A tárlaton az Osztrák–Magyar Monarchia időszakától napjainkig mutatják be a hadsereg kötelékében szolgáló és a katonák mellé bajtársnak szegődő kutyákat. Vannak fotók az első világháborúban szolgálatot teljesítő egészségügyi és vontatókutyákról, a Magyar Néphadsereg határőrkutyáiról, valamint napjainkban a Magyar Honvédség kötelékében szolgáló robbanóanyag-kereső, járőr- és őrző-védő kutyákról, kiképzőikről és gazdáikról.

A tárlatot március 28-ig lehet megtekinteni a budai Várban, a Kapisztrán téren lévő Hadtöréneti Intézet és Múzeumban.

Először a német–francia háborút követően, 1872-ben a francia hadseregben alkalmaztak kutyákat katonai céllal. Az első világháborúban már az Osztrák–Magyar Monarchiában is segítették kutyák a katonákat. Több feladatra is bevetették őket: például sebesültek felkutatására és szállítására. A császári és királyi, illetve honvéd kutyák kiképzése Bécsben folyt, 1914 végétől a rendőrségtől átvett tapasztalatok alapján. A Magyar Királyi Honvédségen belül a két világháború közötti időszakban határőrök mellé alkalmaztak hadikutyákat, az új határok adta rend fenntartására.

Az első világháborút követően a kutyák hadi alkalmazásának lehetőségei bővültek. Németországban gázfigyelő szolgálatra tanították be őket, a szovjet Vörös Hadseregben pedig harckocsielhárító kutyákat képeztek ki, amelyeknek a tankok kiiktatása volt a feladata. A második világháborúban a legtöbb hadsereg használt kutyákat, az első világháborúhoz hasonlóan lőszer és egészségügyi készlet szállítására.

Az amerikai hadseregben 1942-ben indult el a K9 hadikutya program, amelynek során az ebek az alapkiképzést követően speciális kiképzést kaptak: őr-, járőr-, futár- és aknakereső feladatokra. A második világháborút követően a háborús romok eltakarításakor a Magyarországon állomásozó szovjet kutyás csapatok segítettek a fel nem robbant aknák és robbanószerek mentesítésében.

Napjainkban a Magyar Honvédségnek öt kutyás alegysége van, amelyek robbanóanyag-kereső, őrző-védő és járőrkutyákat képeznek ki és foglalkoztatnak.

Nyitókép: Fortepan/Kafka Éva