fbpx

A lázadó polgár: Déry Tibor

Vajon mi késztet egy gazdag családból származó, jómódú ifjút arra, hogy családja és egyben osztálya ellen fordulva szélsőséges forradalmi eszméket kövessen, és 1919-ben belépjen a kommunista pártba, a megalakuló írói direktóriumban pedig szerepet vállaljon még akkor is, ha apját öngyilkosságba kergette a kétségbeesés elkobzott házai, vagyona miatt? Eszmei felismerés vagy fiatalos dac, lázadás? Kiábrándulás? Politikai hippiség?

Tény, hogy Déry Tibor, egy jómódú ügyvéd apa és egy gazdag osztrák családból származó anya fiaként, huszonöt évesen elkötelezte magát a kommunista ideáknak. És ez meghatározta egész magán- és írói életét. A kommün bukása után letartóztatták, de emigrálhatott, és elkezdődtek bolyongásai Európában. Bécs, majd Párizs, Olaszország, de bárhová jutott, folytatta elkezdett írói működését. Nyelvtudásával, amit a Kereskedelmi Akadémia elvégzése után atyai apanázsból Svájcban tökéletesíthetett, még spanyol földön is elboldogult.

Első irodalmi kísérlete, az 1917-ben Osváth támogatásával megjelent Lia című, közerkölcsöt sértő kisregénye miatt per zúdult a nyakába, így már kezdetben kiderült némi anarchista hajlama a művészetében, amelyet az emigráció idején született versekben, novellákban folytatott. Közülük némelyek borzongatóak, majdhogynem rémtörténetek voltak. 1926-ban megírta az Óriáscsecsemőt, ezt a merész avantgard drámát, aminek Kassák körében is híre lett.

Nagy reményeket fűzött háromkötetesre tervezett, A befejezetlen mondat című regényéhez, Thomas Mannra vagy Proustra vetett tekintettel. 1934-ben fejezte be, de csak tíz év múlva, 1947-ben jelent meg, már itthon. Abban az évben mutatta be a Nemzeti Színház a Tükör című drámáját. Hazatérte után részt vett a pártéletben, tagja lett az Írószövetség vezetőségének, sorra jelentek meg korábbi és külföldön írott könyvei, de újabb nagyszabású munkába is fogott, 1952-ben került ki keze alól a Felelet. Ez a regénye  ideológiai vitákat váltott ki, Révai József, a párt kulturális mindenhatója kifogásolta a regényalakok ideológiai fejlődését.

Ötvenkettőben a szocreál feladatok ügyes megkerülésével megírta a Simon Menyhért születését, ezt a közösségi összefogásról szóló szép és művészi történetet, amiből film is készült Szirtes Ádámmal és Mészáros Ágival a főszerepekben.

Az ötvenes évek végén ő is megkezdte a szembenézést a diktatórikus politikával.

1956 nyarán a Petőfi-körben elemezte a rezsim vétkeit, ezért kizárták a pártból, és később, amikor a forradalom alatt és után Kádár ellen fordult, másokkal együtt perbe fogták, kilenc év börtönre ítélték.

1961-ben szabadult amnesztiával. Ettől kezdve elvonulva csak az írásnak élt. Nyáron a balatonfüredi Tamás-hegyen lévő házában születtek a jobbnál jobb írásai, kisregények, a Niki, az egyik legszebb magyar novella, a Szerelem, az öregséggel szembenéző Kedves Bóper, az élet dolgaival leszámoló, kendőzetlen Ítlet nincs, az Élet és Irodalomban hetente megjelenő Napok hordaléka, a fiatalokat magával ragadó Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, amiből a Vígszínházban végtelen időkre szóló sikeres musical készült, és más munkái, melyekben már a lehiggadt, bölcsességre jutott író szólalt meg. Harmadik felesége, a mindenki által tisztelt és szeretett Böbe óvta nyugalmát és egészségét, amit a börtönélet megviselt.

Mondhatni, világhírű volt már, szabadulása után bárhol letelepedhetett volna, hívták, gondtalan élettel kecsegtetve, de ide kötötte az anyanyelv, s noha soha nem érezte magát patriótának, hiszen mindenütt otthonos, sőt otthon volt, bárhová vetette is a sors, valami titokzatos, a nyelven túli vonzerő mégis, most már élete végéig itt tartotta, ahol annyi különcködés és hányattatás után tiszteletre méltó íróvá öregedett.

Nyitókép: Déry Tibor Kossuth- és Baumgarten-díjas író, költő. Fotó: MMA/Hunyady József

.

A rovat további cikkei