A Kelemen Kvartett hazatér a Zeneakadémiára

A Kelemen Kvartettet két házaspár: Kelemen Barnabás és Kokas Katalin, valamint Jonian Ilias Kadesha és Vashti Mimosa Hunter alkotják. Az együttes számos szakmai elismerést szerzett itthon és külföldön, a legrangosabb fesztiválok rendszeres vendégei. Amikor a Kelemen Kvartett átmeneti szünet után ismét koncertezni kezdett, nem kevesebbre vállalkozott például, mint hogy két koncerten előadja Bartók Béla mind a hat vonósnégyesét. A Zeneakadémia által szervezett A magyar kvartett-tradíció című sorozat részeként megvalósuló koncertjükön ezúttal egy Bartók-vonósnégyest hallhatunk, előtte pedig Purcell-kompozíciókat: a 7. (c-moll), a 8. (a-moll) és a 11. (G-dúr) fantázia csendül fel. Ezen darabok talán szokatlannak tűnhetnek, hiszen Henry Purcell idejében, a 17. század végén a vonósnégyes műfaja még nem létezett, ám a zeneszerző 1680-ban írt fantáziái mégis a vonósnégyes-irodalom fontos darabjaivá váltak. Maga a „fantázia” megnevezés némileg félrevezető, hiszen ezekben a művekben Purcell a többszólamú szerkesztés legszigorúbb formáit alkalmazta.

A műsor első felét Bartók 6. vonósnégyese zárja, mely a szerző utolsó Magyarországon befejezett műve és egyben utolsó vonósnégyese. Mélyen személyes mű, amelyben a tételek szomorúan indulnak, a kompozíció ciklikus szerkezete és sűrített kifejezésmódja pedig Bartók kamarazenéjének egyik csúcspontját jelzi.

A szünet után Brahms monumentális 2. vonósszextettje zárja az estét, igazi zenei csemege a műfaj kedvelőinek, melyet a szerző 1864–1865-ben komponált két hegedűre, két brácsára és két csellóra. A lendület és a bensőséges líraiság elegye jelenik meg ebben a derűs kamaradarabban, amelyben a harmóniák és a gazdag hangszerelés különleges hangzást teremtenek. A mű előadásához a Kelemen Kvartett két kivételes tehetségű művésszel bővül, a dán Michael Germer (brácsa) és Kokas Dóra (cselló) személyében.