„A fordító személyisége eltűnik, nem létezik, és ez így van jól, mégis marad valami a nyelvben, ami letagadhatatlanul azonos vele” – vallja Adan Kovacsics chilei születésű spanyol műfordító. Családja a negyvenes években vándorolt ki Magyarországról, végül Chilébe jutottak, majd tizenéves korában visszatelepültek Európába. Ausztriában telepedtek le, így első fordításai németről spanyolra születtek.
Csak a rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején tért át a magyar művek fordítására: „Igazán a kilencvenes évek elején kezdődött, amikor arra kértek, hogy Konrád Györgytől a Kerti mulatságot lefordítsam. Érdekes módon ez a könyv sokkal később jelent meg, egy másik kiadónál. De akkor kezdtem rendszeresen fordítani magyarról, megjelent például Földényi F. László Melankóliája” – idézete fel korábban egy interjúban.
Az említetteken kívül többek között Esterházy Péter, Nádas Péter, Pilinszky János, Konrád György, Bodor Ádám, Bartis Attila, Illyés Gyula, Tamkó Sirató Károly, Spiró György, Pap Károly, Borbély Szilárd, Szentkuthy Miklós, Karinthy Frigyes és Molnár Ferenc műveit fordította. Német fordításai közül kiemelkedik Goethe, Thomas Bernhard, Arthur Schnitzler, Stefan Zweig, Elias Canetti és Karl Kraus műveinek spanyol nyelvre való átültetése. Munkásságáért Spanyolország, Ausztria, Magyarország és Németország legmagasabb kitüntetéseiben részesült. Íróként is ismert, több, a nyelv misztériumáról szóló esszéjében a metafikció felé hajlik, a képzelet kibontakoztatása, a különböző regiszterek és az irodalmi bölcsesség eszközeivel dolgozik.
Adan Kovacsics a Cervantes Intézet szervezésében érkezik Budapestre. Március 24-én Patak Mártával és Orbán Eszterrel többek között a nyelvek közötti kapcsolatokról és az írói-fordítói kettősségről beszélgetnek. Március 25-én pedig a Magvető Caféban Buda Györggyel az irodalom posztmodern óta tapasztalható banalizációjáról és a fordítás rendkívülő szerepéről beszélgetnek Bakucz Dóra moderálásával.
További információ itt elérhető.
Nyitókép: Adan Kovacsics
