Válogatott előadói gárdát léptet a pódiumra a Concerto Budapest kamarakoncertje, amelyen a Keller Quartet tagjai csakúgy ott muzsikálnak majd, akár a világraszóló francia zongorista, Pierre-Laurent Aimard, és a Concerto Budapest két szólistája, Kaczander Orsolya fuvolaművész és Klenyán Csaba klarinétművész.
A hangverseny programját Bartók 2. hegedű-zongora szonátája nyitja meg. Az 1923-ban szintén a Zeneakadémia falai között, a zeneszerző és Zathureczky Ede által bemutatott szerzemény két ugyancsak méltó szólistája ezúttal Keller András és Pierre-Laurent Aimard lesznek. A Schönberg hatását is jelző Bartók-kompozíció után Arnold Schönberg két 1906-os keletkezésű kamaraszimfóniája közül az első hangzik majd fel, a dodekafónia és az atonalitás mesterét még legfeljebb csak megsejtetve a hallgatóval. A hangverseny utolsó száma Johannes Brahms kamarazenéjének egyik „korai” csúcsteljesítménye és a romantikus kamarairodalom egészének ékköve, az eredetileg vonóskvintettnek szánt f-moll zongoraötös az 1860-as évek közepéről.
„A kamarazene minden zenélés alapja. Egy ilyen estén, ahol a legcsodálatosabb kamarazenei művek egymásra hatásának nyomait kutatjuk, ráadásul időben visszafelé haladva, megismételhetetlen szinergiák jönnek létre. Minden koncert különleges kaleidoszkóp: csak a műveket egyszerre látva kaphatjuk meg azt a mintázatot, ami semmihez sem hasonlítható, egyszeri és csak azon az estén történik meg velünk.” – állítja Keller András Kossuth-, és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, karmester, érdemes művész, a Keller Quartet alapítója, a Concerto Budapest főzeneigazgatója.
A modernisták
Bartók 2. hegedű-zongora szonátája, amelyet a szerző 1923-ban mutatott be a Zeneakadémián Zathureczky Edével, a népzenei ihletettséget és a posztromantikus harmóniavilágot ötvözi. A mű szerkezete és kromatikus anyaga Schönberg hatását is tükrözi, miközben ritmikai komplexitása és expresszív gesztusai a bartóki életmű egyik csúcspontjává emelik. A darab tolmácsolói ezúttal a nemzetközi hírű francia zongoraművész, Pierre-Laurent Aimard és a legendás hegedűművész, Keller András lesznek, akik az interpretáció legmagasabb szintjén közvetítik a darab bonyolult szövetét és energiáit.
A koncert második műsorszámaként Arnold Schönberg 1. kamaraszimfóniája csendül fel, amely 1906-ban született, és lenyűgöző módon egyesíti a késő romantika gazdagságát az új zenei kifejezésmódokkal. Bár a mű már magában hordozza az atonalitás és a dodekafónia csíráit, szenvedélyes, drámai íve és dinamikus energiája lebilincselő élményt nyújt minden hallgató számára. A különleges hangzásvilágot kiváló kamarazenészek tolmácsolásában élvezheti a közönség, így azok is könnyedén kapcsolódhatnak hozzá, akik egyébként ritkán merészkednek a 20. századi zene világába.
A romantika
Az estet Johannes Brahms f-moll zongoraötöse zárja, amely az 1860-as évek közepén született, és amelynek többszöri átdolgozás után kialakult végső változata a kamarairodalom egyik legnagyobb ívű és legdramatikusabb alkotása. A kompozíció eredetileg vonóskvintettként született meg, de végső formájában a zongoraötös verzió vált halhatatlanná.