Az öt éve alakult Matiné Zenekar mindent megtesz azért, hogy igényes, minőségi zenével szórakoztasson kicsiket és nagyokat egyaránt. A zenekar két tagját, Gömör Tamást és Balogh Lászlót kérdeztük kezdetekről, korosztályi különbségekről és karácsonyi fellépéseikről is.

Idén ötéves a Matiné Zenekar. Emlékeznek még, miért határozták el, hogy gyerekeknek szeretnének játszani? Milyen nem akart lenni a zenekar?

GT: Szinte egyszerre pattant ki a fejünkből az ötlet. Több formációban is zenéltünk már együtt Lacival, például 2014 májusában, amikor a barátnőm várandós volt a kisfiunkkal. Kíváncsi voltam, hogy miként reagál az akkor 6 hónapos pocaklakó Máté, ha gitározom és éneklek neki. Bevallom őszintén, hogy nem nagyon ismertem gyerekdalokat, így inkább a kedvenceimből válogattam. Bennem így született meg az ötlet, hogy kellene írni néhány gyermekdalt pusztán azért, hogy majd, ha megszületik a kisfiam, tudjam mivel szórakoztatni. Abban biztos voltam, hogy a gyerekeket nem szabad lebecsülni a zeneiség tekintetében, nem szerettem volna gügyögős dalokat komponálni.

BL: Nekem leginkább amiatt volt fontos, hogy a zenekar létrejöjjön, mert akkoriban kipróbáltam magam ebben a műfajban és tudtam, hogy Tomival nagyon jó csapatot fogunk alkotni. Monoton, gépies zenét semmiképp nem szerettünk volna, és ez sikerült is.

Mit emelnének ki az elmúlt öt évből sikerként, honnan jutottak el hova?

GT: Az első fellépéseink alkalmával kicsit úgy viselkedtünk, mintha felnőtt koncerten lennénk, aztán lassan magunktól rájöttünk, hogy a gyerekek akkor élvezik igazán a muzsikálást, ha bevonjuk őket a zenélésbe. Ma már bármilyen nehéz helyzetbe keveredünk, mindig sikerül mosolyt csalnunk az arcokra. Nagy öröm volt számunkra, hogy rögtön a zenekar megalakulásának évében a legnagyobb lemezkiadótól kaptunk szerződést, illetve a Minimax csatorna az első Fapapucs című dalunkhoz forgatott klipet rotációban kezdte el játszani.

BL: A legbüszkébb arra vagyok, hogy mára úgy tekintenek ránk is, mint a nagyobb zenekarokra, és számolnak velünk, ha valahol gyerekeket kell szórakoztatni.

„A zene, amit a szülők is szeretnek” – olvasható a honlapjukon. Milyen praktikákat kell bevetni ahhoz, hogy a gyerekek mellett a szülőket is megfoghassák?

GT: Én úgy látom és tapasztalom, már több száz koncerttel a hátunk mögött, hogy elsősorban a zenénk az, ami miatt a szülők is élvezik a műsorunkat. Sőt, sokszor ők azok, akik először táncra perdülnek és velünk éneklik a dalainkat.

BL: Nagyon egyszerű a válasz, jó zenét kell csinálni, olyat, amire ők is tudnak bulizni. Nem tudok olyan apukát, aki nem mozdulna meg, ha játszunk egy jó kis bluest!

A mai gyerekek megszólítása jár specifikus nehézségekkel, vagy van, ami minden korszak gyerekeiben közös?

GT: Szerencsére a picik még nincsenek megfertőzve a technikai forradalom egyébként hasznosan is használható eszközeivel. A kisfiam nevelése is arra tanított meg, hogy egy gyermeknek bármilyen közös játékélmény sokkal izgalmasabb, mint a televízió vagy a mobiltelefon. Tehát nem látok igazán különbséget ebben a korban még a mai és a nyolcvanas évek előtt születettek között. Az azonban biztos, hogy

minél kevesebb lelket számláló településre látogatunk el, annál fogékonyabbak a gyermekek.

Valószínűleg a kis közösségekben jobb szociális képességek fejlődnek ki, mint a nagyvárosok nyüzsgésében.

BL: Az lehet az előnyünk, hogy már az elején bevonjuk a gyerekeket egy közös zenélésbe. Ritkán találkozunk olyan helyzetekkel, mikor a fránya mobiltelefonok elnyomják a figyelmet, többnyire működik az élőzene varázsa.

Dalaikban saját gyerekkoruk egy-egy motívuma, meghatározó élménye is megjelenik?

GT: Amikor a szövegeken gondolkozom, nagyon nagy motiváció a kisfiam, aki nagyjából egyidős a zenekarral. Figyelem, hogy melyek azok a témák, amik érdeklik, de természetesen a saját gyermekkorom emlékeit is megpróbálom belecsempészni a prozódiába.

BL: Nekem inkább a zenei motívumok köszönnek vissza a dalokban, ezeket pedig valóban a gyerekkoromból merítem, ahol nagy szerepet játszott a folklór.

Mostanáig két nagylemezük jelent meg. A jövőben várható újabb lemez, ha igen, miként állna össze a repertoár?

GT: Igen, a második, Emelj fel! című lemezünk már két éve jelent meg. Vannak új ötletek, erősen gondolkozunk azon, hogy ezúttal egy igazi koncept albumot kellene létrehozni, vagyis a dalok egy témában íródnának, legalábbis, ami a szövegeket illeti. A téli időszakban nekem könnyebben megy a zeneírás, mint nyáron.

BL: Reményeink szerint nyárra kijövünk egy új lemezzel, már várom a közös munkát újra. Csodás dolog olyat alkotni a másolások korszakában, amit még más nem csinált meg.

A karácsonyi koncertsorozat hogyan néz ki, készülnek-e meglepetésekkel, milyen helyszíneken lépnek fel?

GT: Pont a karácsonyi fellépések előtt, egyik pillanatról a másikra eszembe jutott egy dalötlet, egy igazán szép harmóniára épülő lassú dallam. Lacival gyorsan összeraktuk, elpróbáltuk, és most már a koncerteken ezt az új dalt is játsszuk. Ezenkívül van még egy régebbi karácsonyi számunk, illetve ebben az adventi műsorunkban még nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyerekek is elénekelhessék kedvenc karácsonyi dalaikat a színpadon.

BL: A meglepetéseket a gyerekek okozzák saját maguknak. Látni kell, hogy örülnek és milyen örömmel tapsolnak, ha közülük egyvalaki énekel velünk egy dalt. A karácsony arról szól, hogy boldogok legyünk, a zene pedig boldogságot közvetít. Így lesz boldog anya, apa, gyerekek, és persze mi is.

Nyitókép forrása: foxbooks.hu