Miről nevezetes a Tizenegyek Bandája? Ki volt Rezső, a Tisztviselőtelep egykori főterének névadója? Hol található a környék Tündérkastélya? Hol lakott az első magyar diplomás orvosnő? Miért kerül kottasor egy itteni kerítésre? A válaszokat a Kulturális Örökség Napjainak tisztviselőtelepi sétáján tudhattuk meg.
A kiegyezés után, az 1870-es évekre a polgárosodás eredményeként egyre több hivatalnokra lett szükség, akik többségükben vidékről költöztek a fővárosba. A bérházrendszer nem kínált elegendő nívós lakást, így hamarosan felmerült az igény, hogy alakítsanak ki számukra kertes házas övezetet. 1883-ban, közel háromszáz taggal megalakult a Házépítő Tisztviselők Egyesülete, akik csoportos kérelemmel fordultak a székesfővároshoz, hogy kedvező feltételekkel juthassanak építési telkekhez.
A főváros hamarosan áldását adta a kezdeményezésre, és a Népliget közelében, mezőgazdasági területeken 117 telket parcelláztak fel a jövőbeni Tisztviselőtelep számára a következő feltételekkel: minden telekre csak – egy- vagy kétszintes – családi házat lehetett építeni, amelyben legfeljebb két lakás lehetett, és az egyikben az építtetőnek kellett laknia.
Bobula János (Ján Nepomuk Bobula) építési vállalkozó három típustervet készíttetett, amelyek közül pénztárcához igazodva, méret szerint lehetett választani.
Az első ütemben, 1885 és ’87 között felépült, klinkertéglás egyenházak közül már csak néhány tündököl eredeti szépségében, a legtöbbet többszörösen átépítették az évek során. Még további két ütemben bővült a lakótelep, az 1890-es és az 1900-as évek elején.
A Tisztviselőtelepen állami, fővárosi hivatalnokok, tanárok és miniszterek laktak; nyugodt, kertvárosi hangulata és lakóinak foglalkozása miatt a legintelligensebb falu nevet kapta.
A lakóházakon kívül elkészült egy egyesületi székház is, amelyben kaszinó működött.
A telep legnagyobb terének több mint száz évig Rezső volt a neve, ma pedig két névvel is büszkélkedhet: a téren álló templom miatt az egyik fele Magyarok Nagyasszonya, míg a másik egykori lakója, a slágergyáros emlékére Szenes Iván tér. A Rezső a magyarok által szeretve tisztelt Rudolf trónörökös, Sissi és Ferenc József egyetlen fiának magyarosított, közszájon forgó neve volt.
Szenes Ivánnak már a szülei is a Rezső téren laktak. A zeneszerző egykori házának kerítésén kedves kottasor emlékeztet a lakóház híres szülöttére.
A téren álló monumentális templomot évtizedekig építették. A benépesülő lakóövezetben hamar felmerült egy templom építésének az igénye. Szent István Filléregyesület néven adománygyűjtő egylet alakult, melynek fővédnöke Vaszary Kolos hercegprímás volt. Izabella főhercegnőt is felkérték védnöknek, aki azt javasolta, hogy keressék meg Ferenc Józsefet, és nyolcvanadik születésnapja előtt tisztelgő tervként adják elő kérelmüket.
Az uralkodó e trükknek köszönhetően természetesen támogatta az ötletet.
Lechner Ödön 1913-ra el is készült a tervekkel, a kiírásban meghatározott, neoromán stílusú templom azonban nem valósulhatott meg, mivel közbeszólt az I. világháború. Utána is csaknem tíz év telt még el, mire Lechner unokaöccse, Kismarty Lechner Jenő tervei alapján, az 1927-es alapkőletétel után 1931-re megépült a kupolás, klasszicista templom, amelyet a Magyarok Nagyasszonyának ajánlottak.
A Rezső tér a magyar sporttörténet szempontjából is nevezetes. A téren kis emléktáblák jelzik, hogy egykor itt játszott a Tizenegyek Bandája, akikből dr. Springer Ferenc támogatásával 1899-ben a Ferencvárosi Tornaklub megalakult. A klub alapításának 115. évfordulóján emlékfákat ültettek. Az egykor itt játszó fiatalok neveit végigolvasva – Malaky Koszta, Gabrowitz Kornél, Weisz István – szembesülhetünk azzal, hogy fővárosunk mennyire vegyes népességű volt a századfordulón.
Egy újonnan létrehozott lakótelepnek nem csupán
templomra, hanem iskolára is szüksége van.
A Rezső téri elemi iskola felépítése után fiúgimnáziumot is emeltek a telep szélén. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy a Hungária körút mellett álló épület környezetét egykor „madárdalos csend, illatos levegő” jellemezte.
A késő szecessziós stílusú gimnázium Kőrössy Albert Kálmán tervei szerint épült meg. A Lechner Ödön és Koós Károly vezette Fiatalok csoportjának magyaros motívumait felhasználó csodás épületet az iskola rajztanára, Baransky E. László A mi hajlékunk című írásában Tündérkastélynak nevezte.
A név Tündérpalotaként „ragadt” az épületen.
Azóta is sokan illetik e névvel a legapróbb részletekig gondosan megtervezett, díszes iskolát, amely manapság az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumnak, a Természettudományi Múzeum Növénytárának, valamint a Nemzeti Múzeum restaurátorképzésének és tanműhelyének ad otthont.
Az egykori Magyar Királyi Állami Főgimnázium oktatója volt Babits Mihály, aki a szintén a Tisztviselőtelepen lakó Dienes házaspár invitálására vállalt tanári állást a fiúgimnáziumban. Dienes Valéria rokona volt Babitsnak. Ő is Szekszárdon született, és gyakran töltötték együtt az idejüket. Dienes Pál neves matematikusként vált elismertté, felesége, Geiger Valéria pedig matematikából, esztétikából és filozófiából is doktorált, és mozdulatművészeti rendszert dolgozott ki, amelyet orkesztikának nevezett el.
És nem ő volt a Tisztviselőtelep egyetlen jelentős női személyisége! Hugonnai Vilma, az első diplomás orvosnő egykori lakóházán is emléktábla van, és az akkori pletykalapok címlapjáról ismert Nagy/Grósz Bella is ezt a nyugalmas környéket választotta lakhelyéül. Nagy Bella az idős Jókai Mór ifjú, színésznő felesége volt, aki az általa kizárólagosan megörökölt Jókai-vagyon miatt egyszerre lett a Jókai család utálatának tárgya és a pletykalapok állandó szereplője.
A remek sétát Bányai Tamás, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum munkatársa vezette.
Nyitókép: a Tündérpalota. A fotók a szerző felvételei.
