Pollack Mihálynak, a hazai klasszicista építészet legnagyobb mesterének megrendelői elsősorban az arisztokrácia köréből kerültek ki, kimagasló képességei azonban a középületei révén váltak Európa-szerte közismertté.
Pollack Mihály 1773-ban, építészdinasztia sarjaként született Bécsben. Apja, Josef Pollack Kaunitz herceg kőművespallérja volt, és fiait is az építész szakma felé irányította. Az első házasságából született Leopold Milánóban a késő barokk, majd a klasszicizmus elismert mesterévé vált. Féltestvére, Mihály a bécsi pallériskola és képzőművészeti akadémiai tanulmányok után kiutazott hozzá Milánóba, ahol megismerkedett a lombardiai klasszicizmussal. Ezután Magyarországra, Pestre költözött, amely ebben az időben építkezési lázban égett. Első ismert magyarországi munkája a Deák téri evangélikus templom volt. Tervezési és kivitelezési munkálatait mestere, Krausz János halála után vette át. Az eredetileg barokk stílusúnak szánt épület Pollack keze nyomán klasszicista stílusú, egyszerű és egyben elegáns épületté vált: a letisztult megjelenés jobban illett a lutheri lelkülethez. Érdekesség, hogy a klasszicizmus másik hazai mestere, Hild József is dolgozott az épületen: az előkelő bejárat az ő munkáját dicséri.
Pollack első munkái pesti bérházak voltak, ezeken kísérletezte ki a rá jellemző, mértéktartóan elegáns stílust. A pesti belvárosban áll az 1827-ben felépült Festetics-palota, amely már az építész kiforrott stílusának példája: a hangsúlyos bejárat erősen kidolgozott, az épület visszafogottan elegáns, egyszerűségében is előkelő.
Korai tervezési és kivitelezési munkái közé tartozik a budavári Sándor-palota, amelyet Johann Aman bécsi építésszel együtt terveztek. Sándor Vince 1803-ban szerezte meg a területet. A Sándor család utolsó férfi tagja, a lovasmutatványai miatt „ördöglovasnak” nevezett Móric 1805-ben már a család új, budavári otthonában született. A homlokzaton olvasható 1806-os évszám a palota hivatalos átadására utal. A viszonylag kis méretű, egyemeletes épület reprezentatív megjelenésű, a fehérre meszelt falakon jól érvényesülnek a faragott kőelemek. Ma köztársasági elnöki rezidencia.
Pollackot más arisztokrata családok, a fejlődő Pest-Budán például az Almásyak és a Károlyiak is felkérték rezidenciájuk megépítésére, és vidéki kastélyokra is több megbízást kapott.
A Zichy család a soponyai-nagylángi birtokán álló barokk kastélya átépítésére és bővítésére kérte fel Pollackot. Az 1757-ben felépült földszintes, L alakú barokk épületet U alakú, emeletes klasszicista kastéllyá alakította, amely 1807-re nyerte el mai formáját. Sajnos az épület jelenleg leromlott állapotban, üresen áll.
A Festetics család dégi kastélya viszont 2022 óta régi pompájában várja a látogatókat. Építésére az ország leggazdagabb köznemeseként elhíresült Festetics Antal adott megbízást, és típusteremtő alkotássá vált: Pollack a Nemzeti Múzeumot és számos más épületét is a dégi tapasztalatai alapján tervezte meg később.
A kastély különlegessége, hogy az alaprajza eltér a megszokottól: a díszterme nem középen található, hanem az épület egyik oldalszárnyának sarkában bújik meg, és ráadásul nem szögletes, hanem ovális alakú. Sokak szerint ez nem volt véletlen: Festetics az akkoriban betiltott szabadkőműves mozgalom tagjaként titkos gyűléseknek kívánt helyszínt biztosítani kastélyában. Építészeti bravúrnak számított, ahogy Pollack az U alakú szögletes épületbe kívülről észrevehetetlenül beillesztette az ovális dísztermet.
Az építtető Festetics Antal a szabadkőműves mozgalom betiltása után megvásárolta a Habsburg Birodalom megmaradt szabadkőműves iratait, és a kastélyban, a Sub rosa teremben helyezte el. A mennyezet díszítése a Kálvin téri református templomé alapján készült.
Az 1810 és 1815 között felépült kastély tájolása is különleges, amit valószínűleg szintén a szabadkőműves mozgalom betiltása indokolt: a kastélyt körülvevő óriási angolparkba nyíló főbejáratot a bevezető út túloldalán, a figyelő szemektől távol helyezték el.
Pollack kastélyépítészetének legkiemelkedőbb alkotása a József nádor számára tervezett, 1827-ben épült alcsúti kastély volt, amelyet méltatói építészetének egyik csúcsalkotásaként tartanak számon. Ma már csak az oszloprendje áll.
Pollack egyik különleges megbízása a sárospataki református kollégium könyvtárának megtervezése volt. A klasszicista építészet fő jellemzőit itt is megtalálhatjuk: gyönyörű csillagmintás intarziás padló és fehér kannelúrás (félhengeres faragásokkal díszített – a szerk.) dór oszlopsor uralja a teret. Eredetileg kupolát is tervezett az épületbe, de az túlságosan drága lett volna, a kollégium emiatt a festett változatával is megelégedett.
Tolna vármegye szekszárdi székháza kiemelkedik Pollack középületei közül: szerény, visszafogott, éppen dísztelenségével fejez ki monumentalitást és ünnepélyességet. A fehérre meszelt falak, a keret nélküli ablakok, a közvetlenül a talajból kiemelkedő hat dór oszlop a nemesi vármegye tekintélyét érzékelteti.
Pollack elismertségének köszönhetően már 1808-tól tagja volt a Pest város Szépítő Bizottmánynak, és nagy befolyásának köszönhetően hamarosan az elöljárója is lett.
Munkásságának három legkiemelkedőbb középülete a régi pesti Vigadó, más néven Redoute, a Ludovika és a Magyar Nemzeti Múzeum. A koncert-és táncterem Redoute 1832-ben nyílt meg: Liszt Ferenc itt lépett fel először hazánkban, és szintén itt ült össze 1848-ban az első népképviseleti országgyűlés. Az épület 1849-ben, Budavár visszavételekor áldozatul esett a császári csapatokat vezető Hentzi tábornagy által elrendelt ágyúzásnak.
A Ludovika még áll ugyan, de az idők során többször is átépítették, és jelenlegi állapotában már nem tükrözi Pollack eredeti elképzeléseit.
Pollack életművének koronája a Nemzeti Múzeum épülete. Külső és belső megjelenésében egyaránt klasszicista építészetünk talán legtökéletesebb alkotása, kiváló példája az összhangra és a monumentalitásra törekvés harmóniájának.
Az épületet Zádor Anna művészettörténész, a klasszicizmus egyik legjelentősebb kutatójának szavaival méltatjuk: „a felépítés egyszerűségében annyi nagyság, mértéktartásában olyan előkelőség, arányaiban annyi szépség, ritmusában annyi finomság nyilvánul meg, hogy valójában páratlanul áll a vele rokon alkotások között. Ami az alaprajzot és a felépítést, a homlokzat és az épülettest szerves kapcsolatát illeti, nem vetekszik vele korának egyik alkotása sem.”
Az 1840-es években Pollack már csak kevés köz-és magánmegrendelésnek tett eleget. Gyermekei közül egyedül Ágoston lett építész.
Cikkünkhöz forrásként használtuk Szende András A reformkor művészete – Építészet és Rados Jenő Magyar építészettörténet című könyveit, valamint ezt és ezt a weboldalt.
A képek a szerző felvételei. Nyitókép: MTVA Bizományosi/Róka László
