A legjobb magyar vígjátékok

Nemrég összegyűjtöttük, szerintünk melyek voltak az évszázad legjobb vígjátékai, most pedig arra gondoltunk, magyar filmeket hozunk olvasóinknak ugyanebből a műfajból. Elsőként az 1930 és 1980 között készült alkotásokból állítottuk fel szubjektív válogatásunkat. Egy-egy kiválasztott kedvenc mellé további – szerintünk kihagyhatatlan – címeket is sorolunk.

1931–1940: Hyppolit, a lakáj (1931)

Székely István hazatérése
utáni bemutatkozó, 1931-es rendezése a magyar film első hangos sikere lett. A második magyar hangosfilmre összejött a hazai filmgyártás
„szupercsapata”: Székely István rendezőhöz társult a népszerű író, Nóti Károly
a forgatókönyvvel, a slágereket Eisemann Mihály szállította, a filmet a
legkiválóbb operatőr, Eiben István fotografálta. Természetesen nem
feledkezhetünk meg Jávor Pálról sem, valamint az egyes jeleneteket minden túlzás
nélkül feledhetetlenné tévő Csortos Gyuláról és Kabos Gyuláról. Mára már a
többedik generáció dúdolgatja, hogy „pá, kis aranyom, pá”, miközben mosolyogva
emlékszik vissza az igazi, békebeli világra, ahol a hagymát is hagymával eszik.

Szerintünk
kihagyhatatlan még: Meseautó (1934), A papucshős (1938), A
szerelem nem szégyen (1940), Pillanatnyi pénzzavar (1938), Nászút
féláron (1936), A hölgy egy kissé bogaras (1938)

1941–1950: Ez történt Budapesten (1944)

Az Ez történt Budapesten figurái attól emlékezetesek, hogy hazugságspirálba keveredve egyszerűen mindent összekutyulnak. Főszerepben – épp, mint a Coen-fivérek Kegyetlen bánásmód című alkotásában – két válóperes ügyvédet ismerhetünk meg. A két jogász az ellenérdekű feleket képviseli a perben. A történet szerint Pataky Elemér segíteni akar unokahúgának, ezért Pestre utazik ügyvédet fogadni, ám az ügyvéddel, dr. Orbói Istvánnal való találkozása csak ürügy egy kis „kiruccanásra”. Ezt Pataky felesége is sejti, ezért utánamegy. A lebukástól félve Elemér arra kéri Orbóit, hogy hazudja azt, hogy a társaságukban lévő csinos hölgy a felesége. A nő belemegy a játékba, remekül játssza a hirtelen ráosztott szerepet, ám ő valóban nem „csak” egy csinos hölgy, hanem a másik fél, a férj ügyvédje, dr. Szikszkay Erzsébet.

Hamza D. Ákos rendező
nagyszerű stábbal dolgozott. Nemcsak a szerző, Nóti Károly volt a könnyű
vígjátékok mestere, ahogy Eiben István a kameráé, de még a vágópultnál is egy
nagyszerű mester ült: a később jelentős tanárrá és rendezővé avanzsáló Máriássy
Félix.

Szerintünk
kihagyhatatlan még: Behajtani tilos! (1941), Egy szoknya, egy nadrág
(1943), Egy csók és más semmi (1941), A gazdátlan asszony (1944),
Házassággal kezdődik (1943), Három csengő (1941)

1951–1960: Micsoda éjszaka! (1958)

Micsoda éjszaka, micsoda szereposztás – Révész György filmjében olyan színészekkel találkozhatunk, mint Tolnay Klári, Zenthe Ferenc, Ruttkai Éva, Garas Dezső, Latabár Kálmán, Bánhidi László és Kibédi Ervin.

A matematikatanár, Tőrös Antal nem szereti az embereket, és ez fordítva is igaz: embertársai sem szeretik őt. Vonzó kolléganőjével, Karsai Klárával azonban mégis kivételt tesz, ugyanis fülig szerelmes belé. Egy éjszaka, amikor egy kisgyereknek gyógyszert kell szerezni, Tőrös úgy érzi, most bizonyíthatná igaz szerelmét, ezért elindul, hogy hol vicces, hol kissé veszélyes kalandok árán is megpróbálja teljesíteni a feladatot.

Szerintünk kihagyhatatlan még: Felfelé a lejtőn
(1959), Liliomfi (1955), A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960), Dollárpapa
(1956), Fel a fejjel (1954), A csodacsatár (1957)

1961–1970: Isten hozta, őrnagy úr! (1969)

Az Isten hozta, őrnagy úr! Örkény István Tóték című kisregényén alapul, mely az író egyik legismertebb, több nyelvre lefordított alkotása, és eredetileg forgatókönyvnek készült. Fábri Zoltán filmje groteszk szatíra, harsány bohózat és keserédesen pontos látlelet a diktatúra működéséről. A helyszín egy észak-magyarországi, békés kis falu, ahol a köztiszteletben álló tűzoltóparancsnok orosz fronton szolgáló fiától érkezik egy távirat, melyben arra kéri a családot, hogy lássák vendégül a háborúban meggyötört, gyenge idegrendszerű parancsnokát.

Az irodalmi művel ellentétben a filmből hamar megtudja a néző, hogy minden erőfeszítés felesleges, hiszen a fiú, Gyula elesett a fronton. Ugyan az őrnagy senkinek nem akar a terhére lenni, egészen furcsa szokásaival és a háború borzalmaitól eltorzult személyiségével igen hamar felborítja a család életét és veszi át az irányítást, mely aztán – filmnyelvileg is érzékelhetően – egyre abszurdabb helyzeteket szül. A film narrátora Darvas Iván, aki mintha csak egy kedves gyermekmesét mondana. Mellette muszáj megemlíteni Sinkovits Imre csetlő-botló tűzoltóparancsnokát és Latinovits Zoltán magával ragadó, energikus alakítását, melyek szintén emlékezetessé teszik az Isten hozta, őrnagy úr! jeleneteit.  

Szerintünk
kihagyhatatlan még: A tanú (1969), A tizedes meg a többiek (1965),
Gyula vitéz télen-nyáron (1970), Mit csinált Felséged 3-tól 5-ig?
(1964), Szerelmes biciklisták (1965), Butaságom története (1966)

1971–1980: Veri az ördög a feleségét (1977)

András Ferenc szatírája a „nagy zabálás” motívumába
csomagolva ábrázolja a későkádári szocializmust. A történethez családi emlékeiből merített inspirációt, a forgatókönyvet
Bereményi Gézával és Kertész Ákossal közösen írták. Augusztus 20., a magyar
alkotmány és kenyér ünnepe alkalmából a balatoni vasutascsalád a pesti rokont
fogadja pártfunkcionárius főnökével és annak családjával. A háziasszony a
lucullusi ebéd érdekében mindenkit terrorizál, hogy a két gyermek jövőjét
egyengesse. Hárman utasítják el igazán ezt az „áldozatot”: a két ifjú, és maga
a gyomorbajos funkcionárius. Három generáció viszonyát ismerhetjük meg: míg a
nagypapa szavaiból az elhallgatott történelmi múlt sejlik fel, a középgeneráció
megnyilvánulásait az érvényesülés, az anyagi javak foglalkoztatják, a fiatalok
pedig mindeközben csak szabadságra vágynak.

A Veri az ördög a feleségét itthon és külföldön is igen
sikeres volt: elnyerte többek között az 1978-as Karlovy Vary-i Nemzetközi
Filmfesztivál fődíját és a hyeres-i Humor-díjat. Stílusával és témájával
átmenetet képez a magyar filmtörténet két jellegzetes trendje, az hetvenes
évek nemzedéki közérzetfilmjei és a nyolcvanas évek groteszk szatírái
között. 

Szerintünk kihagyhatatlan még: Indul a bakterház (1986), Én vagyok Jeromos (1971), Forró vizet a kopaszra! (1972), Kihajolni veszélyes (1978), Illatos út a semmibe (1974)

Nyitókép: Venczel Vera, Sinkovits Imre, Fónay Márta és Latinovits Zoltán az Isten hozta, őrnagy úr! egyik jelenetében