A katasztrófavédelem mindennapi hősei

Azokban a rendkívüli helyzetekben, amelyek mindennapjainkban bármikor előfordulhatnak, ahhoz a szervezett, mindenkor mozgósítható erőhöz fordulunk, amelyet úgy hívnak: Magyar Honvédség. A katonák az elmúlt évtizedekben sokszor bizonyították, hogy békeidőben is lehet számítani szaktudásukra, humán erőforrásaikra és haditechnikai eszközeikre.

Amióta az emberiség létezik, vannak olyan természeti katasztrófák, ahol emberéletek, értékek vesznek el pillanatok alatt. A védekezés kialakításában, elhárításában és a katasztrófák következményeinek felszámolására teljes közösségi összefogásra van szükség. Egy tömeges esemény során a legfontosabb a helyszín feltérképezése és biztosítása, a szükséges mentési erők és eszközök mozgósítása, a mentett személyek ellátáshoz juttatása és biztonságos elhelyezése, a további káresemények megelőzése, valamint a logisztikai feladatok megszervezése. Ezek megvalósításában jelentős szerepet játszanak a belügyi, egészségügyi, honvédelmi, közlekedési, valamint a meteorológiai ágazatok, ahogy a Magyar Honvédség, korábban a Magyar Néphadsereg alakulatai is.

Honvédelmi katasztrófavédelmi rendszer

A Magyar Honvédség napjainkban is bármikor készen áll arra, hogy egységes irányítás alatt támogassa a katasztrófavédelmi szakemberek munkáját. Ezek a feladatok megkövetelik a magas színvonalú, professzionális feladat-végrehajtást, a Magyar Honvédség szervezetei közötti intenzív együttműködést és az ágazaton kívüli szervezetekkel való koordinációt is. A Magyar Honvédség feladatait a honvédelmi katasztrófavédelmi rendszer (HKR) határozza meg. A katonáknak katasztrófahelyzet esetén olyan protokoll szerint kell tevékenykedniük, amelyet a helyzet megkíván, illetve amelyeket egyeztetnek más szervezetekkel a mentés és a károk felszámolása érdekében. A honvédség erőforrásait akkor és oda irányítják, ahol a leggyorsabban be kell avatkozni, hiszen honvédeink és a haditechnika egy része azonnal mozdítható az ország bármelyik pontjára, illetve parlamenti döntés esetén külföldre is.

A mesés havazás

1987. január 12-én hajnalban az ország arra ébredt, hogy évek óta nem látott hatalmas hólepel telepedett a vidékre. A tél egész Európában rendkívüli állapotokat hozott, így Magyarországon is.

„A hét végén még csak a szokásos kemény napokkal fenyegető tél tegnap reggelre emberfeletti erőfeszítéseket követelő rendkívüli állapotokat idézett elő. Országszerte folyamatosan havazott már 36 órája, a viharos szél hótorlaszokat épített. Hazánk nagy részén járhatatlanná váltak az utak, a főutak is, pedig másfél ezer hóeltakarító gép dolgozott szünet nélkül. Tevékenységük végül gyakorlatilag életmentést szolgált, a hóban rekedt járművek kiszabadítására korlátozódva.” (Népszabadság 1987. január 13.)

A Honvédelmi Minisztériumban és helyőrségekben operatív csoportok alakultak a honvédségi erők kirendelésére és irányítására. A haditechnikai eszközök közül elsősorban a lánctalpas és tolólapokkal felszerelt járműveket használták, amelyek a települések ellátásában, a betegek, az élelem és más fontos anyagok szállításában vettek részt.

A sürgősen kezelendő betegeket a honvédség lánctalpas és gumikerekes járművei, mentőautói vitték az orvoshoz, kórházakba, vagy a doktort a betegekhez. Szintén a honvédségi járművek mentettek ki sok elakadt járművet. A tolólapokkal felszerelt katonai járművek és harckocsik, illetve műszaki gépek segítettek a közútkezelőknek a fő- vagy fontosabb utak megtisztításában, járhatóvá tételében, azonban a folyamatos hófúvás miatt a gépek megállás nélkül közlekedtek.

Budapesten a katonák százai fizikai erővel, lapáttal és jégvágókkal segítettek a helyzet normalizálásában és az alapvető közlekedési szolgáltatás helyreállításában a Közterület-fenntartó Vállalatnak. A főváros útjain több tucat lánctalpas jármű is segítette a hóeltakarítást és -elszállítást.

Az alapvető élelmiszerek szállításához is hozzájárultak a honvédség erői elsősorban a Hús-nagykereskedelmi Vállalat részére az élő állatok Budapestre szállításával, valamint a készáruk és a húsok üzletekbe szállításával. Ebben a nem mindennapi helyzetben nemcsak szállítottak, hanem életet is mentettek a katonák. Az egyik budapesti kórházban egy súlyos műtéthez nagyobb mennyiségű vérre volt szükség, így hatvan katonát sikeresen mozgósítottak véradásra. A helyzet normalizálásáig eltelt egy hét alatt a hó elleni küzdelemben több mint nyolcezer katona, hatszáz lánctalpas, illetve terepjáró gépjármű és egy szállítóhelikopter-század vett részt. A honvédek 2800 embert és 1600 gépjárművet szabadítottak ki a hó fogságából, az elzárt településekre több ezer tonna élelmet szállítottak.

Isaura Magyarországon

Ebben a hóhelyzetben egy előre bejelentett és „semmiképpen sem elhalasztható” esemény tarkította a sorozatrajongók életét. A napokban érkezett Magyarországra Lucélia Santos, a kor legnézettebb brazil tévésorozata, a Rabszolgasors főszereplőjét, Isaurát alakító színésznő. Hatalmas havazás közepette landolt a gépe Ferihegyen 1987. január 11-én. A Népszabadság január 17-i számában Árkus József így írt a látogatásról: „Aggódtam is Isaura miatt, hogy miképpen jut el fellépése színhelyére, Kiskunhalasra, amikor mi itt a buszon Budapestről Budapestre se nagyon tudunk eljutni. Aztán észbe kaptam, hogy nincs miért nyugtalankodni, hiszen Lucélia Santos programjának ismertetésekor elmondták, hogy ha szükséges, tankokkal és hókotrókkal törnek utat neki. Így fellépésének színhelyén kenyérgondok se lesznek, mivel Isaura úgy kell a népnek, mint egy falat kenyér.”

A kiskunhalasi helyszínre a Magyar Néphadsereg segítette a szállítást egy helikopterrel, a focipályáján katonák hordták el a havat, hogy a Mi–8 landolni tudjon.

Vörösiszap-katasztrófa

Magyarország történetének legnagyobb ipari és ökológiai katasztrófája 2010. október 4-én 12 óra 5 perckor történt. Átszakadt az Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka között létesített vörösiszap-tárolójának gátja. A gátszakadás következtében a közel 1,7 millió köbméter vörösiszap és lúgos víz elegye a Torna-patakon keresztül lezúdulva elöntötte Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely mélyebben fekvő részeit, valamint szennyezte Somlójenő, Tüskevár és Apácatorna külső területeit. Az erősen lúgos, maró hatású ipari hulladék körülbelül 40 négyzetkilométeren terült szét, felbecsülhetetlen gazdasági és ökológiai károkat okozott, a Torna-patak és a Marcal Torna-torkolata alatti teljes élővilágát kipusztította.

A Magyar Honvédség kijelölt alakulatai a baleset után hat órával már a helyszínen voltak, és megkezdték az emberek, állatok és vagyontárgyak mentését. Jelentős szerepet játszott a légi mentésben a Mi–17-es helikopter, amellyel a sérülteket a budaörsi reptérre szállították, majd az Országos Mentőszolgálat egységeinek átadták.

A vörösiszapömléshez hasonló katasztrófával addig Magyarországon a gyakorlatban nem találkoztak a szakemberek, így a mentés is nehezebben indult, hiszen senki nem tudta megmondani, milyen hatással van az emberi szervezetre, illetve a technikai eszközökre a vörösiszap. A helyszínre elsőként a székesfehérvári MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj mintegy negyven katonája és tizennyolc technikai eszköze érkezett és kezdte meg a mentési munkát. Feladatukat teljes védőfelszerelésben végezték, állandó egészségügyi ügyelet mellett. A fotókon ma is jól látható, hogy mindenhol letarolt fák, elsodort autók, kerítések, elpusztult állatok voltak. A katonák jórészt a vörösiszap semlegesítésében, valamint a szennyezett anyagok elszállításában segítettek a katasztrófavédelem munkatársainak.

A szentesi 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred a katasztrófa másnapján, október 5-én elkezdte a Torna-patak feletti elsodort vasbeton híd pótlását, amely Kolontár két részét kötötte össze és elengedhetetlen volt a mentésben és a károk felszámolásában. Még aznap egy hatvan tonna teherbírású TMM–3 hídkészletet telepítettek, azonban szükséges volt egy állandó híd építése, amelyhez ezzel párhuzamosan Szentesen hozzáfogtak. A híd építését október 25-én megkezdték és hat nap alatt be is fejezték.

Október 8-án a gát továbbrepedt, így tartani lehetett a további katasztrófától. A honvédség dunántúli alakulatait azonnal riadóztatták, így október 9-én reggelre Tatáról, Székesfehérvárról, Kaposvárról, Veszprémből mintegy háromezer ember kitelepítésére elegendő katona és technikai eszköz állt a helyszínen készenlétben. A mozgósított katonák egy óra alatt több mint 700 embert mentettek ki a veszélyeztetett Kolontárról. A honvédség felkészült Devecser kitelepítésére is, de szerencsére az újabb gátszakadás nem következett be.  A vörösiszap-katasztrófa okozta károk szörnyű hatással jártak. Tízen életüket vesztették, 286 ember megsérült, 358 ingatlan pedig megrongálódott. A mentési és felszámolási műveletekben, a katasztrófa következményeinek elhárításában és felszámolásában a katasztrófavédelem, a tűzoltóság, a rendőrség és a mentőszolgálat önfeláldozó munkája mellett a Magyar Honvédség az első pillanattól kezdve hónapokon keresztül vett részt. Egészen december 23-ig a helyszínen tartózkodtak 2300 katonával és 350 haditechnikai eszközzel. A felsorolt szervezetek mellett nagyszámú önkéntes segítő, karitatív szervezetek és egyszerű állampolgárok is részt vettek a veszélyhelyzet elhárításában.

Hende Csaba honvédelmi miniszter a vörösiszap-áradat okozta károk enyhítésében részt vett katonák részére új kitüntetést alapított A Katasztrófaelhárításért Szolgálati Jel néven, amelyet minden, a munkálatokban részt vett katona megkapott.

A katonák a vörösiszap-katasztrófa során is megmutatták, hogy békeidőben szintén hasznosak, sőt elengedhetetlen képességeik birtokában nagymértékben tudják szolgálni a közérdeket.

Jakusch Gabriella

Nyitókép: Kurucz Árpád