A kutya az ember öntőformája
Ha szeptember első hétvégéje, akkor Regejáró napok Énlakán – nem volt ez másként idén sem. A mesés erdélyi falucskába lelkiekben feltöltődni, régi és új barátokkal találkozni, közösségben ünnepelni gyűlnek össze ilyenkor a „regejárók”. Az előadások, koncertek, kiállítások, kézműves vásár és foglalkozások színes forgatagába évek óta becsatlakozik a Petőfi Kulturális Ügynökség különböző programokkal, ezúttal Korom Gábor, Magyarország legismertebb kutyaszakértője mesélt a kutya és az ember viszonyáról.
Korom Gábor kutyaszakértő, a Tükör módszer és a speciális kölyök program megalkotója, a Neked ugatok! podcast házigazdája volt a meghívottja a Petőfi Kulturális Ügynökség által szervezett beszélgetésnek a VIII. Regejáró Énlaka napokon.
A Tükör módszer egyik alapvetése, hogy a kutya igazából a gazdájának a tükre – vezette fel a beszélgetést Farkas Wellmann Endre, a Kultúra.hu irodalmi főszerkesztő-helyettese, aki Korom Gábor beszélgetőtársa volt.
„Gyermekkoromban, ahogy visszaemlékszem, sok helyen azt láttuk, hogy van kutya, de általában a legtöbbször láncon, és nagyon úgy tűnik a mai napig, hogy a kutya és a gazda viszonya nagyon nem olyan, amilyennek kellene lennie. Gábor iskolája, módszere, gondolatai engem pontosan erre tanítottak meg, hogy a kutyákhoz, a saját kutyánkhoz való viszonyunk az tulajdonképpen az önmagunkhoz való viszonyunkat, a világhoz való viszonyunkat, az alázatunkat, az élet iránti tiszteletünket nagyon nagy mértékben meghatározza.”
Korom Gábor elsőként arra tért ki, hogy a magyar szólások és közmondások túlnyomó része valamilyen negatív kontextusban említi a kutyát. „Egy kicsit kesergősen állunk a dolgokhoz, pedig, aki visszateker a gyerekkori élményeire, nem hiszem, hogy ezt a negatív érzületet hordozza magában, ami egyébként a szólásokban és mondásokban megjelenik. Mindenki ennek a fordítottját hordozza magában, és ha visszatekintek, gyerekkoromtól kezdve az vesz körbe, hogy rajonganak az emberek a kutyáikért, néha szégyellik is, hogy mennyire rajonganak. Persze ez nagyot változott az utóbbi időben, nem feltétlenül csak pozitív irányba, de már gyerekkoromban is a nagyapám generációja is rajongott a kutyákért a maga módján. Tehát a közmondásokban csúnyákat mondunk róla, miközben a legjobb barátunk, és olyan bizalommal fogadjuk, mint senki mást. Embert nem fogadunk olyan bizalomba, mint a kutyát. Ez is egy furcsa dolog.”
Hozzátette, gyerekként úgy élte meg, hogy a kutya egy felsőbbrendű lény, mert mindig őszinte, nem veri át az embert, megbízható, míg az emberekre nem mindig jellemzők ezek a tulajdonságok. „Nagyon sokat köszönhetek a kutyának, és nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy úgy alakult az életem, ahogy alakulhatott, és nagyon hálás vagyok minden tanításnak, amit a kutyák segítségével kaptam, mert a kutyákon keresztül kezdtem el tisztelni az embereket és lett képességem arra, hogy figyelmet szenteljek az embereknek.
Az a fajta tisztaság, amit gyerekként megéltem a kutyával, valójában ezt jelenti, hogy ő az ember öntőformája. És az a kutya felsőbbrendűsége, hogy nem feltételekkel szeret, hanem azért szeret, amiért te ott vagy. A kutya feltételek nélkül alakul ahhoz az öntőformához, ami vagy.”
Korom Gábor hangsúlyozta, a kutya az ember szociális szférájába tartozik. A kutya kényelmetlen dolgokat minősít át kényelmessé, és lesz lelkes azért, hogy a gazdájának örömet szerezzen, hogy az emberi családba tartozzon. Ugyanakkor a kutya fejlődése nem a kutyán múlik. A kutya úgy tud fejlődni, úgy lesz értékesebb, úgy tesz hozzá a világ szövetéhez, ha kap a gazdájától erre egy gesztust: a figyelmet. És ebből a figyelemből egy kifinomultabb együttélés keletkezik. A kutya képes elkérni a partnere figyelmét. „Nehéz figyelni egy másik emberre, mert miközben beszél hozzám, aközben én a saját gondolataimat fogalmazom. Ez bizonyos értelemben a másik ember elhagyása, mert nem rá figyelek, hanem saját magamra belőle. Pedig ma a legértékesebb valuta az a figyelem, amit a másik embernek tudok ajándékozni. Ez ma a társadalmunkat összetartó szövet. A kutya nagymester ebben a tanításban. Ha megtanulok figyelni a kutyára, akkor lesz egy szófogadó kutyám, lesz egy olyan kutyám, aki bekerül az ember szociális terébe, a gazdája érti, ismeri. És mit nyer ebből a gazda? Azt, hogy egy kicsivel előrébb van abban, hogy nagyobb figyelmet tudjon szentelni egy másik embernek.”
A beszélgetés során Korom Gábor mesélt a saját megéléseiről, tapasztalatairól, szó volt többek között az ember és a kutya archaikus viszonyáról is, a végén pedig a hallgatóság is becsatlakozott történetekkel, kérdésekkel.
