Kocsis Zoltán tiszteletreméltó szokása volt, hogy születésnapján, május 30-án minden évben jótékonysági hangversenyt adott. Ezt a hagyományt elevenítette fel egykori együttese, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és hajdani alma matere, a Zeneakadémia, amikor 2021-ben közösen megalapították A magyar klasszikus zene napját. A hangversenyek Kocsis születésnapján a hazai komolyzene és annak alkotói előtt tisztelegnek – részben azzal a nem titkolt céllal is, hogy új magyar klasszikus zeneművek születését ösztönözzék.
VI. („Tavaszi”) szimfóniáját Dubrovay László 2009-ben eredetileg fúvószenekarra írta, utóbb azonban megszültetett a szimfonikus változat is – ezt hallhatja most a közönség. Ligeti György fiatalkori opusa, a Concert Românesc (1951) egyszerre tanúskodik a pályakezdő zeneszerző lelkesedéséről a román népzene és tiszteletéről Bartók művészete iránt.
Debussy 1894-es sorozata, az Images (oubliées) nem magyar alkotás, ám részben azzá lett, amikor Kocsis Zoltán az eredetileg zongorára írt három tétel közül a két szélsőt kongeniális módon zenekarra hangszerelte (a középső tétel, a Sarabande hangszerelését Ravel készítette el 1923-ban). A ciklus megszólaltatásával Kocsis sokszor megcsodált univerzális tudása előtt hajt fejet a zenekar.
Weiner Leó Magyar népi táncok ciklusa nemcsak eleganciájával ejt rabul, de arra is emlékeztet, hogy a magyar zenekultúrának sok még a tennivalója Weiner munkássága körül, amelynek a két kortárs óriás, Bartók és Kodály művei árnyékában máig kevesebb figyelem jut. A koncert karmestere, a fiatal magyar dirigenstársadalom kiemelkedő tehetségű tagja, Káli Gábor az utóbbi években idehaza és külföldön egyaránt jelentős sikereket arat.
Nyitókép: A Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Fotó: Hargitay Olivér
