A kozmikus világképtől a klasszikus állattenyésztésig

„Bolondulok a faluért” – mondta Novák Péter rendező-koreográfus, és a főváros forgatagából kiszakadva, stábja kíséretében belekóstolt a sokszínű vidéki életbe. Új barátok, új élmények, számtalan tanulság és összességében egy sokak számára élhetőbb, ha úgy tetszik, emberibb élet várta.

Novák első útja a hortobágyi Virágoskútra vezet, ahol a festői szépségű pusztában Rózsa Péter biogazda segítségével veti bele magát a vidék hétköznapjaiba, a tradicionális bivalytenyésztés, a juhászfoglalkozás, a pusztai halászat és a természettel összhangban való élet jelenkori újjászületését körbejárva.

Ahogyan azonban a jövőre terelődik a szó, a műsorvezető kérdésére, miszerint vajon mire kell készülnünk az ökológiai változások és a túlnépesedés folyományaként, a gazda markáns választ ad: „Bele fogunk halni. A műhús marad. És kérdés, hogy a műhúst akarjuk-e enni vagy a halastóból kifogott halat – ami ugye megint nem természetes folyamat része, mert etetni és tenyészteni kell az állatokat abban az esetben is. Azt gondolom, hogy annak lesz végül túlélési esélye, aki a teremtő munkában részt tud venni.”

A mindennapok kihívásai mellett a hortobágyi vidék kulturális örökségét is számba veszik. Az ősi kultúra és a keresztény vallás keveredésének épített, rajzolt, elbeszélt emlékeit keresik fel: így például előkerül egy kőből faragott napóra, és meglátogatják a közeli pásztorszentélyt, amelynek falain egyszerre jelenik meg a kereszténység és a természeti vallások kozmikus világképe.

De hogyan tartható fenn egy kevés emberrel működő, egyetlen ember által vezetett kis gazdaság a gyors termelés világában? Miért választotta Rózsa Péter a klasszikus mezőgazdaságot fő foglalkozásául, és hogyan kapcsolódhatnak be a termékeik az ellátóláncba? A falu bolondja első epizódjából kiderül.