A legjobb magyar vígjátékok – #2

1981–1990: A Pogány Madonna (1981)

A Pogány Madonna felbecsülhetetlen értékű ókori szobor, ezt lopják el a Tihanyi Apátság múzeumából. A nyomozást a kétbalkezes Kardos doktor (Kern András) vezeti, aki segítséget kér a frissen lefokozott Ötvös Csöpitől (Bujtor István). A Pogány Madonna jellegzetesen hazai környezetben gondolja újra Bud Spencer és Terence Hill kiugróan népszerű filmjeit: hőseink magyar rendőrök, a rajzfilmszerű bunyókkal és könnyed poénokkal tarkított nyomozás a Balaton mellett zajlik, Bujtor és Kern párosa pedig az eltérő karakterű komikusduók hagyományait viszik tovább. A forgatókönyv alapja Bujtor saját novellája volt, a filmet ő és Mészáros Gyula rendezték.

A krimis elemekkel tarkított akcióvígjátéknak nem igazán volt itthon korábban nagy hagyománya, A Pogány Madonna azonban hatalmas közönségsikert aratott: a hazai mozikban egymilliónál is többen váltottak rá jegyet. A következő években három további Ötvös Csöpi-film készült, végül egy háromrészes tévéfilm zárta a sorozatot.

Szerintünk
kihagyhatatlan még: Egészséges erotika (1986), A legényanya (1989)

1991–2000: Csinibaba (1997)

1962 nyarán járunk: a mozik az Édes életet játsszák, a rádió ontja magából a fülbemászó slágereket, a Kommunista Ifjúsági Szövetség „Ki mit tud?” vetélkedőt szervez. A győztes produkció részt vehet a Világifjúsági és diáktalálkozón az áhított Nyugaton, a távoli Helsinkiben. 

Tímár Péter Csinibabája első látásra talán könnyed zenés filmnek tűnhet barátsággal, románcokkal, fiatalkori ambíciókkal, illúziókkal, sziporkázó szereplőkkel, ám a rendező sajátos stílusával és a különleges vizuális megoldásokkal ennél többről van szó: az említett filmtípus egyedi lesz, miközben parodizálják is. A film nem realista korrajz a szocialista rendszerről, inkább egy keserédes hangulatot ragad meg, melyben lubickolva kinevethetjük a kétarcú szocializmus giccses látványvilágát. Nevetünk a csetlő-botló szereplőkön is, de közben mélyen a szívünkbe zárjuk őket, és a mai napig énekeljük mély átéléssel, hogy kicsit szomorkás a hangulatom máma.

A Csinibaba a kilencvenes évek egyik legnagyobb magyar közönségsikere: félmilliónál is többen váltottak rá jegyet, zenéje sokáig vezette a slágerlistákat. A kritika is jól fogadta, a Magyar Filmszemlén megosztva a legjobb filmnek járó díjat vihette haza. Méltó folytatása a hazai vígjáték nagy hagyományainak, népszerűsége a mai napig töretlen, egyes mondataiból szállóigék lettek.

Szerintünk kihagyhatatlan
még: Rám csaj még nem volt ilyen hatással (1994), Nekem lámpást adott
kezembe az Úr Pesten (1998), Csapd le csacsi! (1991), Roncsfilm
(1992)

2001–2010: Üvegtigris (2001)

A vidéki út szélén, egy hínáros kis tó mellett áll Lali (Rudolf Péter) büfékocsija, az Üvegtigris. Forgalom nem nagyon van, csak néhány átutazó áll meg néha egy-egy kávéra. Az egyhangú nyári napokat a haverok látogatásai színesítik. Gaben (Reviczky Gábor) használt autókkal kereskedik, Róka (Gáspár Sándor) kisstílű seftelő, Cingár (Szarvas József) szaxofonozni tanul. Csoki (Csuja Imre) pedig próbál nagyon keménynek látszani. A bokszért és Amerikáért rajongó Lali állandó társa Sanyi (Horváth Lajos Ottó), a környék kedves bolondja. Mindannyian megjegyezhető, egyedi figurák, mind nagyon „valamilyenek”, sajátos szóhasználattal és markáns egyéniséggel bírnak. Aki látta a filmet, minden bizonnyal több karakterétől is könnyedén idéz egy-egy azóta már szállóigévé vált félmondatot.

Emir Kusturica balkáni vígjátékai nagy sikert arattak a kilencvenes évek második felében, Magyarországon is jelentős népszerűségnek örvendtek. Rudolf Péter és Kapitány Iván filmje ezt a vonalat folytatva mutatja be a kelet-európai kisember keserédes hangulattal átitatott boldogságkeresését. Adott az amerikai álom magyar valóságba csomagolva, és ahogy azt várhattuk, kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább tényleg a miénk. Bár a korabeli kritika nem igazán szerette a filmet, a közönség hatalmas lelkesedéssel fogadta: az Üvegtigris az ezredforduló egyik legsikeresebb filmje lett itthon, két résszel is bővült.

Szerintünk kihagyhatatlan még: Kontroll (2003), Moszkva tér (2001), Fekete kefe (2005), Tesó (2003), Boldog születésnapot! (2003), Valami Amerika (2002)

2011–2020: VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014)

Reisz Gábor kultfilmmé avanzsált alkotásában megismerjük a 29 éves Áront (Ferenczik Áron), aki nemrég végzett az egyetemen. Munkája nincs, javarészt a szülei tartják el, és még a barátnője, Eszter (Jakab Juli) is elhagyta. Áron a fojtogató valóságából, a sehová nem tartó mindennapokból és Eszter kínzó emlékei elől Lisszabonba menekül. Hogy mi a terve, mit csinál majd ott? „Semmit”, mondja a szüleinek. Áront mind ismerjük: ő az, aki akkor is fél, ha van bérlete, tologatja maga előtt az életét, és aki végre hitelesen mesélt a mi igazi Budapestünkről és rólunk. A film nagy empátiával és humorral mutatja meg a fővárosi Y-generáció életérzését. A VAN egy erőteljes közérzeti jelentés, amely megfejtések helyett a sodródás aktuális pillanataira koncentrálva viszi magával a nézőt. A film egy korszak, egy város és egy generáció mozgóképes lenyomata.

A rendező diplomafilmje nagyon szűkös költségvetéssel készült, ennek ellenére sokáig tartotta az érdeklődés a mozik műsorán, a közönség – és számos bezsebelt nemzetközi díj mellett – pedig a kritika is nagy lelkesedéssel és elismeréssel fogadta, fontos generációs közérzetfilmként köszöntötte.

Szerintünk kihagyhatatlan még: Liza, a rókatündér (2015), Rossz versek (2018), Utóélet (2014), Drakulics elvtárs (2019)

Nyitókép: jelenet a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlanból