Eredetileg színészként kerültél a színházba, most mégis jelmeztervezőként ismerik legtöbben a neved. Hogy történt ez a váltás?
Régebben voltak úgynevezett „fekete produkciók” – azaz éjszakai próbák – amiket megnézett a rendező, és ha tetszett neki, felvehette a repertoárjába. Mikor Lázár Kati a Bernarda Alba házát rendezte, azt szerette volna, hogy én tervezzem a jelmezeket hozzá. Ezt azzal indokolta meg, hogy mikor a bizományiban ruhát vásároltam a többieknek, mindig megtaláltam azokat a darabokat, amik illettek a személyiségükhöz. Gondoltam, próbáljuk meg. Megnéztem a próbát, és megcsináltam.
Ezek szerint autodidakta módon tanultad ki ezt a szakmát?
Az anyukám a miskolci női varrodában dolgozott, így valamit magamba szívtam, de alapvetően igen. Meg hát nagyon sokat tanultam Babarczy Lászlótól és a sok csodálatos rendezőtől a dramaturgiáról, akikkel dolgozhattam Kaposváron.
Mi az, ami fontos egy jó jelmez megtervezéséhez?
Hű, nagyon nehéz kérdés, sok összetevőből áll ez a munka. Azon kívül, hogy elolvasom és átbeszélem a rendezővel a darabot, szerintem állati fontos a dramaturgiai érzék. Ugyanis a jelmeznek is van dramaturgiája.
Végig kell gondolni a szerepek ívét, stimmelnie kell a jelmeznek a rendezői koncepcióhoz és a díszlethez is.
Szeretem megnézni a rendelkező próbát, és utána beszélgetni a színészekkel a jellemükről és a karakterükről. Fontos, hogy testileg és lelkileg is felkészüljenek arra, hogy mit kell majd viselniük. A jelmezek „turistajelzések" a nézőnek.
Milyen darabhoz tervezel legszívesebben?
Nincs ilyen. Minden darab új kihívás, és mindegyiket nagyon élvezem. Minden azon múlik, hogy a rendező mit akar mondani, mit akar kiemelni. Ugyanannak a darabnak lehet rengeteg arca.
A Csiky mellett számtalan más színházban is terveztél már. Melyek azok a helyek, ahova rendszeresen visszajársz?
Az Orlai produkciók, a 3K, Nyíregyháza, Békéscsaba, Szabadka, Zalaegerszeg, Újvidék, Szatmárnémeti, a teljesség igénye nélkül… nagyon sok helyen dolgoztam, és ez csodálatos dolog. És kiemelném Kőszeget is, nagyon régóta dolgozom velük. Mindent megtesznek, hogy jó előadások születhessenek, és öröm ilyen csapattal kooperálni.
Mit adott neked a színház?
45 éve a színházban dolgozom. Ez az életem, és azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Nem tudom színház nélkül elképzelni a mindennapjaimat. Nálam minden erről szól, a jó értelemben.
Csodálatos mázli, hogy az a foglalkozásom, ami a legnagyobb szenvedélyem is.
El tudod képzelni, hogy újra színészként is színpadra állj?
Nem. Más már az agyam, így már nem lehet. Teljesen máshogy működik a színész és a jelmeztervező gondolkodása. Ha újra játszanék, folyton azon gondolkodnék színészként, hogy jól értem-e, mit mond a rendező. Az én hivatásom a jelmeztervezés. A színházi munka egyéb aspektusai is nagyon érdekesek, de én erre vagyok a legalkalmasabb.
Mitől lesz jó a kémia rendező és jelmeztervező között?
Ha egyformán gondolkodunk. Ilyen szempontból mázlista vagyok, mert általában olyan emberekkel dolgoztam, akikkel megtaláltuk a közös hangot.
Van olyan társulat, amelynek szívesen terveznél egyszer?
A Cirque de Soleil. Amikor először láttam őket, azt éreztem, ez az én világom. De nagyon meghatározott a stílusuk, összeforrtak már a ruhák és a darabok, így nem tudom, mibe másba öltöztetném őket.
Nézőként milyen darabokra mész legszívesebben?
Teljesen vegyes. Szeretem a gyerekdarabokat, a táncot, a drámákat, a mai modernt, nincs egy kifejezett kedvenc darabom, nyitott vagyok mindenre.
Mi történik most a színházban? Mennyire bénította meg a munkálatokat a covid?
Dolgozunk. Készülnek az előadások, nagyon várjuk, hogy minél előbb bemutathassuk őket a közönségnek.
Kiemelt kép: Memlaur Imre
