A dekoratív – a filmplakát arculati elemeit idéző – lemeztasak valóságos műtárgy; ha nagyon élénk a fantáziánk, afféle hazavihető emléktáblának is láthatjuk, hiszen a szemet gyönyörködtető, füstösüveg-hatású korongról a márvány is eszünkbe juthat. Az album az 1978 és 1981 közé tehető korszak emlékezetét is őrzi; ezeket az éveket a magyar rockzene második aranykorának hívjuk, ekkor tetőzött az ifjúsági probléma, és ennek már nemcsak a Budai Ifjúsági Parkban voltak városképileg is látható jelei, hanem az összes vidéki gimnáziumban, a vasútállomásokon és a nagyközségek presszói előtt is. Már nem pusztán azok a fiatal értelmiségiek jutottak szóhoz, akik az irányított disputákban modorosan cigarettázva, kulturáltan vitatkozva mondták el, hogy a KISZ-nek támogatnia kéne a fiatalok szórakozását. Szóhoz jutott a szakadtak generációja is. Ők már nemcsak Budapest látképéhez tartoztak hozzá, nemcsak a Bem rakpart 6. előtt ücsörögtek, hanem a falusi presszók előtti műkő virágládákon is. A Kopaszkutya ezt a korhangulatot ragadta meg, egyszerűen azért, mert a korszak csúcsévében forgott. Egyik nagy jelenetét 1980. október 6-án, másfél hónappal a magyar rocktörténet egyik legemlékezetesebb fesztiválja, a Fekete Bárányok demonstrációja után rögzítették. A filmben a dressz, a miliő, az atmoszféra, a szleng autentikusan hozza 1980-at, és hiába szól egy képzeletbeli zenekarról, túl sok a közös nevező a Hobo Blues Banddel, hogy a közönség el tudjon vonatkoztatni tőlük.
Schuster Lóránt – aki ekkoriban a P. Mobil újjászervezésével volt elfoglalva, hiszen a forgatás idején kellett megtalálnia Bencsik Sándor és Cserháti István utódját – a filmben menedzsert játszik, ahogy a P. Mobilban is elsősorban zenekarvezető volt.
A film egy hosszú, kimerevített pillanat rögzítése: íme itt van 1980 kora ősze, amikor többek között a Kisstadionban fellépett a Beatrice az Omega és az LGT társaságában. Láthatunk is jelenetet e koncertből, hogy bepillantást nyerjünk a szupersztárok világába.
A Kopaszkutyával szinte mindenkinek voltak problémái: Szomjasnak a kimaradt jelenetek miatt (kivágták azt a részt, amikor Hobo egy orosz katonának dedikál), Schuster Lórántnak, akinek kimaradt az anyazenekara, a P. Mobil, Földes Lászlónak, mert a film bemutatója után közönségének egy része a koncerteken kitartóan kopaszkutyázott. Ebben az időben Hobo számtalanszor állította meg a koncertjeit, egy ilyen közjátéknak e sorok írója is szemtanúja volt Békéscsabán, a Vasutas Művelődési Házban, még a nyolcvanas évek első felében. Szóval míg a hatvanas években voltak, akik hevültek a koncerteken, vagy túl mélyre mentek le a twistben, addig 1982-től jött a kopaszkutyázás nevű rock and roll szabálysértés vétsége.
És bár a Kopaszkutya album kiadását egy bizarr pártfunkcionáriusi teszthallgatás után végül a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója, Bors Jenő nem engedélyezte, az 1982-es Oly sokáig voltunk lenn című albumon már hallhattuk a Kőbánya bluest, a Tetovált lányt és az Enyém, tied, miénk című slágert is, amelyek a Kopaszkutya tracklistáján is szerepeltek. A több mint tíz évvel későbbi, 1993-as CD már nem volt akkora ügy, mert az 1988-ban a független Ring Kiadónál megjelent Tiltott gyümölcsön is szerepelt a Kopaszkutya több addig kiadatlan dala, a címadó felvétel mellett a Belladonna, az Illatos dal, a Bunkó vagyok, a Farock, a Tobacco Road és a Bye Bye Johnny. Szóval a You Gotta Move és a Torta kivételével még a rendszerváltás előtt lemezre került a Kopaszkutya mind a tizennégy dala. (Az Édes otthon már az 1980-as bemutatkozó albumon helyett kapott.)
A CD megjelenése azért volt mégis fontosabb a Tiltott gyümölcs-féle válogatásnál, mert azon magát az egységes kutyás koncepciót hallhatjuk, érezni az egybetartó dalok ökoszisztémáját. A Tiltott gyümölcs ezzel szemben inkább afféle nem publikált dalok gyűjteménye laza tematikus füzéren. Arról nem beszélve, hogy 1988-ra a zenekar hangvétele a számos tagcsere során elvesztette nyers, ropogós, hard rockos feszességét. Bár Tóth János Rudolf nagyszerű gitáros, a Kopaszkutyának jobban állt Kőrös József és Szénich János nyersebb, darabosabb játéka, amelyet 1981. június 17–18-án rögzítettek.
A lemez bónuszaként szereplő Tetovált lányt és a Kopaszkutya dalt nem stúdióban vették fel, hanem az 1980. október 6-i tabáni koncerten. Az élőkön érződik igazán, hogy Rozgonyi Péter milyen remek remaster munkát végzett, a két szám nagyszerűen integrálódik az album szerethetően nyers hangképébe. Szólnunk kell még a Mafilm Hunnia Filmstúdiójában felvett eredeti hanganyag mintaszerű keveréséről is. Sikerült olyan vastag, feszes, az eredeti nyerseséget megőrző végeredményt produkálni, hogy azt kell mondanunk, a lemez jóval több, mint az ötvenes srácok szuvenírje.
Földes László többször beszélt már arról, hogy nem érzi közel magához a filmet, részint azért, mert egy fiktív zenekart mos össze a Hobo Blues Banddel, részint meg azért, mert szerinte a zene szeretetén kívül nincs benne sok pozitív érzelem. Ugyanakkor maguk a dalok erőteljesek, egy részük beépült a Hobo Blues Band életművébe, állandó repertoárdarabok lettek. A film megrendezett, dramatizált szociója is hiteles, eszünkbe juthat számos olyan zenekar – és nem a Hobo Blues Band –, amely kereste a helyét a hetvenes évek végén. Túl öregek voltak a rock and rollhoz, a diszkóhoz, mégis vetésforgóban játszották a Csörpi-csörpit és a Paranoidot. Megpróbálták kitalálni, mivel tudnának túllépni a bálozós perspektíván vagy éppen a megye legjobb hard rock zenekara pozíción. A film remekül érzékelteti, hogy a profi öreg zenészek miképpen próbáltak utat találni a fiatalokhoz, azaz hogyan kell lemenni kutyába.
A Kopaszkutya fiktív zenekara rávilágított a magyar rockzene hitelességi deficitjére. És ehhez a nagyon is hiteles HBB-nek nem volt köze – annál több a lemez dalaihoz, amelyek egy része ugyan a filmkészítés lendületében fogant, mégis teljes értékű HBB-dalok, melyek a film nélkül is önálló életet élnek. A Kopaszkutya hiteles, élvezetes rock and roll mozi, és több mint negyven év után már mindenki el tudja választani a filmbeli zenekart a Hobo Blues Bandtől. Szóval minden a helyére került, a lemez is, amelynek merészsége, szociografikus tablója és társadalomkritikus arcéle egyedülálló a magyar rock and roll történetében.
Hobo Blues Band: Kopaszkutya (Grund Records, 7 + 8 dal, 42 perc)
Decemberben jelenik meg a Magyar rocktörténet című képregénysorozat első része, amely a 60-70-es éveket, a magyar rock hőskorát mutatja be. A kiadvány fő támogatója a Petőfi Kulturális Ügynökség. Írta: Kántor Mihály. Rajzok: Szabó Csaba és Fritz Zoltán. Művészeti vezető: Futaki Attila. Előszó: Jávorszky Béla Szilárd
Nyitóképen: Deák Bill Gyula (középen), Földes László Hobó és Schuster Lóránt (az ajtóban) a Kopaszkutya című film forgatásán. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
