A friss Kossuth-díjas Halmy Miklós festő, szobrász és grafikusművész hívószavai a vallás, Isten, világ, kozmikus viszonyok. Teljes életműve az emberi létezés, a lélek, az élet értelmének, titkainak feltárására és megértésére irányult. A lehetséges válaszok megfogalmazására a legalkalmasabb eszköznek a képzőművészetet találta. A sajátos kifejezésmódját pedig az emberiség archaikus kultúrájának motívumvilágában, többek között a magyar népművészetben találta meg.
Az 1931-ben született Halmy Miklós nem képzőművészi ambíciókkal indult, 1956-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Hajómérnöki Karán. Mint az őt foglalkoztató gondolatok megragadásának legalkalmasabb eszközére tekintett a képzőművészetre. 1965-67 között már a párizsi École des Beaux Arts hallgatója volt. Éppen ez a viszonylag rövid távollét döbbentette rá, hogy a magyar népművészetben és általában az archaikus tradíciókban, kultúrákban él tovább az általa keresett őserő. Friss szemmel tekintett a magyar paraszti kultúrára, ezt az a szellemiséget érezte érvényesnek a maga számára. A magyar motívumvilág felhasználását találta a legmegfelelőbbnek arra is, hogy a nyugati művészeti irányzatoktól elkülönülhessenek a hazai alkotók. Szerinte ennek a kincsnek a felhasználásával tud a magyar művészet újdonságot felmutatni a világnak.
Művészete nem sorolható be semmilyen stílusirányzatba, nem igazodik iskolákhoz sem. A maga útját járja. Belső késztetése az egyetemes kérdések „megoldására” egy 184 darabból álló, egymással összefüggő sorozat volt, amely azonban teljes egészében nem készült el.
Rendszerben gondolkodásának emblematikus lenyomata, hogy festményei többségében négyzet alapon, egységes méretben készültek. De itt a festmény szó is megkérdőjeleződik, hiszen a festéken kívül Halmy sokféle anyagot használ. Vászonra vagy fára egyaránt visz fel ráfúvott homokot, applikál rá fém, fa, bőr- és szövetdarabot, akár spárgát, zsinórt is a festéken kívül. Semmivel és senkivel nem összekeverhető, reliefszerű festményei egyesítik magukban a szobrászat eszköztárát is.
Motívumvilágában pedig felhasználja és megújítja a magyar népi hagyományokat, de emellett használ hindu, szkíta, prekolumbiánus és ókorra visszautaló formavilágot is. Kedvelt forrásai közé tartoznak a hortobágyi pásztor és gulyás néphagyomány virág- – köztük a jellegzetes tulipán – mintái, de sokszor viszontláthatjuk alkotásain a keresztöltéses hímzés motívumait is. Színvilágában is alkalmazkodik az archaikus kultúrákhoz.
Halmy életműve egyszerre magyar, lokális kötődésű, egyben azonban egyetemes érvényességű is. „Az Élet értelme, titkainak feltárása, megértése volt tetteim mozgatója, vagy legalábbis azok megsejtésének vágya – még öntudatlanul is – valami belső kényszer révén, mely túlnőtt kérdéseimen is” – vallotta.
Forrás: mma.hu, naput.hu
