A magyar az, aki mögötted megy be a forgóajtón, de előtted jön ki
Mit adott a világnak Hollywood? Jót, vagy rosszat, vitatható. Az azonban tény, hogy a magyarok rengeteget adtak az álomgyárnak, hiszen már az alapjait is hazánkból elszármazott honfitársaink tették le.
Magyar alapkövek
„Nem elég magyarnak lenni, de segíthet” – hirdette (állítólag) egy felirat Adolph Zukor, a Paramount alapítójának irodájában. Bár a mondat eredete feledésbe merült, igazságtartalma vitathatatlan: a budapesti kávéházak szellemi pezsgése és a magyar emigránsok ambíciója nélkül Hollywood ma nem az lenne, ami.
Amikor ma beülünk egy látványos Paramount- vagy 20th Century Fox-produkcióra, tulajdonképpen két magyar előtt tisztelgünk. Cukor Adolf (Adolph Zukor), a ricsei árva kabátja bélésébe varrt huszonöt dollárral érkezett Amerikába, hogy létrehozza a Paramount Picturest, és ezzel a modern sztárrendszert. Vele párhuzamosan a tolcsvai születésű Fried Vilmos, azaz William Fox rakta le a Fox Film Corporation alapjait. Ők nem csupán mozikat gyártottak, kitalálták a stúdiórendszert, mint iparágat.
A klasszikus Hollywood legnagyobb legendái között találjuk a budapesti Kertész Mihályt (Michael Curtiz), akinek köszönhetjük a filmtörténet talán legszebb szerelmes moziját, a Casablancát.
De nem ő volt az egyetlen. George Cukor a „nők rendezőjeként” emelte piedesztálra Katharine Hepburnt és Audrey Hepburnt, utóbbit a felejthetetlen My Fair Ladyben. Eközben a Korda testvérek (Sándor, Zoltán és Vince) bebizonyították, hogy a magyar kreativitás nem ismer határokat: Vince látványtervezőként, Sándor pedig producer-rendezőként hódította meg a világot, megteremtve a grandiózus történelmi filmek divatját.
A képek, a zene mesterei
A hatvanas-hetvenes években, amikor Hollywood képi világa megújulásra szorult, két 1956-os menekült, Zsigmond Vilmos és Kovács László vették kezükbe a kamerát. Zsigmond Vilmos a Harmadik típusú találkozásokért kapott Oscart, de az ő felvevőgépe rögzítette a Szarvasvadász drámai képeit is. Kovács László a Szelíd motorosok szabadságvágyát tette vizuálisan halhatatlanná.
Hollywood hangzása sem lenne ugyanaz Rózsa Miklós nélkül, aki három Oscar-díjával (köztük a Ben-Hur zenéjéért) a filmzene egyik tartóoszlopa.
Ha pedig a karakterekre gondolunk, ki felejthetné el Lugosi Bélát, aki magyar akcentusával és hipnotikus tekintetével ijesztgetett Drakulaként? Vagy Tony Curtist, aki bár már Amerikában született Schwartz Bernát néven, büszkén hirdette gyökereit a Van, aki forrón szereti sztárjaként.
A magyar sikerszéria nem ért véget a múlt században. Andy Vajna a '80-as és '90-es évek akciófilmjeivel (Rambo, Terminator) írta be magát a történelembe. A legutóbbi években pedig a háttérben dolgozó magyar művészeké a főszerep. A magyar kreatív stábok szakmai elismertségét mi sem jelzi jobban, mint az utóbbi évek Oscar-díjai. Sipos Zsuzsanna a Dűne látványvilágáért, Mihalek Zsuzsa pedig a Szegény párák szürreális és lenyűgöző díszleteiért vehette át az aranyszobrot.
Hollywood Magyarországon
Érdemes megemlékezni arról, hogy számos amerikai mozit hazánkban forgattak. A magyar filmipar fejlődésének fontos mérföldkövének tekinthetjük a Korda Stúdió átadását. Noha eleinte számosan fenntartásokkal fogadták a vállalkozást, a komplexum mára a világ egyik legmodernebb filmgyártó bázisának számít.
Itt található egy rendkívül élethű New York-i utcakép, amelynél a homlokzatok és a kiegészítők cseréjével bármilyen amerikai korszak megidézhető, de itt magasodik az a reneszánsz városka, amelyet a Borgiák-sorozatban és számos más történelmi produkcióban láthattunk.
Budapest, a kaméleonváros
A magyar főváros utcái kaméleondíszletként adják nemzetközi produkciók kulisszáit. Budapest legnagyobb erénye, hogy ritkán alakítja önmagát, építészete pedig annyira sokszínű, hogy szinte bármelyik nyugati vagy keleti nagyvárost képes megidézni. A Mentőexpedíció című filmben a NASA főhadiszállását a Bálna belső tereiben alakította ki Ridley Scott. De a város más pontjai is hasonló átalakuláson mentek keresztül: a Szabadság tér épületei és a Magyar Állami Operaház belső terei Buenos Airestől kezdve Moszkván át egészen Párizsig számos világvárost személyesítettek meg.
A Die Hard 5 forgatása idején a Vörösmarty tér és a Hungaroring egyes részei változtak orosz utcákká és autópályákká. A Marvel-univerzumhoz tartozó Fekete Özvegy azon ritka szuperprodukciók egyike, ahol Budapest végre önmagát adhatta, így a Nyugati pályaudvar, az Alkotmány utca ismerős képei a film történetének szerves részeként jelentek meg.
Hiánypótló kötet
A most megjelent Budapest/Hollywood – Magyarok, akik beírták magukat az amerikai filmtörténetbe című kötet szerzői, Kollarik Tamás és Takó Sándor alaposságáról talán elég annyi: összegző munkájuk közel 700 oldalas. Előszavában Sulyok Tamás köztársasági elnök így fogalmaz: „e mű ékes bizonyítéka annak, hogy a magyar történet a világ története is, a magyar siker a világ sikere is”.
Az írók az olyan közismert sztárok mellett, mint Houdini, Bánky Vilma, Johnny Weismüller, Lugosi Béla, Leslie Howard, Peter Lorre, Szőke Szakáll, Tony Curtis, Mickey Hargitay, Gábor Magda, Zsazsa, Éva, vagy filmalkotók, mint Andy Vajna, Adolph Zukor, William Fox, Pressburger Imre, Kertész Mihály, George Cukor, Korda Zoltán, Bíró Lajos, Joe Eszterhas, Zsigmond Vilmos, Kovács László, Rózsa Miklós, Trauner Sándor, Csupó Gábor mellett nagy számban ismertetik meg kevésbé népszerű, ám az álomgyár szempontjából fontos munkát végző filmesek életrajzát.
Címlapfotó: James Gregory és Michael Curtiz a The Scarlet Hour forgatásán 1956-ban. Fotó: 7e Art/Paramount Picture / Photo12 via AFP
