Kezdettől fogva tudta, hogy ő nem az a dramaturg lesz, aki okosan húz Csehovot, hanem aki ír. Azóta zömében meséken dolgozik, ám nem pusztán a szöveg, hanem a látvány, a zene, a mozdulatok, az előadás egésze érdekli. Gimesi Dóra több mint tíz éve dolgozik a Budapest Bábszínházban, és úgy véli: izgalmas időket élnek, egy 70 éves színház újrapozicionálásán dolgoznak.
Nagyon megváltozott a közeg, amiben dolgoztok. A Bábszínházon kívül is akadnak gyerekeknek, felnőtteknek szóló bábos előadások, egyre több az iskolásokat célzó színházi produkció. Hol a helye ebben a Budapest Bábszínháznak?
Szerintem most nagyon érdekes időszakot élünk. Van egy erős fiatal generáció, amely újszerűen, ötletekkel teli tekint erre a műfajra. Úgy látom, most érkeztünk el ahhoz, hogy újrapozicionáljuk a Bábszínházat. Két lehetséges irány rajzolódik ki. Az egyik, hogy arra fókuszálunk, mennyire sokszínű a báb műfaj, és mennyi mindent tud. Ennek része a hagyományőrzés, a már bejáratott bábtechnikák továbbadása, amelyek erős esztétikai értéket képviselnek bizonyos történetekben. A bábművészetben a megújulás kérdése a nemzetközi színtéren is meghatározó téma. Próbálunk új technikákat kitalálni, új bábmozgatási módokat, új dramaturgiai koncepciót a hagyományos realista színreviteltől elrugaszkodva az asszociatív irányok felé.
Ma már a színész és a báb együttes jelenléte, játéka egészen bevett formának számít?
Olyannyira, hogy néha azért ér minket kritika, hogy nem mutatjuk meg a mozgatót. Azt mondják: jé, milyen hagyományos előadás lett. Ilyen volt a 80 nap alatt a Föld körül is. Szerintem akadnak történetek, amelyeknél nem ad hozzá az, ha látjuk a mozgatót, éppen ezért felesleges, öncélú. De akad, ahol egészen más szintre emeli a darabot. Érdekes kérdéseket vet fel a mesterséges intelligencia jelenléte a színpadon.
Egy robot vajon bábnak minősül?
Egyre több külföldi produkció foglalkozik ezzel a felvetéssel. A Trafóba hoztak nemrég egy nagyon izgalmas előadást. Egy dél-koreai színész három programozható, intelligens rizsfőzővel játszott. Beszélt hozzájuk, azok válaszoltak neki, konfliktusba került velük és viszont. Remekül működött, valahol a tárgyjáték és a robotika határán billegve nagyon érzékletesen megmutatva a ma emberének magányát. A másik törekvés éppen ellenkező irányba, a minél egyszerűbb, redukáltabb formák felé mutat. Erre remek példa volt az egyetemisták Bábu Fesztiválon is bemutatott Anima című előadása, amely fehér gyakorlóbábokkal mutat be filozófiai dilemmákat, élettörténeteket báb és mozgató viszonylatában. Ezt a két meghatározó irányt látom.
Dramaturgként többször hangsúlyoztad, hogy rég nem pusztán szövegben, hanem képekben, színpadi történésekben gondolkodsz. Neked mi az irány ebben?
A dramaturg a történetmesélés felett bábáskodik. Mindegy, hogy ez szavakkal, képekkel, mozdulatokkal vagy zenével történik. A lényeg, hogy a történet érdekes legyen.
Mitől érdekes egy történet?
Korosztálya válogatja. Pontosan kell belőni, mi való óvodásoknak, mi az, ami az iskolásokat érdekli, és mi foglalkoztat egy kamaszt.
Ezt honnan tudod?
Tapasztalat. Sokat nézem az előadásokat, beülök a gyerekek közé, hallom, mikor kezdenek zsizsegni, melyik poénon nevetnek, melyik vész el. Sokat segít ebben Végvári Viktória drámapedagógus kollégám is. Egyrészt nagyon szeretem, ha úgy nyúlunk klasszikusokhoz, hogy kicsit megkapirgáljuk, mit jelent az ma.
A népmesék vagy Grimm-mesék esetében pedig mindig megnézem, milyen változatai vannak az adott történetnek, hogy összegyúrhassunk egy számunkra érvényes saját verziót. Számomra fontos a kortárs irodalom bevonása is.
Dramaturg szakon végeztél. Miként kerültél kapcsolatba a bábbal?
Elsős voltam a Színművészetin, mikor Ellinger Edináék (a Budapest Bábszínház igazgatóhelyettese – s szerk.) bábszínész osztálya negyedéves volt. Csináltak egy vizsgaelőadást Goldoni A hazug című komédiájából, amelyet Fodor Tamás rendezett, és szükségük volt egy dramaturg-asszisztens-mindenesre. Így találtak meg engem. Elsős voltam, fogalmam nem volt semmiről, nekem hatalmas rácsodálkozás volt: hogy „jé, a báb ennyire érdekes, sokszínű?” Fodor Tamás ráadásul ennek nagymestere, rengeteget tanultam, és nagyon sok kapcsolatot szedtem föl. Így ismertem meg Tengely Gábort, aki ugyanabba az osztályba járt, és két évvel később rendezőként hívott egy produkciójába. A vizsga napján az osztályfőnök, Meczner János megkérdezte, hogy van-e kedvem ehhez a műfajhoz. Miután igennel feleltem, javasolta, hogy járjak be a következő évben induló bábos osztály óráira. Tehát beletanultam.
A Bábszínház rendre készít felnőtteknek szóló produkciókat, de azért az időd lényegi részében mesékkel dolgozol. Ezt szereted?
Már gimnazista koromban is vonzottak a gyerekeknek szóló műfajok, egy időben illusztrátornak készültem. Itt dramaturgként lehetőségem nyílik arra, hogy darabokat írjak. Félelmetes gondolat volt számomra, hogy drámaíróként felnőtteknek szóló darabokkal induljak el a pályán; jóval nehezebb terep. Kezdettől fogva tudtam, hogy én nem az a dramaturg leszek, aki Csehovot húz okosan, hanem aki ír.
Mivel mindig az írás felől közelítettem meg ezt a munkát, rendre kísérletező, alternatív társulatok merültek fel lehetséges terepként. A báb esetében csodálatos, hogy írni lehet, és még jobb, hogy meséket lehet írni.
A Bábszínház mottója, hogy „a báb nem korosztály, hanem műfaj”. Néhány évvel ezelőtt – a Cabaret nagyszínpadi bemutatása környékén – komolyabb törekvést láttam erre. Ebben az évadban egyetlen nagyobbaknak szóló előadás, az Esti Kornél kapott helyet. Miért?
Az Esti Kornél felnőtt előadás lesz, bár biztosan érkeznek majd rá gimnazisták is. Nehéz átvinnünk azt az üzenetet a nagyközönség felé, hogy hozzánk érdemes bejönni este hétkor is. A Cabaret-t azért kellett levennünk, mert húsz előadás után nem telt meg a négyszáz fős nézőtér. De a kisteremben fut A képzelt beteg, gyönyörű előadás A vihar, vagy az Apa lánya. A Bábu Fesztiválon idén sok, felnőtteknek szóló produkció kapott helyet, és megmutatta, hogy ennek igenis van közönsége, noha mindig is rétegműfaj lesz. Próbálkozunk a fokozatos átvezetéssel, mert gyermekkorban egészen magától értetődő a bábos előadás. Arra törekszünk, hogy minden korosztálynak kínáljunk egy-két előadást. A legnehezebb a 12-14 éves közönséget megszólítanunk. Középiskolásoknál már működnek a rázós témák, ott már játszhatunk azzal, hogy a báb groteszk, bizarr. De törekszünk rá, hogy ne engedjük el a hozzánk járó gyerekek kezét.
Nemrég mutattátok be a Holbeli csónakost, mik lesznek a következő feladataid?
Rendezni fogok, életemben először. A debreceni Vojtina Bábszínházban viszem színre az Óriásölő Margaret című mesét.
Vágyad volt a rendezés?
Nem, de így alakult. A vágyam az volt, hogy színpadra írjam ezt az ír népmesét, ám kiderült, én tudok róla a legtöbbet, így kézenfekvő, ha én rendezem. Izgalmas feladat. Bábos, színészes, egy óriási hajóval a színpad közepén. Mindig is vágytam egy olyan előadásra, amelyben óriási hajó van a színpadon. Ez most amolyan vágyteljesítő produkció lesz nekem.
Fotóka: Éder Vera
