A ritkaságok között megtalálható Radnóti Miklós első verseskötete, amelyet egy másik költőnek, Fenyő Lászlónak dedikált. A Pogány köszöntő 1930 márciusában jelent meg. A nyomtatás költségeit a költő vállalta magára. Bár sem a költő, sem kiadója nem volt túl jó anyagi helyzetben, a Pogány köszöntő két változatban látott napvilágot: egy normál és egy bibliofil változatban. Utóbbi ötszáz számozott példányt jelentett, ezek közül az első 25 könyv Túri-Tauber Vilmos három illusztrációjával, merített papíron és kézzel számozva könyvbarátok számára készült. Ezeket a példányokat a költő kézjegyével látta el, egyikébe Radnóti ezt írta: Fenyő Lászlónak kicsit elkésve, / szeretettel / Radnóti Miklós / 1931.
De ki is volt Fenyő László, akinek a dedikáció szól? A Nyugatos írók közé tartozott, rövid ideig hivatalnokként dolgozott, a Baumgarten Alapítvány könyvtárosa volt, majd szerényen, de az irodalomból tartotta fönn magát. Válogatott verseinek szerkesztője, Komlós Aladár így jellemezte Fenyő könyvkiadási gyakorlatát: „Verseskönyveit, mint négy–öt költőn kívül e korban minden lírikus, csak saját költségén adhatta ki. Sápadt-zöld arccal, sértődött tekintettel, komor lassúsággal járt-kelt a Körúton és az Otthon-klub kártyaszobájában, s mindig magával hordott aktatáskájából árulta a példányokat.”
Éppen e sajátos könyvterjesztői gyakorlat miatt Fenyő László elég sok példányt dedikált – vagy írt alá, a megrendelő igényei szerint.
Egy Radnóti Miklós-féle dedikáció viszont ritka eseménynek számított: zsidó származása miatt nem lehetett soha könyvhéten, nemigen lehettek felolvasóestjei – verseskönyvei példányait gyakorlatilag mind elajándékozta barátainak, kollégáinak, kritikusoknak.
Az Antikvárium.hu aktuális könyvárverésén felbukkant egy Radnóti Miklósné részére készült, számozott, bibliofil példány is - Petőfi Sándor Az Apostol című műve. Az Apostolt az eredeti kézirat nyomán az 1848-as emlékbizottság hozzájárulásával és támogatásával Petőfi születése napjára és a szabadságharc századik évfordulójára adták ki.
Az Antikvárium.hu kínálatában egy másik könyv, Kozma Lajos és Karinthy Frigyes Zsuzsa Bergengóciában című mesekönyve is elérhető. Sokan az egyik legszebb magyar mesekönyvnek tartják, és ez egyben a magyar szecessziós könyvművészet kiemelkedő darabja is. A meseképeket a fiatal Kozma Lajos 1917–18-ban az első világháború romániai harcterén, egészen pontosan a gyimesi szoroson túli állásokban, Tatros völgyében katonaként rajzolta kisleánya, Kozma Zsuzsika számára. A kétsoros versikék megírására később Karinthy Frigyest kérték fel. A különleges mesekönyv 22 eredeti rajza az 1922-ben a Magyar Bibliofil Társaság nemzetközi mesekönyv- és illusztráció-kiállításán első díjat nyert.
A szerző, Kozma Lajos később az egyik első Kossuth-díjas lett: a két világháború közötti évtizedek egyik leghíresebb építésze, iparművésze volt, műegyetemi tanár, a magyar szecesszió egyik legeredetibb hangú képviselője. 1946-tól egyik alapító tanára, majd igazgatója lett az Iparművészeti Főiskolának. A kivételes mesekönyv előlapjára írt dedikációja is egy kollégának, Kaesz Gyulának szólt, egy másik Kossuth-díjas építész-belsőépítészhez, aki később az Iparművészeti Főiskola rektora is lett. Az ötszáz számozott példányban készült magyar nyelvű kiadásnak ez a 385. számú, Kozma Lajos által dedikált példánya kerül most az Antikvárium.hu árverésén kalapács alá.
