A macska, a csapos és a két füstölgő puskacső
Üdv Narniában! – mondja Russ (Matt Smith), a londoni mohikánfrizurás képeslap punk, a Rajtakapva című moziban, majd betessékeli Hanket (Austin Butler) rock and roll raktárába, hogy megmutassa, hová rejtette a drogból származó négymillió dollárt. Az alternatív Narniában, azaz az 1998-as New Yorkban már nem a telmarinok tartják megszállva a várost, hanem az orosz, a Puerto Ricó-i és a haszid maffia, nekik pedig csak a kulcs kell, ami ezt a bizonyos raktárt nyitja.
Érdekes, hogy soha senki nem kérdezte meg, hogy hol van a zár, mindenki csak a kulcsért reklamál. Pedig ha nincs zár, a kulcs csak egy medálnak jó egy punk nyakában. A Rajtakapva olyan, mintha a Pulp Fiction másolatának a másolata lenne, és talán nem véletlen az sem, hogy a mozi A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső bemutatásának évében, 1998-ban játszódik. A képi világa egy B-oldalas Massive Attack-szám klipjéhez készített testkamerás pokoljárást juttathat eszünkbe. A punkon kívül jól azonosítható a motoros kocsmai szubkultúra, az első netes generáció elektrója (az egyik szomszéd weboldalakat készít) is, miközben hallhatunk Scorpionst (!), Clasht, és Buzzcocksot is. Narnia világok közötti átjárója Aronofsky filmjében egy East Side-i kocsma, ahol Hank a csapos. Versenyfutás egy kulcsért, versenyfutás egy bőröndért, milliószor láttunk már ilyet, de Charlie Huston regényéből készült Aronofsky-filmben nem a történetért ülünk be a moziba.
A produkciót az ezredforduló előtti New York-i atmoszféra menti meg (Andrew Weisblum vágó és Matthew Libatique operatőr) és a karakterszínészek, akik ki-be járkálnak ebben a kaotikus filmben, és akik remek gólpasszokat adnak a Hank Thompsont alakító Austin Butlernek. És akkor nem beszéltünk még a Puerto Ricó-i rapper, Bad Bunny vicces vendégszerepléséről, aki egy pisztolyával hadonászó szájhős maffiózót alakít. De remekül játszik Russ macskája, Bud is, aki igazi állatvilágsztár. Tonic néven kereshető az adatbázisokban, és olyan filmekben nyújtott hideglelős alakítást, mint A kedvencek temetőjének 2019-es remake-je. Bud, a morcos maine coon macska nemcsak a kulcs őre (először csipogó gumikakában rejtik el, a macskaalomban), hanem ő az, aki sérült mancsával rámutat arra, hogy Hank milyen remek fickó.
Igaz, hogy lúzer, de helyén van szíve, és amikor csak teheti, felhívja az anyukáját, és figyelmes a barátnőjével, a mentős Yvonne-nal (Zoë Kravitz). Szerethető figura, és nem azért, mert jó ritmusban taposna el kígyóbőr csizmájában egy csikket, hanem mert minden körülmények között rendes srác marad. Akkor sem adja oda Russ kulcsát a maffiózóknak, amikor megtalálja a macskaalomban. Az önsajnálatban fuldokoló Hank nemcsak észreveszi a lépcsőjén alvó alkoholistát, hanem beszélget is vele. Sőt, majd pénzt is ad neki. (Később a homeless fickónak fontos szerepe lesz a kulcs megtalálásában.) A Giants-rajongó Hank egykor ígéretes baseballjátékos volt, de egy közlekedési balesetben tönkrement a térde, és abba kell hagynia a játékot. A Rajtakapva egyik kötőanyaga a baseball. Szinte minden helyszínen vibrál egy tévé, amin éppen meccset közvetítenek. Ez az európai nézőnek talán sok a jóból.
A mozit az érzelmessége, a tapintható atmoszférája, a Lidérces órákat idéző szocioköltészete téríti el attól, hogy egy kilencvenes éveket idéző retro ponyva legyen, és az ügyesen elvarrott szálak teszik kerekké a kaotikusnak tűnő filmet. Ugyanakkor a befejezés akkora filmes közhely, hogy Charlie Huston forgatókönyvíró és Darren Aronofsky rendező megérdemelne néhány tockost a rajzfilmeket idéző orosz maffiózóktól. A másik maflás a Russ ócska kocsiján látható rendszámtábláért (RSS HOLE) jár. A Fekete hattyút és a Requiem egy álomért című remekléseket jegyző Aronofsky kulcskereső krimije nem okoz négyes erősségű kulturális földrengést, de izgalmas árnyalatokat ad az elhasznált zsánerhez, amit rendszeresen gyaláznak meg a streaminggyártók.
Fotó: Niko Tavernise / InterCom
