fbpx

A kutatások bebizonyították: a győri herma valóban Szent László koponyáját őrzi

Archeogenetikai vizsgálatokkal igazolták a Szent László-koponya ereklyéjének eredetiségét a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának és a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékének kutatói. Eredményeiket a Journal of Genetics and Genomics című nemzetközi szakfolyóiratban közölték.

Győr, 2015. június 26. Szent László hermája a Szent László király ünnepe alkalmából tartott misén a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban 2015. június 26-án. MTI Fotó: Krizsán Csaba

A közleményben Szent László teljes genomszekvenciáját hasonlították össze három további egyén, név szerint III. Béla király, Antiochiai Anna királyné és egy eddig azonosítatlan Árpád-házi férfi szintén ebben a cikkben közzétett genomadataival. Az Árpád-házi kutatások indítója és az archeogenetikai vizsgálatok origója a Kásler Miklós vezette kutatócsoport által meghatározott első uralkodóházi személy, III. Béla genomja.

Amellett, hogy a kutatás bizonyította szent királyunk ereklyéjének hitelességét, a publikáció eredményeinek jelentőségét tovább növeli, hogy Szent László genomját biztos pontként használva tisztázódott az eddig megtalált királyi maradványok személyazonossága is, illetve újabb fontos információkkal szolgáltak első uralkodóházunk eredetéről.

A Győri Egyházmegye által őrzött Szent László-hermában elhelyezett ereklye természettudományos vizsgálatai (antropológiai, morfológiai elemzés, CT-vizsgálat, fogazatvizsgálat stb.) először 2017-ben történtek (Szent László király, lovagkirály – A Szent László-herma és a koponyaereklye vizsgálatai. Szerk.: Kristóf Lilla Alida, Lukácsi Zoltán és Patonay Lajos, 2017), azonban az akkori genetikai analízisek sikertelenek maradtak, a koponya eredetiségét nem tudták bizonyítani.

A Magyarságkutató Intézet 2021-ben kapta a felkérést, hogy próbáljon meg sikeres DNS-vizsgálatot végrehajtani, melyhez a Győri Egyházmegye is hozzájárult. A kutatócsoport a DNS kivonását foggyökérből egy speciális, roncsolásmentes eljárással 2021. június 4-én végezte el. A korábbi információkkal szemben a szent király genetikai örökítőanyaga olyan kiváló minőségben és nagy tisztaságban megőrződött, hogy a szekvenálást és az elemzéseket egy ma élő ember genomvizsgálatához hasonló magas felbontással lehetett elvégezni.

Az Y-kromoszóma elemzése kétséget kizáróan bizonyította, hogy a vizsgált egyén az Árpád-ház egyenes ági férfi tagja: szekvenciája tökéletesen megegyezik III. Béla szekvenciájával. Ez egyben azt is cáfolta, hogy a XV. században tűzvészben megsérült hermába a felújítást követően idegen koponyát helyeztek volna, ezzel a koponya hitelessége egyértelműen igazolódott.

Forrás: MTI/OTS

Ezt követően a kutatók összehasonlították egymással az eddig feltárt Árpád-házi maradványok teljes genomját, hogy megállapítsák az egyének között fennálló rokonsági viszonyokat. A vizsgálat Szent László és III. Béla között ötödfokú rokonságot mutatott ki, ami pontosan megfelel a tényleges rokoni kapcsolatuknak. Ez az eredmény egyben azt is igazolta, hogy a XIX. században Székesfehérváron feltárt királyi maradvány valóban III. Béla királyé, nem pedig Könyves Kálmáné, aki a lovagkirály unokaöccse, azaz másodfokú rokona volt. 2019-ben közölték, hogy a Székesfehérváron feltárt, majd a Mátyás-templomban elhelyezett maradványok között genetikai módszerekkel azonosítottak egy másik Árpád-házi férfit is, akinek személyazonosságát azonban nem tudták megállapítani. A maradvány Árpád-házi mivoltát egy 2021-es közleményben a teljes Y-kromoszóma szekvenciájának meghatározásával megerősítették.

Jelen vizsgálatokból kiderült, hogy a kérdéses személy másodfokú rokona mind III. Bélának, mind a feleségének, Antiochiai Annának, tehát csakis a királyi pár unokája lehet. A történeti adatok, a királyi családtagok temetkezési helyei és az elhalálozási életkorok ismeretében az illető egyén legnagyobb valószínűséggel Endre magyar királyi herceg, Halics hercege, II. András fia volt.

A genomelemzések egyértelműen jelezték, hogy Szent László genomja jóval magasabb keleti, áűzsiai örökséget tartalmaz, mint a többi királyi családtagé, akikben a dinasztikus házasságok során ez már kimutathatatlan szintre hígult. Így például III. Bélának és az unokájának genomja már a mai magyarokéhoz és horvátokéhoz hasonlít legjobban. A legnagyobb felbontású (úgynevezett qpAdm) elemzések azt mutatták, hogy Szent László genomjának keleti összetevője megegyezik a kutatócsoport által nemrég azonosított, a honalapító elitre jellemző komponenssel, amely körülbelül 15 százalékát teszi ki a lovagkirály genomjának. Ez az eredmény alátámasztja a Turul nemzetség és a magyar honalapító elit közös származását, és cáfolja azt a lehetőséget, hogy – egyes elméletekkel szemben – az Árpád-ház egy idegen származású uralkodó család lehetett volna, amelyet egy külső hatalom ültetett a magyarok élére. Az adatok egybevágnak a Képes Krónikában is olvasható információkkal, melyek szerint a honalapító magyarok maguk közül választottak hét vezért, és a leggazdagabb és legnagyobb hatalmú vezér volt a Megyer törzsből Árpád, Álmos fia.

Nyitókép: MTI/Krizsán Csaba

A rovat további cikkei