művet fejből tudná. A librettót egyébként én fordítottam magyarra, ezt fogják kivetíteni.

A Palazzetto Bru Zane segített a szereplők kiválasztásában, kitűnőek lesznek. Kettejüket személyesen is ismerem. Gabrielle Philiponet-val már dolgoztam, amikor 2012-ben Méhul Adrien című operáját vettük lemezre. Cyrille Dubois-t 2020 tavasza óta már-már állandó munkatársamnak mondhatom. Szeptemberben Pannonhalmán egyházi művekből álló albumot rögzítettünk, néhány hete pedig Pécsett, a Kodály Központban árialemezt készítettünk vele. Ma ő a világ egyik legkiemelkedőbb lírai tenorja.

Mintegy százhúsz évig pihent a Herculanum.

Javaslom, hogy a hasonlóképp elfeledett, most újra felbukkanó alkotásokat hozzuk vissza a repertoárba. Örülök, hogy az NFZ vállalta az együttműködést ebben a projektben és Massenet Wertherének 2023 tavaszán esedékes felvételében.

Massenet esetében azt az érdekes verziót fogjuk 2023-ban rögzíteni, amelyben a címszereplő nem tenor, hanem bariton. A kooperációt felajánlom más kiváló magyar szimfonikus zenekaroknak; a Rádiózenekarral és a Concerto Budapesttel formálódik ilyen elképzelés.

Nagy vágyam a Don Carlost egyszer franciául is színre vinni Magyarországon. Nem tudják az emberek, hogy mennyi Verdi-opera ős- vagy korai változata készült eredetileg francia színpadra, francia nyelven. A Don Carlos mellett tudtommal A szicíliai vecsernye (egy évben a Herculanummal) vagy a Macbeth ilyen.
A Napóleon előtti zenét a saját zenei együtteseimmel gondolom legjobbnak életre kelteni. Cherubini 1812-es, Les Abencérages című darabját a Purcell Kórussal és az Orfeo Zenekarral márciusban játsszuk el és vesszük lemezre a Müpában. A Bartók Tavaszon egy fiatal amerikai kontratenorral, Anthony Roth Costanzóval lépünk föl, az első részben Händel-áriák hangzanak el. Szünet után az ő kérésére Gluck Orfeusz és Euridikéjének második felvonásából adunk elő negyvenperces részletet. 2023-ra kisebb Rameau-ünnepet tervezünk velük a 340 éve született a zeneszerző tiszteletére: akkor két csúcsművét, a Castort és a Les Boréades-ot is lemezre vesszük, illetve nemzetközi turnéra visszük.”

A Haydneum munkájában milyen minőségben vesz részt ön és a két
együttes?

A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar a Haydneum rezidens együttesei, én mint ezek alapító művészeti vezetője teszek művészeti kérdésekben javaslatokat a kuratóriumnak és a tudományos bizottságnak. A Haydneum fiatal intézmény. Rengeteg a teendő, a francia kapcsolat különösen fontos, és nemcsak a felfedező tapasztalatok miatt, hanem történeti szempontból is. Például: Esterházy Fényes Miklós herceg vásárolta meg a 18. századi Franciaország egyik legjelentősebb művészeti mecénása, Madame de Pompadour teljes műkincsgyűjteményét.

Benoît Dratwicki, a versailles-i Barokk Zenei Központ művészeti vezetője, a Palazzetto Bru Zane munkatársa vállalta a Haydneum művészeti vezetői posztját is. Sajnos most éppen nem lehet itt, egy baleset miatt hosszú ideje az ágyat nyomja. De az együttműködési megállapodások tető alá hozása jól halad, mások mellett a Zenetudományi Intézettel, az Országos Széchényi Könyvtárral és a veszprémi érsekséggel. Remélhető, hogy ezeket még ebben az évben aláírjuk.

A Haydneum tudományos bizottsága is alakul, egy magyar zenetörténész és egy magyar történész levéltáros már a tagja. Egy bécsi és egy salzburgi kolléga informálisan elfogadta a felkérésünket, és várjuk egy szlovák szakember visszajelzését is – úgy hiszem, hogy a tudományos bizottság még idén teljessé válik.

A mi nemzedékünknek túl kell lépnie a nemzeti féltékenységen például az osztrákok és a magyarok között: mindenkinek bőven jut feladat.

Az összefogásban hiszek, ezért nagyon örülök, hogy a megkeresett osztrák kollégák is jónak, európai léptékűnek tartják a Haydneum intézményét. Ősszel Budapesten már tartottunk egy nemzetközi nyitófesztivált, ebből hagyomány lesz. 2022 nyár elejére Budapesten és vidéken egyházi zenei sorozatot tervezünk, szintén visszatérően. A következő esztendő során vesszük át a fertődi zenei programok szervezését, tehát lesznek koncertjeink. A nagy megnyitó fesztivált a terv szerint 2023-ban tartjuk, az Esterházy-kastély főépületének felújítása jövőre fejeződik be. 2023-ban nagyszerű apropót szolgáltat, hogy 250 évvel korábban, 1773-ban tett látogatást Eszterházán Mária Terézia császár- és királynő. Akkortól fogva nagyszabású fesztiválok helyszíne a kastély. Sok izgalmas tennivaló vár a Haydneumra.