Kocsis Zoltán, az utóbbi öt évtized magyar zenei életének egyik meghatározó alakja hagyományt teremtett azzal, hogy jótékonysági koncertet adott minden évben május 30-án, a születésnapján, közös kamarazenélésre hívva muzsikus társait, barátait. Ezt a hagyományt elevenítette fel 2021-ben alma matere, a Zeneakadémia és az általa majdnem húsz évig vezetett Nemzeti Filharmonikus Zenekar, amikor megalapították a magyar klasszikus zene napját, amelyhez számos együttes és intézmény csatlakozott.
Az idei, május 30-i gálakoncert a Zeneakadémia Nagytermében a korábbi évekhez hasonlóan sokszínű lesz, több mint egy évszázadot és eltérő műfajokat ível át.
Dubrovay Lászlótól a VI. („Tavaszi”) szimfónia hangzik el, amelyet az alkotó 2009-ben eredetileg koncert-fúvószenekarra írt, aztán megszületett szimfonikus változata is.
Ezt követi Ligeti György fiatalkori kompozíciója, a Concert Românesc (1951), amely egyszerre tanúskodik a pályakezdő zeneszerző lelkesedéséről a román népzene és tiszteletéről Bartók művészete iránt.
Debussy 1894-es sorozata, az Images (oubliées) ugyan nem magyar alkotás, ám részben azzá lett, amikor Kocsis Zoltán az eredetileg zongorára írt három tétel közül a két szélsőt zenekarra hangszerelte (a középső tétel, a Sarabande hangszerelését Ravel készítette el 1923-ban). A ciklus mostani megszólaltatásával Kocsis sokszor megcsodált univerzális tudása előtt hajtanak fejet a szervezők.
Végezetül Weiner Leó Magyar népi táncok ciklusa hangzik el: a mű nemcsak eleganciájával ejt rabul, de arra is emlékeztet, hogy a magyar zenekultúrának sok még a tennivalója Weiner munkássága körül, amelynek a két kortárs óriás, Bartók és Kodály művei árnyékában máig kevesebb figyelem jut.
A koncert dirigense Káli Gábor, a fiatal magyar karmesternemzedék kiemelkedő tehetségű tagja, aki az utóbbi években idehaza és külföldön egyaránt jelentős sikereket arat.
Nyitókép: Káli Gábor Fotó: Ludwig Olah
