„A magyar néptől nem lehet elvenni azt a mítoszt, ami Petőfit övezi” – Nagybányára érkezett a Petőfi Irodalmi Karaván

A neves irodalmi városban először a Németh László Elméleti Líceum diákjai várták Juhász Annát és vendégeit, Zalán Tibort és Huzella Pétert. A rendhagyó irodalomóra középpontjában ezúttal is az utazás állandó főszereplője, Petőfi Sándor állt, és az a kérdés, hogy most, 2023-ban hogyan tudnak a diákok kapcsolódni a kétszáz éve született költőhöz.

Kezdésként az Arany Jánossal való legendás barátságát elevenítették fel, annak súlyát és helyét az irodalmi életben, majd Zalán Tibor megjegyezte, egyáltalán nem biztos abban, hogy ha Petőfi tovább él, megmaradt volna ez a barátság, leginkább a lánglelkű költő nehéz természete miatt. „Mindig egyedül ment és mindent egyedül csinált, valamilyen belső iránytű mentén mozgott” – mondta róla Zalán Tibor, aki szerint Petőfi különleges személyisége messzemeneően túlmutat önmagán, és az egész magyar nemzet számára rendkívüli jelentőséggel bír. „A magyar néptől nem lehet elvenni azt a mítoszt, ami Petőfit övezi, hogy egy költő nemcsak írja, hogy meghalna a hazájáért, hanem tényleg meg is hal érte. Ha ezt elveszik a néptől, akkor mindent elvesznek. Annyi magyar elment ebből az országból, ha baj volt, de ő nem, itt maradt és feláldozta magát.” Zalán Tibor szerint éppen ezért fontos, hogy nem találták még meg a költő földi maradványait, ezzel életben tartva a legendát.

Kamasz közönség lévén nem maradhatott ki a közösségi média, a minket állandóan körülvevő online tér, az egyszerűsített, ikonokkal történő nyelvhasználat kérdése sem,

ami Juhász Anna szerint komoly kihívás elé állít mindenkit az érzelmek megfogalmazásában, kifejezésében. Zalán Tibor ehhez kapcsolódva a generációs szakadékról beszélt, arról, hogy mennyire eltávolodott egymástól a fiatalok és az idősek nyelvhasználata, és ezért nehéz az ifjúságnak visszatérni például Petőfi nyelvéhez. Ugyanakkor Zalán Tibor azt is vallja, hogy az ember lelkében sok dolog megfér egymás mellett, így például a mobilozás és az olvasás, csak a kizárólagosságot nem tudja elfogadni, annál is inkább, mivel a hírek, videók maradéktalanul eltűnnek, az irodalmi művek nyomot hagynak az emberi lélek falán. A beszélgetést ezúttal is Huzella Péter zenéi színesítették.

Az irodalomóra után a közeli Koltóra látogatott el a Karaván,

ami talán nem is kérdés, hogy miért kihagyhatatlan helyszín: Petőfi Sándor és Szendrey Júlia itt töltötték a mézesheteket, és itt született a Szeptember végén című vers is. A mai napig látható a kőasztal, ahol Petőfi több mint huszonöt versét írta, és a műben megjelenő látkép sem változott azóta. A Teleki kastélyban található Petőfi-emlékszobában Huzella Péter elénekelte a vers megzenésített változatát, amely hamarosan látható is lesz a Petőfi Irodalmi Karaván videónaplóiban.

Az esti előadásra közel kétszázan gyűltek össze,

a közönséget Grezsa Csaba kolozsvári főkonzul köszöntötte, majd Juhász Anna felvezetésként az irodalmi karavánok létrejöttéről és céljáról mesélt, arról, hogy minél több helyre eljuthassanak az identitásunkat meghatározó alkotók, és határokon átívelő, közös ügy legyen az olvasás szeretete. Ezután a meghatározó erdélyi élmények kerültek sorra, Zalán Tibor elmesélte, hogy mennyire megérintette a koltói kirándulás, hogy valamiképp tanúja lehetett annak, hogy Petőfi Sándor kétszáz évvel ezelőtt ugyanezt a tájat csodálta. Felidézésre kerültek más nagy mesterek is, Zalán Tibor Kassák Lajost és Ady Endrét említette meg, Huzella Péter pedig Cseh Tamásról mesélt, aki nagy példakép volt számára. Ezután kettejük közel harmincéves barátságukra terelődött a szó, Huzella Péter a közös alkotásról mesélt – előfordult, hogy nem tudta folytatni a szöveget. Nagyon büszke volt például a „maradjunk délig az ágyban, takarónk alatt nyár van…” sorokra, itt azonban elakadt, de szerencsére Zalán Tibor megmentette a helyzetet és így megszületett a folytatás: „ronda az idő, csontjaikon át szerelmesen fény jár”.

Zárásként Juhász Anna a Petőfi életében oly' fontos szabadság, szerelem motívum kapcsán a szabadságra kérdezett rá Zalán Tibornál, aki úgy véli, hogy „a költő szabadsága abban rejlik, hogy át tud lépni egy másik világba, amelyben meg tudja fogalmazni magát, meg tudja érteni magát és olyat tud teremteni, ami mások számára is érték lehet.” „Azt csinálok, amit akarok, és úgy élek, ahogy tudok” – zárta gondolatait Zalán Tibor.

A karaván holnap Zilah felé folytatja útját.

Nyitókép: a Petőfi Irodalmi Karaván résztvevői Koltón a Teleki-kastélynál.

Fotók: Lettner Kriszta